Még az előkelők is a bokorban guggolva végezték a dolgukat - Ilyen volt a higiénia a versailles-i palotában

A versailles-i palota higiéniai viszonyai a mai szemmel nézve meglehetősen nagy kihívást jelentettek. Az épületben általában több ezer ember tartózkodott egyszerre, a grandiózus palota tisztaságára pedig egy kisebb hadsereg ügyelt a mindennapokban. Mégis a mai szemmel megdöbbentő, milyen körülmények között éltek az előkelő nemesek és uralkodók ebben az időben.

Ha arra is kíváncsi vagy, miért öltek meg több ezer embert Valois Margit és IV. Henrik esküvőjén, kattints ide.

Iyen volt a higiénia a versailles-i palotában

A 17. század második felétől Versailles számított Franciaország nem hivatalos fővárosának. Az uralkodói palota, amit maga a Napkirály, XIV. Lajos évtizedeken keresztül építtetett, több mint hétszáz szobával, 2153 ablakkal, 1250 kandallóval és 67 lépcsőházzal rendelkezett, az építésére pedig 116 millió livre-t költöttek el. 

A király a kis korában zajló felkelés miatt szerette volna maga mellett tudni az arisztokráciát. Így a kastélyban lakó nemesek és a kiszolgáló személyzet száma időnként elérhette a tízezret is. A grandiózus számokkal rendelkező épületben viszont csupán kilenc toalett kapott helyet, ami a 18. század végéig így is maradt. Az itt lakók többnyire ott végezték a dolgukat, ahol épp rájuk jött a szükség. De a fürdést sem tartották fontos elfoglaltságnak, ezért a szagok tekintetében is egyedülálló európai kastélynak számított a versailles-i.

A toalett (hiánya)

A nemesek szobáiban a szolgálók éjjeliedényeket helyeztek el, amikbe egész nap végezhették a dolgukat. A tartalmukat a hosszú folyosókon keresztül szállították a cselédek a pöcegödrökbe. A királyi családnak viszont ennél jobb dolga volt. Az ő hálószobájukhoz tartozott egy kamraszerű kis szoba, amiben egy úgynevezett WC-szék volt. A szerkezet alatt, a padlón helyezték el az ágytálakat, így a legmagasabb rangon lévők diszkrétebben végezhették a dolgukat. Egy apróság, hogy általában ezekben a helyiségekben tárolták a gyertyákat és a tiszta takarókat, ágyneműket is.

A mellékhelyiségeket a palota alaprajzán egyszerűen gardróbnak nevezték, ám míg manapság egy ürítés teljesen privát módon zajlik, addig a francia nemesek ebben az időszakban nem aggódtak különösebben a magánéletük miatt, és gyakran székelés közben is fogadtak vendégeket. Abban az esetben, ha a szobájukon kívül tört volna rájuk a szükség, kis túlzással ott végezték el a dolgukat, ahol épp tartózkodtak. Így a palota udvarán senki sem lepődött meg, ha egy előkelő a bokorba guggolva könnyített magán.

Tisztálkodás Versailles-ban

A legenda szerint XIV. Lajos annyira nem szeretett tisztálkodni, hogy egy évben mindössze egyszer vette rá magát a fürdésre. De a történelmi feljegyzések szerint ez csak mendemonda. Bár a királynak valóban nem ez volt a kedvenc időtöltése, több fürdőhelyiséget is építtetett magának a palotán belül. Ezekben a padlóba vájt márványtömbökben rendszerint szeretőivel is szívesen töltött időt. A palotán kívül pedig gyógyvizes medencékben ejtőzött nemes férfiakkal. 

A nemesek hatalmas ólomkádakban áztatták magukat, amiket a cselédek rongyokkal béleltek ki, nehogy megégesse a felforrósodott fém a bőrüket. A meleg vízbe különböző illóolajokat és szappant kevertek, ám ezek olyan borsos mulatságnak számítottak, hogy sokan csak álmodni mertek róla. Csak a kád megtöltéséhez egy egész csapat személyzetre volt szükség, akik vödrönként cipelték be a szobába a forró vizet.

Egy másik korabeli történet szerint Marie Antoinette-et egyszer kerti sétája közben találta el egy, a kastély ablakán kidobott székletdarab, és a királyné konyhája sem volt a legegészségesebb hely a palotán belül. Gyakran mérgezték az ételeket az eldugult és szétrozsdásodott vas és ólom vízelvezető csövekből szivárgó vizeletmaradékok és fekáliák. A túlterhelt latrinákból pedig vizelet csorgott az alattuk található hálószobákba, köztük a királyi pár gyerekeinek szobáiba is.

A parasztok és a higiénia

Talán nem meglepő, hogy a 17. századi Franciaországban az előkelők és a parasztok higiéniai szokásai nagyban különböztek. Míg a gazdagok parfümökkel igyekezetek elnyomni a kellemetlen szagokat, és egy fára csavart ronggyal tisztították a fogaikat, a szegények körében szinte az összes szanitáris létesítmény hiányzott, ezért a legtöbben a szabadban könnyítettek magukon. Ez a gyakorlat rengeteg betegség terjedéséhez járult hozzá, nem beszélve arról, hogy a mai szemmel teljesen elfogadhatatlan környezeti feltételeket alakított ki. 

Az utcák bűzölögtek a mocsoktól és a kosztól, az éjjeliedényeket pedig sokszor egyszerűen az utcára ürítették. Versailles-ban ugyan voltak nyilvános illemhelyek, de figyelembe véve, hogy hány embernek volt rájuk szüksége, túl kevésnek bizonyultak. A lépcsőházak aljába építették be őket abban a reményben, hogy a járókelők által okozott szellőzés távol tartja a rossz szagokat, de a koncepció nem igazán működött.

A nemes francia udvarnak egészen a 19. századig kellett várnia arra, hogy a technika forradalmasítsa a mindennapi higiénét. Ennek köszönhetően pedig a királyi paloták is tisztább, egészségre jóval kevésbé káros hellyé válhattak. 

Olvass tovább! Viktória királynő naplója A szürke ötven árnyalatának 19. századi kiadása

A viktoriánus kor volt az egyik legprűdebb a történelmi feljegyzések szerint. Ebben az időszakban esett meg az is, hogy azt javasolták a nőknek, hogy a nászéjszakájukon dőljenek hátra, és gondoljanak Angliára.

(A képek forrása: Getty Images Hungary)

• palota
• higiénia
• franciaország
• toalett
• wc
• Terasz