Gyógymódnak hitték, pedig rengetegen haltak meg miatta - A flebotómiát kétezer évig alkalmazta az orvostudomány

A flebotómiát kétezer évig alkalmazta az orvostudomány a különböző betegségek kezelésére, ám a legtöbb esetben hatástalan volt. Az érvágásos módszerben a betegek nagy része annyira elgyengült, hogy bele is halt. 

A flebotómiát kétezer évig alkalmazta az orvostudomány 

Az érvágást vagy más néven flebotómiát elsőként Galénosz ókori görög orvos idejében alkalmazták a második században. A gyógyító azt tanította, hogy a vér az elfogyasztott ételek terméke az emberi szervezetben, ami a gyomor által válik folyékonnyá, majd a májban alakul át vérré. A felfogása szerint az emberekben néha fölöslegesen sok vér termelődik, ami betegségeket okozhat. A gyógyulás pedig csak úgy valósulhat meg, ha a testet megszabadítják a fölösleges folyadéktól.

Galenus dogmája csaknem kétezer évig volt iránymutató az orvostudomány számára, ez idő alatt úgy tartották és úgy is tanították, hogy az ér megcsapolása és a fölösleges vér kiengedése a testből szinte minden betegség ellen használ. A flebotómia a 19. századig maradt az orvoslás egyik alapvető eszköze. Ha arra is kíváncsi vagy, milyen súlyos betegség gyógymódját találhatták meg magyar kutatók, ide kattintva elolvashatod.

Hajvágás után érvágás

Az eljárás amellett, hogy az esetek nagy részében teljesen hatástalan volt, függősséggé fejlődött, a súlyos vérveszteségek miatt pedig a betegek könnyen bele is halhattak. A középkori orvosok ennek ellenére szinte mindenre ebben látták a megoldást, a módszer pedig olyannyira elterjedt, hogy a borbélyok a hajvágás és a szakálligazítás mellé az érvágást is felvették a szolgáltatásaik közé. Az orvostörténészek szerint még a hagyományos angol borbélycégér is ebből ered, ugyanis a szakemberek ezzel hirdették, hogy az érvágás mesterségéhez is értenek. 

A rúd jelképezi azt, amit a pácienseknek kellett megszorítaniuk ahhoz, hogy kidudorodjanak az ereik, a rézlabda pedig az edényt, amibe a vért eresztették. A piros és fehér csíkok a véres kötéseket képviselik, amiket alig kimosva akasztottak ki az üzletek elé száradni. 

Ezeken a testrészeken végeztek érvágást

A 16. században élt német orvos, Hans von Gersdorff 41 olyan pontot nevezett meg a testen, ahol flebotómiát hajtottak végre gyógyászati célból. Ezek közzé tartozott a homlok, a nyak, a kar, a csukló, a comb, sőt a nemi szervek vénái is. Orrvérzés esetén a térd mögötti eret lékelték meg, a 17. században viszont már a könyökhajlat vénái is népszerűek voltak. Mint azt a Kultúrorvostan című lap írja, az érvágásnak megvolt az alkalmas ideje is, ami a holdfázisokhoz igazodott. Úgy tartották, hogy a ”Hold változásainak harmadik negyedében helyes csak eret vágni, mert akkor a reumatikus folyadékok kevésbé szaporodnak meg és terülnek szét a testben”. 

A flebotómiát a 18. században már nemcsak gyógyításra, hanem megelőzésre is használták. Ekkor jellemzően a tavaszi megújulás és újjászületés jegyében vágtak eret, majd egyre többen fordultak a nadályozás módszeréhez. Az orvosok és a borbélyok piócákkal kezdték helyettesíteni, amihez leginkább Magyarországról exportálták milliószámra a gyűrűsférgeket más nyugat-európai országokba.

(A képek forrása: Getty Images Hungary)

• flebotómia
• orvostudomány
• módszer
• gyógymód
• Terasz