Kendőzetlen vélemény Ferenc pápáról: kőkemény cikk jelent meg egy olasz lapban
A legnépszerűbb és az egyik legtöbbet bírált pápa is Ferenc.
- Ismét összefogtak a Fressnapf vásárlói: közel 12 millió Ft adomány a Kutyák Határok Nélkül Alapítványnak (x)
- Korábbi évadkezdéssel és bővebb műfaji kínálattal nyit a Margitszigeti Szabadtéri Színház (x)
- Színésznőként ismertük meg, most mesekönyvet illusztrál - A karantén alatt Korponay Zsófi ezzel foglalkozik
- Angelina Jolie és Brad Pitt középső lánya jól megnőtt: a 14 éves Shiloh olyan magas, mint az anyja
- Détár Enikő és Rékasi Károly fia már 19 éves: Zsigmondból jóképű pasi lett
- Helyesíráskvíz, amit sokan elrontanak: egyelőre vagy egyenlőre, melyik a jó?
- Villámkvíz a magyar földrajzból: általános iskolában tudni kellett a válaszokat
- Általános iskolás tananyag: tudod, mi a szófaja a következő szavaknak? Kvíz!
Támogatottsága miatt a legnépszerűbb, az őt érő kritikák miatt viszont az egyik legtöbbet bírált pápának számít a négy évvel ezelőtt, 2013. március 13-án megválasztott Ferenc pápa az egyházfő első négy esztendejét értékelő hétfői olasz sajtóértékelések szerint. Andrea Riccardi történész, a Szent Egyed közösség vezetője a Corriere della Sera napilapban hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa misszionáriusként az evangélium iránti szimpátiát terjeszti.
Igazi latin-amerikai papként a kereszténység vonzó üzenetét hirdeti, ami határok nélküli, globális, nem védekező, nem kisebbségi keresztény szemléletet jelent. Ezt szolgálja az általa használt, a mindennapi élethez közelebbi, kevésbé egyházi nyelvezet is. Kritikusai szerint támogatottsága nagyobb az egyházon kívül, mint belül.
Az egyházfőt követő hívők széles tábora szerint Ferenc pápa legenda, aki felrázza az egyházat és változásokat követel. A cikkíró úgy látja, pápával szemben nem volt még ekkora ellenállás az egyházban, mégis, Ferenc pápa egyházvezetési pozíciója erős, és fellendítette a Vatikán nemzetközi diplomáciai szerepét is.
Riccardi szerint Ferenc nem a katolicizmus falai mögötti menedéket keresi, a nyílt tengeren való hajózásban hisz, azzal a meggyőződéssel, hogy a keresztények lelkiismerete és az alázatosak hite a jövő iránytűje. Riccardi szerint a pápaság meglepetéseinek nincsen vége: ettől tartanak Ferenc bírálói, és ebben bíznak támogatói.
Kettős érzelmek
Az Il Fatto Quotidiano szerint Ferenc pápa pop-egyháza túl tetszetős. Ferenc nagy reformer, törést okozó gesztusok és beszédek pápája, de figyel arra, hogy ne kérdőjelezze meg a dogmát - írta az újság, hangsúlyozva, hogy a pápai lakosztály helyett a vatikáni Szent Márta-házban élő, irgalmasságot, befogadást hirdető egyházfő ugyanúgy nyitott az egyház legkonzervatívabb, mint legliberálisabb csoportjai felé, jóban van a szuperputyinista Kirill moszkvai pátriárkával, párbeszédet folytat az ateistákkal, nyit az elvált hívők felé, de egy sorral nem változtatta meg az egyházi doktrínát, nem reformálta meg a kúriát, nem zárta be a vatikáni bankot, nem nyitott a nők és a melegek felé.
Ferenc pápában mindenki azt találja meg, amit keres: a bátor forradalmárt vagy az egyház hű vezetőjét - áll a cikkben, amely megjegyzi, a pápát azonban lehetetlen kritizálni, mivel a világmédia rögtön védelmébe veszi, és a Vatikán ármánykodó udvarnokai cselszövéseivel magyarázza a vádakat.
"Ferenc pápaságának titka éppen az, hogy rendkívül intelligensen képes cselekedni az ellentétek között, mindenkit más és más üzenettel győzve meg, konzervatívokat és progresszíveket egyaránt, az elsőket az elmaradt reformokkal nyugtatja meg, az utóbbiakat az apostoli palotákból érkező új szavak lelkesítik" - írta az Il Fatto Quotidiano, azt kérdezve, hogy a mindenki pápája szerep álszentség-e, vagy ügyes politikai stratégia.
A napilap válasza szerint Ferenc pápa inkluzív magatartása egyrészt személyiségéből ered, másrészt korunk kultúrájából, amely lehetővé teszi, hogy az egyház vezetője a szembenálló felek között közvetítő, ökumenikus szellemiséget képviseljen.
