Több százezer háztartás él Magyarországon energiaszegénységben: sokszor pont ők szorulnak ki a támogatásokból

A metszően hideg, sötét, szeles téli napok nem mindenkinek a bekuckózós pumpkin spice latték időszakát jelentik. A november elérkeztével több százezer magyar háztartás kénytelen évről évre szembesülni azokkal a súlyos kihívásokkal, amelyeket az energiaszámlák kifizetése és az otthonok elégséges fűtése jelent számukra.

Rosszul szigetelt házak tömkelegében próbálják átvészelni a telet, sokszor nem megfelelő tüzelőanyagokkal, nem hatékony fűtőtestekkel, vagy a költségek csökkentése érdekében a téli hónapokban csak egyetlen szobát használva, a lakás többi részét kifűtetlenül hagyva. Kétségbeejtő tendencia, hogy még most is évente több százan fagynak halálra, az esetek nagyobbik része pedig az érintettek saját otthonában, fűtetlen szobákban történik meg.

A Habitat for Humanity Magyarország adatai szerint a lakosság mintegy 8–10 százalékát, több százezer háztartást érint az energiaszegénység. Leginkább a vidéki, rossz energiahatékonyságú családi házakban élő, fatüzelésre vagy elavult konvektoros fűtésre szoruló, alacsony jövedelmű családok érintettek ebben a nehéz élethelyzetben.

Több százezer háztartás él ma energiaszegénységben

De mit is jelent valójában az energiaszegénység? Mivel Magyarországon jelenleg nem létezik erre vonatkozó hivatalos definíció, az Európai Unió által meghatározott meghatározás lehet egyelőre az irányadó ebben.

Ennek értelmében: „azok tekinthetők energiaszegénynek, akik nem képesek hozzáférni az alapvető, megfelelő életszínvonalat és egészséget biztosító energiaellátáshoz, ideértve a megfelelő fűtést, meleg vizet, hűtést, világítást és az árammal működő készülékekhez szükséges energiát [...], amelyet több tényező együttese okoz, beleértve a megfizethetőség hiányát, az alacsony jövedelmet, a magas energiaköltségeket és a lakások rossz energiahatékonyságát.”

Aki kiszorul a pályázatokból

Az elmúlt évek során több ezer milliárd forint közpénzt fordított az állam lakhatási támogatásokra, noha ezek túlnyomórészt a tulajdonszerzést segítették, nem a lakhatási körülmények javítását. Az olyan felújítási célú támogatások pedig, mint a Falusi CSOK vagy az Otthonfelújítási Támogatás, nem voltak szociálisan célzottak, szigorú feltételrendszerük miatt a leginkább rászoruló háztartások rendre kiszorultak a programokból.

Épp azok, akik számára igazi átok a téli zimankó, akik otthona a leginkább kiszolgáltatott az időjárási viszontagságoknak, és már néhány hőszigetelt nyílászáró, egy hatékony fűtőberendezés vagy az állandóan beázó tető cseréje is hatalmas javulást eredményezne az életminőségükben.

A Falusi LakHatás mintaprogram

A Habitat for Humanity Magyarország Falusi LakHatás programján keresztül ezért olyan háztartásokat segít, akik önállóan nem tudnának az állami finanszírozású Falusi CSOK támogatás épületfelújítást célzó eleméhez hozzáférni, és az otthonaikon korszerűsítést végezni. Koritár Zsuzsanna szakpolitikai szakértő Az energiaszegénység csökkentése célzott felújítási programmal című jelentésében fontos tapasztalatokat összegzett, és megfogalmazott négy fő kiszorító mechanizmust is, melyek kizárják a támogatásokból az igazán rászoruló családokat.

Mivel az idei adatok alapján a társadalom 27,1 százaléka fizetéstől fizetésig él, és nincs megtakarítása, talán nem meglepő, hogy már az utófinanszírozás önmagában is rengeteg ember számára elérhetetlenné teszi a Falusi CSOK-ot. Alapfeltétele ugyanis, hogy a pályázó háztartás a felújítási munkákat elvégezze és finanszírozza, mielőtt az állami támogatáshoz hozzájutna.

Sokan kiesnek az igénylő személyéhez kapcsolódó vagy az ingatlanra vonatkozó szigorú jogosultsági feltételek miatt is. Előbbire példa a két év folyamatos TB-jogviszony, a közfoglalkoztatottak kizárása vagy a gyerekek számának előírása, míg utóbbira az ingatlan méretére vonatkozó korlátok vagy a nem megfelelő tulajdoni jogviszonyok.

Amennyiben tehát egy többgenerációs ház az idősebb családtag, például a nagyszülő nevén van, máris kiszorul a pályázatból, hiába szorulna az ingatlan ténylegesen felújításra. De elég csak egy olyan családra gondolni, ahol a gyerekek már nagykorúak, az energetikai korszerűsítés mégis elodázhatatlan lenne számukra: ők már nem pályázhatnak.

A digitális készségeket, időt és segítő kapcsolatokat feltételező bonyolult adminisztráció miatt pedig eleve sokan bele sem tudnak vágni a pályázás sokszor meglehetősen kacifántos folyamatába.

Egyablakos támogatói modellt hoztak létre

A Habitat for Humanity Magyarország először azért indította el Falusi LakHatás programját, mert azt feltételezték, az utófinanszírozás az egyetlen fontos kiszorító tényező a pályázatból, és csak a felújítás költségét nem tudják sokan megelőlegezni. Azonban a fentiekből is kiderül, hogy a pénzügyi akadályoknál jóval összetettebb problémával szembesültek a pilot időszak során, sokszor már az ügyintézés bonyolultsága vagy a felújítási munkákkal járó nehézségek is komoly kihívást jelentettek a családok számára.

A szerzett tapasztalatokat folyamatosan beépítve a szervezet kialakított egy egyablakos támogatói modellt, amely képes végigkísérni a családokat a pályázás és a megvalósítás teljes folyamatán. És hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Egyrészről természetesen a költségek megelőlegezését, melynek segítségével a tőke nélküli családok számára is elérhetővé válik a lehetőség házuk korszerűsítésére.

Mindemellett mentorálást és adminisztratív támogatást is kapnak a családok a koordinátoroktól, a jogosultság ellenőrzésétől kezdve a kérelem beadásán át a kivitelezésig végigkísérik az útjukat. A modell harmadik alappillére a minőségi felújítás: a szervezet megbízható, ellenőrzött kivitelezőkkel működik együtt, mely garantálja a színvonalas munkát, megfizethető áron.

Az út során rengeteg nehézséggel szembesültek, mindjárt az elején a jogosult háztartások célcsoportjának elérése is nehézségekbe ütközött. A klasszikus, passzív ügyfélvárás helyett a sikerük kulcsa végül a helyi szinten beágyazott szereplők elérése volt, akik ismerték a közösséget, és akikben megbíztak a családok. Ezt követhette az előszűrés, amelynek során megvizsgálhatták, hogy a jelentkezők megfelelnek-e a pályázat jogosultsági kritériumainak.

A koordinátor segítsége kiterjedt a felújítás megtervezésére is, a családdal közösen meghatározzák a prioritásokat, felmérték, mi fér bele a keretösszegbe, majd a Habitat kivitelezési szerződést kötött az ellenőrzött vállalkozókkal, stabil partneri kört kialakítva a kivitelezőkből, mely garantálta a reális, kiszámítható árakat és minőséget is. A dokumentációk összeállításában, az előfinanszírozásban mind-mind segítséget kaptak a háztartások. A Habitat így garanciát vállalt az ügyfelek, a kivitelezők és az állami vagy finanszírozó szerv felé is, biztosítva a támogatás megfelelő felhasználását, a minőségi felújítást és az átláthatóságot is.

Ahogy a szervezet írja jelentésében: 2021-től 2025 szeptember végéig 86 család kapcsolódott be a programba (azok, akik megfeleltek az előszűrési kritériumoknak, tehát el tudott indulni náluk a támogatási folyamat), közülük 28 háztartásnál valósult meg felújítás, összesen 163 millió forint támogatási értékben. 

Noha az ország összes rászoruló, energiaszegénységben élő családját nézve egy ilyen program gyakorlata talán cseppnek tűnik a tengerben, mégis hatalmas előrelépést jelenthetne, és nem csupán azért, mert a segítséget kapott háztartásokban végre megtörténhetett egy fűtéskorszerűsítés, hőszigetelés, nyílászárócsere vagy egyáltalán a fürdőszoba és a vízhálózat kiépítése.

A Habitat szakpolitikai munkája révén ugyanis a működési tapasztalatok, illetve a feltárt akadályok értékes tanulságot nyújthatnak a döntéshozók számára a jövőbeni támogatások kidolgozásához. A közvetítő szervezet pedig segíthetne abban, hogy az egyébként jogosult családokhoz egyáltalán eljussanak a támogatási programok, és előremutató felújítások valósuljanak meg.

Az egyablakos támogatói modell működési költségeinek aránya a Habitat számításai szerint a támogatás összegéhez adva maximum 15,5%, de a támogatott családok számának növekedésével és a program működési hatékonyságának növelésével (mentori és koordinátori szerepkörök szétválasztása) ez az arány 10% alá csökkenhet, sőt, hangsúlyozzák: ha a programhoz kapcsolódó hosszas, körülményes adminisztráció csökkenne, akkor a program költséghatékonysága még jobb lenne, hiszen egy-egy mentor és koordinátor kevesebb időt töltene egy-egy ügyféllel.

Kifejtették: kalkulációik szerint, ha az állam 200 milliárd forintos keretösszegű felújítási programot indítana, akkor abból hozzávetőlegesen 21000 háztartás juthatna felújítási támogatáshoz. Ehhez a támogatói modell működtetése 18,5 milliárd forint plusz költségből lenne megvalósítható. A 218,5 milliárd forint nem irreális elképzelés, ez mindössze 14,5%-a annak a hozzávetőlegesen 1500 milliárd forintos elméleti keretnek, amely hazánk rendelkezésére állna a Szociális Klímaalapból, és amelynek épp az energiaszegénységben érintett háztartások támogatása és számuk csökkentése a célja.

Új szemléletű támogatási rendszer lenne a kulcs

Ha valóban az energiaszegénység csökkentése a cél, a terepen szerzett tapasztalatokra hivatkozva a szervezet országos szinten is új szemléletű támogatási rendszert javasol a döntéshozók felé. Ezek alappillérei a következők lennének: szociálisan célzott feltételrendszer, előfinanszírozási lehetőség, egyszerű, emberközeli ügyintézés és helyi szinten működő támogatói hálózat.

Mivel jelenleg a magyar lakóépületek többsége energetikailag elavult, rengeteg család él rossz hőszigetelésű, nem hatékony fűtési rendszerrel rendelkező házakban, és használ nem megfelelő minőségű fűtőanyagokat, alapvetés, hogy az energiaszegénység felszámolása nem pusztán társadalmi szolidaritási kérdés egy országban, de a népegészségügyi és a klímavédelmi törekvések fontos eszköze is.

Fotók: Getty Images Hungary, Habitat for Humanity Magyarország.

• lakhatási támogatás
• habitat for humanity
• falu
• csok
• lakásfelújítás
• lakásfelújítási támogatás
• energetikai korszerűsítés
• Terasz