Kiállítási tárgyat csináltak az afrikai emberekből: ilyenek voltak a 19-20. század állatkertjei

Átlagostól eltérő külsejű embereket, például albínókat vagy testi rendellenességgel élőket már a 15-16. században is szokás volt ketrecben mutogatni. A 19-20. században azonban még ennél is messzebb ment az emberiség.

Amerikában és Európában kiállítási látványosságként, attrakcióként mutattak be afrikaiakat és más, a helyiek számára egzotikusnak számító népek csoportjait, például eszkimókat, indiánokat, polinézeket és filippínókat is. Származásuknak megfelelően berendezett környezetben tették közszemlére őket kerítések és ketrecek mögött, akár az állatokat, és arra kényszerítették, hogy a nézők szórakoztatására végezzenek különféle primitív tevékenységeket. Az embertelenségre Amerika-szerte, Európában pedig Németországban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, sőt Magyarországon is volt példa.

Rasszizmus és kulturális érdeklődés

A gyarmatosítás idején a rabszolga-kereskedők gyakorlatilag haszonállatokként adták-vették egymás között a feketéket, a rasszizmus olyannyira elterjedt volt, hogy szó sem létezett rá.

Az emberkiállításoknak ez volt a legfőbb hajtóereje. A fehérek, saját feljebbvalóságukat bizonyítandó, afrikaiakat kényszerítettek a ketrecek mögé, hogy úgy mutathassák be őket, mint a majmok és az emberek közti átmenetet.

Az emberkiállítások iránt óriási volt a kulturális érdeklődés: a kor embere ugyanis rendkívül érdekesnek találta, hogy anélkül, hogy messzire utazna, megismerheti az idegen tájak lakóit. Csak hosszú évtizedek után merült fel, hogy ez a bánásmód helytelen.

Egy kulcsfigura és a futótűzként terjedő folytatás

1874-ben Carl Hagenbeck - német nemzetiségű, egzotikus állatokat gyűjtő kereskedő és állatkerteket üzemeltető vállalkozó - polinéz és számi embereket mutatott be mint természetes populációkat. 1876-ban afrikaiakkal, 1880-ban eszkimókkal folytatta tevékenységét, és nagy sikert aratott.

Az 1878-as és 1889-es párizsi világkiállításon egy négyszáz fős afrikai csoportot állítottak ki Negro village néven. A szerencsétlenül járt embereket a gyarmatosító franciák ejtették foglyul, és kényszerítették Franciaországba.

Az emberkiállításokból Budapest sem maradt ki: az 1896-os millenniumi ünnepségeken egy 250 fős afrikai falut mutattak be, melyről Egy darab Afrika Budapesten címmel készült cikk. Az írás meglepődve számol be arról, hogy a "félvadak" mesterségeket űznek, nem koldulnak és nincsen szaguk.

Az 1904-es, St. Louis-i világkiállításra az amerikai Samuel P. Verner vadállatokkal és rabszolgákkal üzletelő kereskedő raboltatott el egy afrikai embercsoportot.

Köztük volt a kongói Ota Benga is, akinek még a fogait is hegyesre csiszolták, csak hogy vadabbnak és idegenebbnek tűnjön. A fiatal afrikai férfi sokáig az állatkert szolgálatában maradt a majomketrec látványosságaként. Később egy intézetben, majd pedig egy falusi családnál kapott menedéket. Tragikus sorsa öngyilkossággal végződött.

Az emberkiállításoknak és állatkerti bemutatóknak végül az 1929-es gazdasági világválság szabott gátat, ám nem tűntek el véglegesen. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon egy teljes kongói falut mutattak be, és megdöbbentő módon még 1994-ben is volt példa ilyesmire: a franciaországi szafariparkban tettek közszemlére egy elefántcsontparti embercsoportot.

Képeken az emberkiállítások

A következő felvételek korabeli képek a kiállítási tárgyakként foglyul ejtettekről.

• állatkert
• állat
• ember
• rasszizmus
• történelem
• Terasz