Ő volt az első nő, aki megmászta a Mount Everestet - Junko Tabeit nem érdekelték a társadalmi elvárások

Junko Tabei - vagy Tabei Dzsunko - gyermekkorában szeretett bele a hegymászásba, 1975-ben pedig ő lett az első nő, aki feljutott a Mount Everest csúcsára annak ellenére, hogy mindenki kételkedett benne, és sokan támadták.

Rendszeresen megkapta az emberektől, hogy a nőknek semmi keresnivalójuk ezen a területen, és inkább gyermeket kellene nevelniük ahelyett, hogy hegyet másznának. Ő azonban nem törődött mások véleményével, sem a társadalmi elvárásokkal, és saját szenvedélyének élt. 

Tízévesen lett a hegymászás szerelmese

Junko Ishibashi 1939 szeptemberében született Miharuban. Kívülről gyenge, törékeny, alacsony termetű gyermeknek tűnt, de valójában nagyon is erős volt. Először tízévesen, osztálytársaival és tanárával másztak fel a Nasu-hegyre: ez az élmény örökké nyomot hagyott benne, itt kezdődött a hegymászás iránti rajongása. Élvezte, hogy ez a sport nem a versenyről szól, és azt is, hogy ahogy egyre feljebb ért, egyre gyönyörűbb tájak tárultak elé. Szeretett volna még többet mászni, de családja nem engedhette meg magának ezt a drága szenvedélyt.

Tanári pályát választott, angol és amerikai irodalomból szerzett diplomát a Showa Női Egyetemen. Később több férfihegymászóklubhoz is csatlakozott. Egyre világosabbá vált számára, hogy nem tanárként teljesedik majd ki. A férfiakat nagyon megosztotta az, hogy egy nő van köztük: voltak, akik elfogadták társukként, a legtöbben azonban úgy gondolták, egy nőnek semmi keresnivalója egy ilyen, férfiaknak való területen, egy általuk uralt sportban. 

Női hegymászóklubot alapított

Leendő férjével, Masanobu Tabei hegymászóval az 1977 méteres Tanigawa-hegy megmászása során találkoztak. 1965-ben házasodtak össze, közös szenvedélyük összekötötte őket. Két gyermekük született, akikre Junko Tabei expedíciói során a férj vigyázott. 1969-ben megalapította saját, női hegymászóklubját, az LCC-t a következő szlogennel: „Menjünk magunk egy tengerentúli expedícióra.” Ez azonban nem volt olyan egyszerű, hiszen kevés volt a pénzük, a szabadságuk, Junko Tabei is a hegymászás mellett a Japán Fizikai Társaságnál dolgozott, és a Journal of European Physics folyóiratot szerkesztette. 

Végül 1970-ben csatlakozott egy csak nőkből álló expedícióhoz, melynek során Eiko Miyazaki vezetésével másztak fel a nepáli Annapurna III-ra. A nyolc hegymászó közül ő érte el egyedül a 7555 méteres csúcsot. Az LCC-hez tartozott a Japán Női Everest Expedíció (JWEE) nevű egysége, amely megkísérelt feljutni a Mount Everest csúcsára is. 

Első nőként mászta meg a Mount Everestet

1972-re már elismert hegymászó lett, a pénzhiány, a szponzorok hiánya és az állandó visszautasítások miatt azonban csak három évvel később valósulhatott meg a régóta tervezett Mount Everest-expedíció a Jomiuri Simbun újság és a Nihon Televíziótársaság jóvoltából. A támogatójelöltektől egyébként rendszeresen megkapta, hogy a nőknek gyereket kellene nevelnie, nem pedig hegyet másznia.

Junko Tabei, hogy pénzt takarítson meg, felszerelésük nagy részét saját kezűleg készítette el: vízhatlan kesztyűt készített az autótakaró ponyvából, és nadrágot varrt régi függönyökből. Végül 1975 májusában indult útnak társaival - köztük Eiko Miyazakival. A JWEE-nek összesen tizenöt tagja volt, többségük dolgozó nő. Útjukat hat serpa és egy televíziós stáb követte.

Május 4-én a csapat 6300 méteren táborozott, amikor egy lavina zúdult a táborra, és a küldetés majdnem tragédiával végződött. Junko Tabeit és négy társát is betemette a hó, a nő elvesztette eszméletét, és megsérült, a sérülés következtében pedig a járás is nehezére esett. Három napot pihent, de amint tudta, folytatta az expedíciót. Végül 1975. május 16-án első nőként ért fel a Mount Everest csúcsára Ang Tsering serpával. Csapatából is ő volt az egyetlen, aki teljesíteni tudta a kitűzött célt. Eredetileg azt tervezték, hogy ketten jutnak majd fel a csúcsra, de az oxigénpalackok hiánya miatt erre nem volt lehetőség.

Ennek ellenére saját bevallása szerint egyáltalán nem az volt a terve, hogy az első nő legyen, aki felért a Mount Everest csúcsára, és nem is akarta, hogy csak így emlékezzenek rá: azt mondta, jobban szeretné, ha úgy emlegetnék, mint a 36. ember, aki feljutott a hegycsúcsra.

A sikeres csúcstámadás után nagy hírnevet szerzett Japánban, már a reptéren is szurkolók ezrei fogadták, ő viszont nem viselte jól az ismertséget. Később is folytatta a mászást, összesen 76 országban hódított meg csúcsokat. 2000-ben visszatért az egyetemre, és környezetvédelmi tanulmányokat folytatott, majd ő lett a Himalayan Adventure Trust of Japan igazgatója, azé a szervezeté, amely világszerte a hegyi környezet megőrzéséért dolgozik.

2012-ben rákot diagnosztizáltak nála, daganatot találtak a hashártyáján, de ezután is folytatta a hegymászást. 2016 októberében, 77 évesen hunyt el.

Olvass tovább! Szövőgyári munkásból lett az első női űrhajós

A világ első női űrhajósát, a szovjet Valentyina Tyereskovát 1963-ban küldték fel az űrbe, ezalatt 48 alkalommal kerülte meg a Földet.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• mount everest
• hegymászó
• bátor nők
• híres nők
• történelmi érdekesség
• Terasz