Egy világhírű fotó, melyről 60 év múlva derült ki, hogy hamisítvány
Évtizedekig csodájára járt az egész világ, pedig a cottingley-i fénykép mindössze két lány ügyes trükkje volt.

Ez is érdekelhet

Fürdőzés még nem volt ilyen izgalmas: Élvezd a nyarat Bükfürdőn! (x)

Operagála - egy romantikus este Vittorio Grigolo sztártenorral (x)

Debrecenben beindult a Nyár! Trópusi kalandok az Aquaticumban (x)

beauty and style

A 90-es években mindenkinek volt, most megint ezerrel hódít a bokalánc: minden szettet feldob »

12 divatszabály, amit a brit királyi család nőtagjainak követniük kell: te lennél a helyükben? »

Újra hódít a falatnyi bandeau top: mutatjuk, itthon melyik darabokra csaphatsz le »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

A természetfelettiben való hit egyidős az emberiséggel. A fantáziavilágban és mesekönyvekben létező lények azonban nem csak a gyerekeket képesek elvarázsolni. Egy, elvileg tündéreket ábrázoló fotósorozat 60 évig hitette el az emberekkel, hogy vannak még csodák. A szakértők és tudósok pedig 60 évig nem tudtak biztosat állítani a híres képeket illetően - egészen addig, amíg maga a készítő nem árulta el az igazságot.

Lenge öltözetű, szárnyas tündérek

A vitatott fotó története 1918-ban kezdődött. Egy észak-angliai kisvárosban két kislány tündéreket fényképezett, akikkel állításuk szerint délutánonként játszottak a patakparton.

A tízéves Frances Griffiths és 15 éves unokatestvére, Elsie Wright alulexponált és elmosódott alakokat ábrázoló képeket hívtak elő, de mégis kivehetőek voltak rajtuk a kecses, tündérforma lények.

A felnőttek persze nem hittek a kép valódiságában, egészen 1919-ig, amikor Elsie édesanyja részt vett a bradfordi Teozófiai Társaság egyik ülésén, ahol előadást hallott a tündérek életéről, és ott megemlítette a fényképeket. 1920 elején a felvételekről készült két gyenge lenyomat a vezető teozófus, Edward Garner kezébe került, aki azzal az utasítással adta át a fényképeket egy hivatásos fényképésznek, hogy készítsen róluk újabb negatívot, és élesítse ki a felvételeket. A feljavított másolatokon Elsie és Frances arca előtt már világosan kivehető volt néhány lenge öltözetű, szárnyas tündérke, előttük pedig egy ronda képű törpe. Garner meg volt győződve a képek eredetiségéről.

Sir Arthur Conan Doyle cikket is írt a képekről

Az 1859-es születésű Sir Arthur Conan Doyle-t - Sherlock Holmes, a briliáns képességekkel megáldott detektív alakjának megalkotóját - soha nem lehetett eltéríteni az igazság keresésétől. Ennek ellenére Conan Doyle maga is hitt a tündérek létezésében, és a kép híre hozzá is eljutott.

Amikor megvizsgálta őket, ő is azt állította, a felvételek eredetiek.
Számos szakértőnek is megmutatta őket, akik ugyan gyanúsnak találták a dolgot, de azt nem tudták megmondani, hogy miként hamisíthatták a képeket, így aztán Conan Doyle egy általa írt cikk kíséretében a Strand magazin 1920. decemberi számában nyilvánosságra is hozta azokat.

Közben a lányok Garner ösztönzésére három újabb felvételt készítettek, ezeket a Strand 1921. májusi száma közölte, majd Conan Doyle 1922-ben megjelent, A tündérek eljövetele című regényében is szerepeltek.

A világ szeme a tündéreken

A történetet a sajtó is felkapta, és az ifjú fotográfusok olyannyira az érdeklődés középpontjába kerültek, hogy Elsie 1926-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. Híre viszont már ott is megelőzte. A cottingley-i tündérek történetét a lapok és könyvek még 50 éven keresztül ismételgették, hol megkérdőjelezték hitelességét, hol hitet tettek a tündérek létezése mellett, hol azt találgatták, hogyan hamisították a felvételeket. A kutatások során az is kiderült, hogy Elsie egy rövid ideig a helyi fényképésznél is dolgozott, és ott jelét is adta művészi hajlamának.

1978-ban egy amerikai illuzionista fedezte fel a hasonlóságot az első fényképeken szereplő figurák és az 1914-ben kiadott, Mary hercegnő képeskönyve című kiadványban szereplő alakok között.

Erős hasonlóságot lehetett továbbá megállapítani a korabeli, Price éjszakai fényei című hirdetésen szereplő, táncoló tündérekkel is.

Egyszerű trükk, óriási hatással

A New Scientist című folyóirat munkatársainak egy csoportja számítógépes vizsgálatnak vetette alá a felvételeket, és azt állította, hogy ki tudnak mutatni a képen néhány tündéralakhoz erősített cérnaszálat.

1971-ben az idős Elsie-t, aki éveken keresztül elkerülte a nyilvánosságot, sikerült rávenni egy televíziós beszélgetésre. Kitűnő humorérzékről tett tanúbizonyságot, de továbbra sem volt hajlandó elárulni, hogy a fényképek hamisítványok-e, vagy sem. Öt évvel később mindkét hölggyel elbeszélgettek a televízióban. Egyikük sem ismerte el a turpisságot.

- Majd Ön megmondja, hogyan készíthette! - mondta kihívóan Frances, mire a riporter egy sor táncoló tündér mögött ülve fejezte be a beszélgetést: egyszerűen kartonpapírból vágták ki, és cérnaszállal felfűzték őket. Így több mint 60 évvel azután, hogy Frances Griffiths és Elsie Wright fényképeit megvizsgálták, a hölgyek beismerték, hogy kivágott papírformákat használtak.

Egyszerűen csak meg akarták tréfálni a felnőtteket, akik kigúnyolják a tündéreket, és igencsak meglepődtek, amikor az ügyet komolyan vették.

Fotók: mermaidsandfairies.com, lhup.edu.

Cikkük megírásában Brian Innes Csalók és hamisítványok című könyve segített.

Ezt is szeretjük