Egy 80 éves asszonyba szeretett bele a fiú

Míg Hal Ashby 1971-es Harold és Maudja egyes vélemények szerint igazi botrányfilm, mások minden idők egyik legjobb fekete komédiájának, egzisztencialista drámájának és társadalmi szatírájának tartják, mely frissességével és groteszk elemeivel a romantikus filmek kliséinek is jókora fricskát mutat. Igazi kultuszfilm, mely egykor sokak életfelfogását változtatta meg, és amelynek jelentése máig nem veszett el.

Egy furcsa fiú és egy huncut idős hölgy

Harold - Bud Cort -, a húszas évei elején járó, jómódú, de kizárólag az anyagi javak terén elkényeztetett fiú a halál megszállottja. Halottaskocsit vezet, számtalanszor szimulál öngyilkosságot, hogy bármiféle reakciót váltson ki környezetéből, emellett a lelki kielégülés egyetlen formáját a temetések jelentik számára.

A társadalom és anyja szabályai szerint tökéletesnek tartott világban éli mindennapjait, mely azonban legalább olyan üres, sötét és rideg, mint a hűvös és minden hangot elnyelő, fájdalmasan visszhangzó kastély, melyben élnek. Harold inkább érzi magát halottnak, mint élőnek, egészen addig, míg egy temetésen nem találkozik Maude-dal - Ruth Gordon -, az aprócska, de vidámsággal, jósággal és örök huncutsággal teli, épp a 80. évébe lépő idős hölggyel, aki a halállal nem törődik a kelleténél többet, annál inkább az élettel.

Míg anyja kitartóan keresi a megfelelő életutat és a megfelelő feleséget Haroldnak - Harold ehhez való hozzáállásának a film legjobb pillanati köszönhetők -, Maude megtanítja neki, hogy, bár az élet is csak egy játék, igenis lehet szeretni, sőt, muszáj. A kettejük között kialakuló barátság később szoros kötődéssé alakul, melyet a film egyes jelenetei alapján szerelemként is lehet értelmezni, bár a hangsúly nem ezen van.

Meghökkentő és korszakalkotó film volt

A film egyike volt azoknak a friss és korszakalkotó hollywoodi alkotásoknak, melyek a hippikorszak, a háborúellenesség és a diákmozgalmak által kinevelt új generáció hatására jöttek létre, azonban megjelenésekor nem értékelték túl sokra, sőt, a furcsa szerelem, a hatalmas korkülönbség, nem utolsósorban pedig az orvostudományt, a vallást és a katonaságot ábrázoló gunyoros látásmódja miatt számos támadás érte - ahogy sokan manapság sincsenek kibékülve a film központi elemének számító kapcsolattal.

Mindezek ellenére több generáció is a szívébe zárta, az Entertainment Weekly negyedikként jelölte meg az 50 legjobb kultuszfilm között, az Amerikai Filmintézet a 45. helyre sorolja minden idők száz legviccesebb mozijának listáján, 1997-ben pedig az amerikai nemzeti filmjegyzékbe is bekerült, mint kulturálisan, történelmileg vagy esztétikailag jelentős alkotás. 1971-ben könyv formájában is megjelent, Cat Stevens zenéi, melyek a film hangulatának szerves részét képezik, örök klasszikusokká váltak, a történetet kiadták könyv formájában, sőt, színdarab is készült belőle, melyet többek között Magyarországon is játszanak a színházak.

Hal Ashby szándéka csupán az volt, hogy megjelenítse kifordult világunkat, melyben a lázadó, nyughatatlan és változást akaró ifjúságot egy idős hölgy képviseli, míg a neurotikus, életunt, az individuumot magába olvasztó társadalmat egy fiatal fiú. A rendező mindemellett az optimista, reményteli életszemléletet állította szembe a 20. század első felének rémületével, illetve a vietnami és a hidegháború értelmetlenségével.

Maude, bár múltjának darabjait csak sejteni lehet, igazi túlélő, aki a legrosszabbat is megtapasztalta, mégis képes - talán épp ezért - teljes életet élni, míg Harold napjaink számtalan emberével együtt a semmi ellen vív értelmetlen küzdelmet. Egymásra találásuk - ami sokkal inkább igazi emberi, mint szerelmi kapcsolat - tanítja meg arra, a film szemlélőivel együtt, mi az, ami fontos, és mi az, amit teljes mértékben feleslegesen tartunk annak. Ha szeretnél megismerni még négy filmet, melyet látnod kell, mielőtt meghalsz, kattints ide, és válogass ezek közül!

• kultúra
• film
• botrány
• Terasz