Valóban egy asszonyt építettek Déva várának falai közé? Kőmíves Kelemen balladája nyomában

Tizenkét kőmíves összetanakodék, Magos Déva várát hogy fölépittenék - szól az általános iskolából ismert népballada, a Kőmíves Kelemen első két sora. A sok variációban jegyzett, több száz éves történet Déva várának építését meséli el, melynek falai csak akkor maradhattak állva, ha egy asszony hamvaival erősítik azt meg, vagy testét belefalazzák.

Déva vára létező építmény, legismertebb régi birtokosai Hunyadi János, Szapolyai János, Bethlen Gábor és Bocskai István. Már az ókorban is volt itt erődítmény, a tatárjárás után IV. Béla építtette újjá.

A vár az Alsó-Maros mentén magasló hegy 250 méteres sziklájára épült, Déva városánál. Mint az építés kapcsán szőtt ballada meséli, a munkálatok nap nap után sehová sem haladtak, mert a fal, amit délig raktak, estére leomlott, amit pedig este raktak, reggelre omlott össze.

Kőmíves Kelemen balladája

A kőművesek alkuja szerint, akinek a felesége először érkezik az építkezéshez, azt az asszonyt megölik, és hamvait a várba építik, illetve testét befalazzák.

Kőműves Kelemen rémülten látta közeledni nejét, aki, bár a kocsisa rosszat jósló álmára hivatkozva próbálta visszatartani, hajthatatlanul a várhoz akart menni. Odaérkezvén az asszonyt az alku szerint fel is áldozták, és a falba építették.

 

Jogos a kérdés, hogy, ha a vár nem egy kitalált vár, vajon a hozzá fűződő balladában megírt gyilkosság is valóban megtörtént-e.

Áldozat az épülő várért

A Magyar Néprajzi Lexikon magyarázata szerint a balladában úgynevezett építőáldozatot láthatunk. Az építőáldozat lényege, hogy egy ház épülése áldozatot követel, azaz valaminek, valakinek meg kell halnia, hogy az épület elkészülhessen, és azt később elkerülje a baj.

 

A régiek ennek a szokásnak többféle módon tettek eleget. Az első lehetőség az volt, hogy a megépült házban első éjjel idős vagy gyógyíthatatlan beteg embert altattak, esetleg kutyát, macskát zártak be. Előbbi esetben a halál így is, úgy is közel járt, mint tartották, utóbbi esetben az állatokat nem sajnálták bezárni a házba. Egy másik lehetőség az építőáldozatra, hogy beköltözéskor valamilyen állatot öltek áldozatként, például egy tyúk nyakát a ház küszöbén vágták el, vérével pedig körbecsöpögtették az épületet. A harmadik lehetséges megoldás volt, hogy valamilyen állatot vagy állati eredetű terméket, húst, tojást befalaztak a házfalba. Régészek öreg parasztházak falaiban találtak is edényeket, állatcsontvázakat, ami erre a szokásra utalt.

Arra, hogy valaha is élő embert vagy megölt ember maradványait falazták volna egy épületbe, az elmúlt évszázadokból, Európából egy eset sem ismeretes, így feltehetően Déva várának balladája sem valós eseményt mesélhet el. Erdélyben volt azonban egy szokás, mely szerint a ház mellett elhaladó emberek árnyékát mérték meg, és a méret vevésére használt kákát falazták be a házba. Talán ez a szokás és az említett állatáldozat összeházasítása szerepelhet a Kőmíves Kelemen balladában.

Napjainkban az épülő házak falaiba legtöbbször időkapszulát helyeznek el a következő generációknak emlékül, de rózsafüzért, esetleg pénzt is rejtenek olykor az alap, illetve a téglák közé. 

Déva vára hadi szempontból ugyan nem volt igazán fontos, talán csak a 17. században, amikor ellenállt a maros-völgyi török inváziónak. A ma már romos vár a 18-19. századtól elvesztette hadi jelentőségét. Irodalmi vonatkozásban azonban örök, országokon átívelő, maradandó eszmei értéket hagyott, de történelmi látnivalóként is fontos. A várromhoz alkalomadtán érdemes ellátogatni.

A népballada teljes szövege itt elérhető.

Különleges temetők

Nemcsak a várak mesélnek sokat a múltról és a népszokásokról, de a temetők is: a csónakos temető egyike hazánk legegyedibb temetőinek. Miért kerültek oda a különös fejfák?

• vár
• érdekesség
• déva vára
• kőműves
• építkezés
• fal
• ballada
• kőmíves kelemen
• Terasz