Az irodalomtörténet 3 legbotrányosabb személye

Az irodalom történetének legnagyobb személyiségeiről szinte mindent tudunk: ismerjük szüleik életét, a gyermekkorukat, munkásságukat az első betűtől az utolsóig. Sőt, a tankönyvek alkalmanként még a magánéletükbe is betekintést engednek - feltéve, hogy az adott személy nem éppen beteges szexuális viszonyairól vagy a kábítószerekhez fűződő szoros kapcsolatáról volt híres.

Pedig nem egy olyan írót vagy költőt ismerünk, aki hírnevét éppúgy köszönheti botrányos életének, mint hátrahagyott műveinek. Íme, három személy, akiről ritkán szólnak részletesen a tankönyvek.

A szimbolizmus különce: Jean Nicolas Arthur Rimbaud

Ha az olyan versekből, mint A részeg hajó vagy A magánhangzók szonettje, már nem tudsz idézni, az bizonyára rémlik, hogy a francia szimbolizmus egyik legnevesebb költője, Arthur Rimbaud nem csak versei által vált híressé. Bár munkássága rendkívüli hatással volt a francia költők következő generációjára, és más, közöttük számos magyar irodalmi személyiségre, kusza szerelmi viszonyáról Paul Verlaine költővel nem feledkezhetünk meg.

Rimbaud 1854-ben született Charleville-ben, és még nem töltötte be a 18. életévét, amikor a sors Párizsba vezérelte. Itt ismerkedett meg Paul Verlaine-nel, aki szállást adott neki, és aki - fittyet hányva a tényre, hogy házas, és felesége gyermeket vár - hamarosan érzelmei felől is biztosította. 1872-től kezdve egyre több napot és éjszakát töltöttek együtt, hol kettesben, hol mások, valamint az elmaradhatatlan abszint társaságában. Verlaine felesége nehezen viselte kettejük viszonyát, panaszaira azonban sokszor verés volt a válasz. Egy ilyen eset után Rimbaud úgy döntött, egy időre hazautazik, hogy időt hagyjon a házaspárnak a kibékülésre, de Verlaine könyörgő levelei hatására hamarosan ismét csatlakozott a költőhöz. Utazgatni kezdtek: elsőként Belgiumot, később Londont vették célba. Kapcsolatuk azonban már nem volt a régi, Rimbaud egyre ingerlékenyebbé vált, egyre terhesebb lett számára kielégíteni Verlaine azon igényeit, melyek már túlmutattak a barátságon.

Amikor 1873-ban Verlaine váratlanul magára hagyta Londonban, hogy kibékülhessen a feleségével, majd levélben ismét maga után hívta - ezúttal Brüsszelbe -, Rimbaud megelégelte a dolgot, és közölte Verlaine-nel, hogy kilép a viszonyból. Verlaine erre ittas állapotban fegyvert ragadott, és kétszer is rálőtt Rimbaud-ra, de csak a csuklóján találta el. Ennek ellenére letartóztatták, és két év börtönbüntetésre ítélték. Amikor 1875-ben kiengedték, azonnal felkereste Rimbaud-t, aki azonban már egyáltalán nem volt kíváncsi a költőre: heves vita tört ki kettejük között, Rimbaud pedig alaposan helybenhagyta Verlaine-t. Ekkor találkoztak utoljára.

A szadizmus atyja: Donatien Alphonse François de Sade

A francia író és filozófus, de Sade márki korának kiemelkedő egyénisége volt, nevét mégis többnyire a szadizmus, az elmebaj és a szexuális anarchizmus fogalmainak kapcsán emlegetik.

Az 1740-ben Párizsban született író a felvilágosodás legnagyobb kritikusa volt: úgy tartotta, az ész emberellenes dolog, az erkölcsökre semmi szükség, a szexuális szabadság pedig mindenek felett áll.
De Sade szerelmi ügyei 1762-ban kezdődtek, amikor szerelmes lett egy nála tíz évvel idősebb nőbe - a házasságról csak ismerősei nyomására volt hajlandó letenni. A katonaságtól távozva visszatért Párizsba, ahol udvarolni kezdett Laure de Lauris-nak - annak ellenére, hogy az apja mást szánt neki feleségül. Miután azonban rajtakapták őket a hálószobában, de Sade Avignon-ba menekült, ahonnan csak akkor tért vissza, amikor Laure végül szakított vele. Ekkor egyezett bele, hogy édesapja akaratának megfelelően elveszi Renée-Pélagie de Montreuil-t - a lányt csak két nappal az esküvő előtt mutatták be neki -, ám hamarosan titkos lakást bérelt, ahol igen szabatos életvitelt folytatott.

Prostituáltak és színésznők váltották egymást az ágyában, és volt, hogy a korbács is előkerült. Egy orgia alkalmával afrodiziákumot kevert vendégei ételébe, amivel majdnem sikerült megmérgeznie a résztvevőket. Durva szóhasználatáért, gátlástalan orgiáiért és a kor emberének igencsak szemet szúró magatartásáért számos alkalommal tartóztatták le - XV. Lajos, XVI. Lajos, a jakobinus diktatúra, Napóleon és végül XVIII. Lajos is börtönbe dugta - szodómia és szentséggyalázás vádjával.
Összesen 32 évet töltött a különböző börtönökben és az elmegyógyintézetben, élete során pedig kétszer is halálra ítélték - ám mindkétszer megúszta a dolgot. Utolsó éveit intézetben töltötte, ahol egyes források szerint több dolgozóval is erotikus kapcsolatot tartott fenn egészen 1814-ben bekövetkezett haláláig.

A szexualitás irodalmi úttörője: Anais Nin

Munkássága mérföldkőnek számít az irodalom történetében, de egyben felkavarónak is a kor szemével nézve. Anais Nin volt ugyanis az első nő, aki az 1900-as évek első felében számottevően foglalkozott írásaiban az erotikával - előtte csak elvétve akadtak olyanok, aki a szexualitást választották műveik fő témájának. Számos híresség, közöttük orvosok, színészek és írók bízták meg azzal, hogy szexuális életüket a nyilvánosság elé tárja írásaiban, amiben a legmeghökkentőbb az volt, hogy többségükben férfiak voltak.

A spanyol és kubai szülőktől származó Anais Nin irodalmi szerepvállalása nem meglepő, tekintve, hogy saját magánélete is bővelkedett szaftos történetekben: számtalan szeretőt tartott, két férjjel büszkélkedhetett egy időben, és nem mellesleg vérfertőző viszonyt folytatott saját apjával is.

Első műveinek éppen hozzá írt levelei tekinthetők, legfőbb alkotása azonban Naplója, melyben - összesen nyolc kötetben - minden apró mozzanatát rögzítette kicsapongó, szexuálisan túlfűtött viszonyokban bővelkedő életének. Húszévesen ment hozzá Hugo Guiler-hez - bár a férfit nem tartotta szexuálisan teljes mértékben megfelelőnek, mindig ő maradt számára az ideális társ. A másik főszereplő az életében Henry Miller lett, valamint annak felesége, June, akivel hosszú ideig édeshármasban éltek. Az első férj, Hugo tudott a kapcsolatról, és el is fogadta a helyzetet. Ebben az erotikától túlfűtött időszakban bukkant fel Nin apja, aki hamarosan teljesen az ujja köré csavarta az akkor harminc éves lányát, és szexuális viszonyba keveredett vele. A viszony bűnösségére Otto Ranck pszichiáter döbbentette rá a lányt, aki hamarosan meg is szakította a kapcsolatot apjával.

Anais élete azonban ezután sem volt mentes a különös szexuális viszonyoktól. 1947-ben, 44 évesen megismerkedett Rupert Pole-lal, és gondolkodás nélkül feleségül ment hozzá. Ezt azonban már nem kötötte Hugo orrára, de olyannyira, hogy Anais 1977-es halálakor férje az újságokból tudta meg, hogy Anais nem csak neki mondta ki a boldogító igent.

• szex
• alkohol
• művészet
• drog
• botrány
• történelem
• Terasz