- Az életem klitorisz nélkül

Valljuk be, a nők ellen elkövetett fizikai és lelki visszaélések többségét sokan hajlamosak világvégi, primitív népcsoportok belügyének tekinteni, vagyis olyan lényegtelen kérdésnek, melybe nemzetközi szinten nem lehet, és nem is kell beavatkozni. Pedig nagyon is szükséges lenne, hiszen nők millióinak életét menthetnék meg.

Nem csak Afrikában él a barbár szokás

Talán ez a közöny az oka annak, hogy a női nemiszerv-csonkítás, vagyis a klitorisz kimetszésének szörnyű rítusáról is csak az utóbbi tíz évben szerzett tudomást a közvélemény.

Pedig a női körülmetélésnek is nevezett beavatkozásnak - az ENSZ becslése szerint - a mai napig is naponta közel 6000 kislány esik áldozatául világszerte, Afrikában, Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában és Európában, muszlim és keresztény családokban egyaránt. Legkevesebb 150 millió nő érintett, és ebben még nincs is benne azon áldozatok száma, akik belehalnak a beavatkozásba vagy annak szövődményeibe.

Tévedés tehát azt hinni, hogy a brutális rítus csak az afrikaiak körében él, bár kétségtelen, hogy náluk a legelterjedtebb. Jelenleg is 28 afrikai országban van érvényben a barbár tradíció, annak ellenére, hogy sok helyen törvény tiltja a nők körülmetélését. Szomália egyes részein máig bevett szokás, de Szudán női lakosságának is 90%-a átesik a megcsonkításon. Ennek egyenes következménye például a szülésben meghalt anyák magas száma: 100 ezerből 509 nő nem éli túl magzata világra jövetelét.

Kislányokat nyomorítanak meg egy életre

A női nemi szerv megcsonkítását a törzsek 4 és 14 év közötti lányokon végzik, az áldozatok akarata ellenére, altatás nélkül, az orvosi szakértelem és a higiénia teljes hiányával.

A brutális procedúra magába fogalja a csikló előbőrének lemetszését, sok esetben a külső női szeméremtest eltávolítását és a hüvelybemenet bevarrását is. A beavatkozás nyomán vérzés, fertőzés, szervkárosodás és fájdalmas hegesedés marad, nem is említve a sokkot és az élethosszig tartó lelki traumát. A megcsonkított fiatal nőknek - akik közül sokan túl sem élik a felcserek által végzett műtétet - a házasságot követő nemi közösülés kín, a gyermekszülés pedig kockázatos, gyakran halálos kimenetelű.

Azokban az országokban, ahol máig élő rítus a klitorisz megcsonkítása, számos indokkal igazolják a nők megkínzását. Azzal érvelnek, hogy a csonkítás megvédi a szűzhártyát, és megfékezi a nők nemi vágyát, vagyis biztosítja jövendőbelijükhöz való hűségüket. Hiszik, hogy a barbár műtét tisztábbá és kívánatosabbá teszi a női nemi szervet, sőt, a szülést is elősegíti. Egyes népeknél a klitorisz kimetszése vallási rítus része.

Évtizedekig elhallgatták a témát

A barbár törzsi hagyományok azonban nem írhatják felül az alapvető emberi és női jogokat, vallja az UNIFEM nemzetközi női jogvédő szervezet, mely évek óta küzd a nemiszerv-csonkítás beszüntetéséért, sőt, ügyüknek mára tíz másik világszervezetet is megnyertek.

Hivatalos petíciójukkal az érintett országok vezetőit sürgetik mielőbbi szigorú fellépésre, hogy a tragédiák ne ismétlődhessenek meg. A kegyetlen rítus ellen azonban nem csak a jogvédők emelik fel a szavukat. A 45 éves, szomáliai Waris Dirie, aki ötéves kislányként maga is átélte a nemiszerv-csonkítás traumáját, arcát és nevét adta a küzdelemhez, sőt, ő volt az első, aki nyíltan beszélt a sajtónak megrázó gyerekkori traumájáról. A világhírű afrikai modell és emberjogi aktivista élesen fogalmaz, amikor a témáról kérdezik. Úgy véli, a brutális beavatkozásnak semmi köze a tradíciókhoz, a kultúrákhoz vagy a valláshoz. A nők megcsonkítása színtiszta kegyetlenség, mely igazságért kiált.

Dirie nyíltsága és 12 éve végzett harcos karitatív tevékenysége nem volt hiábavaló, a kérdés nagy publicitást kapott. A Waris Dirie Alapítvány munkájának már látszik az eredménye, a csonkítást elszenvedő nők támogatást kapnak az újrakezdéshez, a világ befolyásos politikusai pedig a nemzetközi törvényhozás elé vitték az ügyet.

Fotó: news.de.

• jogok
• nők
• érdekességek a világból
• társadalmi probléma
• Terasz