3 döbbenetes átverés, amit az egész világ elhitt

Az emberi hiszékenység határtalan - és mindig akadtak, akik visszaéltek vele. Volt, aki hatalmas vagyonra szeretett volna szert tenni, mások ismertségre vágytak, megint mások pedig csupán saját szórakoztatásuk céljából vezették meg emberek százezreit.

Ilyen és ehhez hasonló indíttatások vezérelték a következő történetek főszereplőit is. Bár az átverésekre néhány év múlva minden esetben fény derült, el kell ismernünk: igen ügyes húzás volt mindhárom.

Egy különös múmia: a fidzsi sellő csontváza

Az 1840-es évek elején egy félig emlősnek, félig halnak tűnő teremtmény mumifikálódott tetemét állították ki egy londoni kávéházban. A szenzációra éhes közönséget nem volt nehéz meggyőzni arról, hogy potom egy shilling fejében egy valódi sellő földi maradványait csodálhatják meg.

A sellő hatalmas tömegeket vonzott - annak ellenére, hogy cseppet sem hasonlított az akkori történetekben és legendákban szereplő tengerlakókra.

Hamarosan az ismert amerikai mutatványos, Phines T. Barnum is meglátta a sellőben rejlő üzleti lehetőséget, és magával vitte a tengerentúlra, ahol látványos bemutatók keretében nyűgözte le vele a közönséget. Az immár fidzsi sellő néven emlegetett csontváz meglepően nagy népszerűségre tett szert: amint Barnum különlegességeket kiállító múzeumának tagja lett, a múzeum látogatóinak száma megháromszorozódott.
Később azonban kiderült, a titokzatos sellő csontváza csupán hamisítvány volt: valószínűleg egy hal farkából, egy orangutánbébi felsőtestéből és egy majom fejéből ügyeskedték össze indonéz kézművesek.

Akkoriban számos hasonló preparátumot mutogattak pénzért, és, bár egyikük sem tett szert akkora hírnévre, mint a fidzsi sellő, igen megbízható bevételi forrást jelentettek tulajdonosaik számára.

Az első Gulliver: a cardiffi óriás

1869. október 16-án a New York állambeli Cardiffban két munkás megkövesedett emberi tetemnek tűnő, 3 méter magas monstrumra lelt a föld mélyén. A különös lelet rövid időn belül a figyelem középpontjába került: emberek százezrei voltak kíváncsiak rá.

A fidzsi sellő tulajdonosaként már megismert Barnum is szerette volna megkaparintani az óriást - összesen 60 ezer dollár ajánlott azért, hogy három hónapra bérbe vehesse. Miután azonban ajánlatát elutasították, felfogadott egy embert, aki titokban viaszmintát vett a monstrumról, majd megalkotta annak gipszmásolatát. Ezt Barnum a valódi óriásként mutatta be New Yorkban, a cardiffit pedig csak hamisítványként emlegette.

Ez utóbbi azonban, viaszmásához hasonlóan, szintén hamisítvány volt: az óriás valójában egy helybeli dohányárus, George Hull kreációjaként látott napvilágot. Hull elsőként egy hatalmas gipsztömböt készíttetett az iowai Fort Dodge-ban, a munkásoknak pedig azt mondta, Lincoln-szobor lesz belőle. Az elkészült tömböt Chicagóba szállíttatta, ahol egy német kőfaragó emberformát adott neki - természetesen a legnagyobb titokban. Különböző festékanyagokkal és savakkal elérték, hogy a szobor kellőképpen patinás és viharvert benyomást keltsen, sőt, acélkötőtűk segítségével még pórusokat is szimuláltak a felületére. A kész művet Hull Cardiffben temettette el, majd rá egy évre felbérelt két embert, hogy mintegy véletlenül ássák ki a szobrot.
A szemfényvesztésre gyorsan fény derült: 1870. február 2-án a bíróság mindkét óriást hamisítványnak nyilvánította.

A roswelli eset részletei: UFO-boncolás

1995-ben Ray Santilli brit filmes bejelentette: a birtokába került egy dokumentumfilm, amely nemcsak igazolja, hogy 1947-ben az Egyesült Államokbeli Roswellben a földnek ütközött egy repülő csészealj, de egy idegen test boncolásáról készült felvételeket is tartalmaz. A film hitelességét alátámasztani látszott, hogy néhány pillanatra maga Harry Truman is feltűnt rajta, készítője pedig a hadsereg alkalmazásában állt.
Santilli bejelentése nagy port kavart, hiszen akkor már évtizedek óta számtalan feltevés keringett az állítólagos UFO-katasztrófáról.

1995. május 5-én a Londoni Múzeumban a filmes a meghívott újságíróknak, UFO-szakértőknek és prominens személyiségeknek levetítette a film egy részletét, melyen azonban a boncolás nem volt látható. A kérdésre, hogy a szigorúan titkos anyag hogyan feküdhetett el hosszú éveken keresztül egy egyszerű operatőrnél, Santilli csak annyit felelt: ez legyen a Pentagon gondja.

2006. április 4-én, két nappal azelőtt, hogy az Egyesült Királyságban a teljes filmet bemutatták volna, Santilli és társproducere, Gary Shoefield újabb bejelentést tett: a filmnek csak egy része - az ő szavaikkal élve néhány kockája - eredeti. A fennmaradó rész 22 másik, átlagosan négyperces felvétel rekonstrukciója.

Ezeket Santilli - állítása szerint - még látta 1992-ben, ám később tönkrementek a nedvesség és a meleg miatt. Mit volt mit tenni: a földönkívüli testének megalkotására felkérték John Huphreys szobrászt, aki a munka során egyebek között bárányagyat és csirkebelet használt fel alapanyagként, majd egy londoni lakás nappalijában forgatták újra a boncolást.

• tudomány
• tévhit
• szórakozás
• csalás
• érdekességek a világból
• Terasz