Igaz történeten alapszik az amityville-i horror: hátborzongató részletekről meséltek a szemtanúk

Az amityville-i horror története bejárta a világot, könyvek, filmek készültek belőle, amik folyamatosan őrzik szomorú emlékét. Az elbeszélések szerint megtörtént eseményen alapszik, de ez a mai napig vita tárgyát képezi.

Ahhoz, hogy teljes képet lehessen kapni a ház legendájáról, vissza kell repülni az időben egészen 1965-ig, amikor az impozáns, holland koloniál stílusú családi házat megvette a DeFeo család.

Az amityville-i horror igaz története

Az Amityville városában, az Ocean sugárút 112-es száma alá épült lakást a 60’-as években a DeFeo család vette birtokba. Az épületbe azonnal beleszerettek, a kényelmes otthont biztosított mindannyiuknak, hiszen nagy családot képzeltek el. Idővel Ronald DeFeo Sr. és felesége, Louise DeFeo már öt közös gyereket nevelt békés otthonukban, Dawnt, Allisont, Marcot, John Matthew-t és legidősebb testvérüket, a hírhedtté vált Ronald DeFeót, akit Butchként becéztek.

Az édesapa, Ronald DeFeo Sr. kemény kézzel regulázta gyermekeit, elsőszülött fiával bánt a legszigorúbban, akit már kétéves korától kezdve fizikailag is bántalmazott. Később iskolatársai is kirekesztették és gúnyolták őt, a lelkileg és testileg meggyötört fiút 17 évesen eltanácsolták az intézményből, végül a drogok világába menekült, és heroinfüggő vált belőle. Édesapja szeretett anyját is bántalmazta, a harag és a csalódottság pedig csak nőttön-nőtt benne. Az események sorozata a beköltözéstől számított kilenc év alatt tragédiához vezetett, amit jelenleg is számos homály övez.

1974. november 12-én a békés amerikai kisváros élete gyökeresen megváltozott. A hivatalos jelentés szerint ekkor történt, feltehetően hajnali 3 körül, hogy Ronald DeFeo Jr. egy vadászpuskával körbejárta a házat, és egyesével bement a hálószobákba, hogy minden családtagjával végezzen. Édesapjába kétszer is belelőtt, így legalább hét lövés dördült el a hajnal csendjében. De épp a lövések hangja az, amit rejtély övez, mivel az akkor 23 éves férfi nem használt semmilyen hangtompítót, így a szomszédoknak az egyébként igen hangos, 35-ös kaliberű fegyver dördüléseit hallaniuk kellett - ám a tanúk a kutyaugatáson kívül semmit nem észleltek.

Szintén rejtély övezi azt is, hogy az egyébként többemeletes házban hogyan tudta úgy kivégezni a családtagjait a férfi, hogy senki nem riadt fel álmából a hangokra. A halottkémek mindennemű küzdelem nyoma nélkül, arccal lefelé fekve találták meg őket az ágyukban. Felmerült a gyanúja, hogy előtte valamilyen szedatívumot adhatott be nekik Ronald DeFeo, de a boncolási jegyzőkönyv alapján erre utaló bizonyítékot nem találtak. Hat embernek úgy oltotta ki az életét, hogy senki fel sem ébredt rájuk, és a szomszédok sem hallottak semmit.

Amikor végzett, Butch bement a fürdőszobába, hogy letisztítsa magát, tetteinek bizonyítékait pedig egy párnahuzatba rejtette, és bedobta a viharcsatornába. Három órával a mészárlás után, reggel 6-ra úgy érkezett nagyapja kereskedésébe dolgozni, mintha mi sem történt volna.

Amikor édesapja nem jelent meg a munkahelyen, úgy tett, mintha aggódna, és alibijét folyamatosan építette fel. A színjátékhoz tartozott, hogy a házhoz érve „felfedezte" a holttesteket, majd egy bárba rohant a barátaihoz, és azt üvöltötte, hogy „valaki lelőtte az anyámat és apámat”. Mire a rendőrök kiérkeztek a helyszínre, már 15 órája feküdtek ott a testek. Azonban a hatóság emberei viszonylag hamar átláttak a férfi ellentmondásos történetén, aki végül beismerő vallomást tett.

A vádlottak padján azt állította, hogy hangokat hallott, amik azt mondták neki, hogy ölje meg a családját, azonban az ügyészség a kábítószer-használatra hivatkozva megállapította, hogy Butch bár valóban zaklatott lelkiállapotban lehetett, végig tudatában volt annak, hogy mit csinált. Beszámíthatóságot és antiszociális személyiségzavart állapítottak meg nála. 1975. november 21-én fellebbezés és feltételes szabadlábra helyezés nélkül hatrendbeli gyilkosságért a New York-i Állami Sullivan Büntetés-végrehajtási Intézetbe zárták, ahol egészen 2021 márciusáig, életének utolsó napjáig élt.

Egyesek úgy tartják, hogy egy második támadó is ott lehetett vele az éjszaka folyamán, még a legidősebb lánytestvére, Dawn neve is felmerült gyanúsítottként. A rendőrségi laboratóriumi jelentések szerint Dawn DeFeo testén részben megégett porszemcséket találtak, ami azt jelentette, hogy a gyilkosság éjszakáján fegyvert használt, és ezt állította maga Ronald DeFeo is. Elmondása szerint az ámokfutó lánytestvérével azért végzett, mert lemészárolta a családot. Később megint változtatott Butch a vallomásán, és egyik levelében kijelentette, hogy ez egy hidegvérű, megtervezett gyilkosság volt. „Nem szellemek követték el, nem démonok. Csak három ember, akik közül az egyik én voltam.” A harmadik személy, akiről beszélhetett, feltehetően egy közös barátjuk lehetett.

A horror emlékei a házban maradtak

Ép ésszel felfoghatatlan, ami történt azon az estén. A ház 13 hónapig üresen állt, mert senki nem akarta megvenni, mígnem a Lutz család 1975 decemberében potom 80 000 dollárért megvásárolhatta. Ez egy nagy kiugrási lehetőséget jelentett a családnak, egy valóra vált álomként emlegette a családfő, George Lutz a remek vételt. Három gyermekükkel együtt, Daniellel, Christopherrel és Missy Lutzcal költöztek be.

A ház varázsa ellenére tisztában voltak azzal, hogy hova költöznek be, így egy papot, méghozzá Ralph Pecoraro atyát felfogadták, hogy áldja meg újdonsült otthonukat. A pap egy későbbi interjúban azt nyilatkozta, hogy a ceremónia közben, ahogy szobáról szobára járt, úgy érezte, mintha valaki megütötte volna őt, pedig rajta kívül senki nem tartózkodott a helyiségben, és egy hang azt mondta neki, hogy „tűnj innen". Ezután megbetegedett, és a keze is vérezni kezdett - a vallomását azonban sokan kétségbe vonják, egyesek úgy tartják, hogy nem járt soha a házban, csak telefonon beszélt a családdal.

Mindenesetre tény, hogy a Lutz család elképzelt idilli élete soha nem tudott megvalósulni. Beszámolóik szerint hullámokban büdös, kénes szagot éreztek a házban, állandóan hideg volt annak ellenére, hogy folyamatosan égették a tűzifákat. A családfő mindig felriadt hajnali 3 és 3:15 között, ami feltehetően a DeFeo-gyilkosságok idejére esik. Döglegyeket láttak, láthatatlan, mégis érezhető entitásokról számoltak be, még egy vörösen izzó szemű disznószerű lénnyel is beszélt kislányuk, Missy. Zöld nyálka folyt a falakból, az ablakok és az ajtók folyamatosan becsapódtak úgy, hogy be voltak zárva. Mindössze 28 napot töltöttek új otthonukban, ahonnan az események tetőzésekor kimenekültek. Még a híres szellemvadászok, Ed és Lorraine Warren is meglátogatták a házat. A felmérés során készített képeik egyikén egy kisfiú látszik, pedig akkor csak ketten tartózkodtak az épületben.

Feltehetően örökké megoldatlan marad, mi történt pontosan a házban akár az 1974-es, akár az 1975-ös esetről van szó. Akárhogy is, George Lutz feltette azt a kérdést, amire nagyon nehéz megtalálni a választ, hogy egész családjával, gyermekeivel együtt miért hagyták volna hátra addigi életüket, a házukat a bútoraikkal együtt? Persze erre is találtak már választ az évek során, miszerint valószínűleg hiába volt jutányos a 80 ezer dolláros ár, nem tudták fizetni a jelzáloghitelüket - bár tény, hogy azzal sem oldották volna meg a problémát, ha ténylegesen ez elől menekültek volna el. 

A házban azóta már négy család élt, legújabb lakója teljesen felújította, és semmilyen paranormális jelenséget nem tapasztalt. Még a házszámot, az utcanevet és a ház kinézetét is megváltoztatták, hogy a kíváncsi látogatók ne találják meg olyan könnyedén őket.

Ma is betegek sikolya visszhangzik az olasz szigeten: mi történhetett?

Ha valami, akkor Poveglia szigete méltán kiérdemelhetné a leghátborzongatóbb hely címet.

(Cikken belüli képek forrása:  BrownieCharles99 / Wikimedia CC BY-SA 3.0, Suffolk County Police Department / Wikipedia,  Getty Images Hungary, borító-és ajánlóképek forrása: Getty Images Hungary.)

• amityville
• horror
• igaz történet
• szellem
• misztikus hely
• rejtély
• gyilkosság
• Terasz