A 15 éves lány hallotta Amelia Earhart utolsó üzenetét: rádiójuk vette tévesen az adást

Amelia Earhart eltűnésének rejtélye 80 esztendő után sem jelent kisebb kérdőjelet a repülés történetében. Kiváló pilótaként sorra tette meg a nehezebbnél nehezebb utakat a levegőben, ezzel kivívva Edward Elliott, a Purdue Egyetem elnökének elismerését. Vásárolt neki egy igen korszerű, Lockheed Electra gépet, mellyel Amelia Earhart Föld körüli utat tervezett tenni. Utolsó hosszabb útjának tervezte, de sosem tért haza róla.

Ő és navigátora 1937. július 1-jén, Miamiban szálltak fel. Brazíliába, majd Szenegál felé indultak, később Indiától Indonézia felé vették az irányt. Következő célpontjuk a Howland-sziget lett volna a Csendes-óceán közepén, de a 3500 kilométeres út megtétele alatt Amelia Earhart repülőgépének nyoma veszett. Azóta sem találták meg. Túl sok keresésen, számtalan teórián, máig titok, hová tűnt.

Az elkapott rádióüzenet

A misztikus eltűnéskor Amelia Earhart több alkalommal is felvette a rádiókapcsolatot a központtal, akiktől a kitörő vihar közepette időjárás-jelentést kért, és jelezte alacsony üzemanyagszintjét is. Utolsó üzenete 8:45-kor érkezett nyomtalan eltűnése előtt.

Betty Klenck 15 éves volt Amelia Earhart eltűnésekor. Egy nyári napon, floridai házukban hallgatta a család rádióját, az egyik szoba padlójára telepedve. Nem volt átlagos kislány, nem a divatlapok sora vagy a zene érdekelte. Rajongott a repülőkért, ezért is kapta fel a fejét, amikor a rádiót hallgatva különös dolgot hallott: Itt Amelia Earhart. Itt Amelia Earhart.

Ismerte a nevét, ezért figyelni kezdett, és mintegy három órán át kuporgott a rádió hangszórójánál. Minden szót, amit Ameliától elcsípett, lejegyzetelt füzetébe, tiszta vételét pedig az a hosszú antenna tette lehetővé, melyet apja a házuk mellett feszített.

A kislány hallotta, amint a pilóta a Howland-porttal is próbálta felvenni a kapcsolatot. Sérült volt, ahogyan a mellette ülő másodpilóta, Noonan is, ám utóbbinak komolyabbak lehettek a sérülései. Néhány az elcsípett félmondatokból: Magas a víz - Térdig ér - Engedjenek ki - mondta a nő, Noonan pedig: Nem tudom megcsinálni!

Amikor több üzenet már nem hallatszott, Betty megmutatta apjának a jegyzeteket, aki felvette a kapcsolatot a helyi partiőrséggel. Ők arról értesítették, már hajók vannak a helyszínen, de hiába említette a kislány jegyzeteit, azokat senki sem vette komolyan.

A ház közvetlen szomszédságában élt John Hathaway, aki tudott a jegyzetekről, és tudván, hogy azokkal senki sem volt hajlandó foglalkozni, 1970-ben felvette a kapcsolatot Fred Goernerrel, egy Amelia Earharttal foglalkozó könyv szerzőjével. Ismét süket fülekre talált, de az ezredforduló közeledtével, amikor újra próbálkozott, a TIGHAR - The International Group for Historical Aircraft Recovery - repülőgépekkel kapcsolatos eseményeket nyilvántartó szervezete érdeklődést mutatott. Ennek köszönhető, hogy az Amelia Earhart utolsó üzeneteit legtisztábban halló Betty jegyzeteiről tudomást szerzett a világ.

A szervezet akkorra már egyébként több, mintegy 57 kevésbé tiszta vételt halló rádióhallgatót is jegyzett. 57 ember és az apja által kifeszített, roppant hosszú antenna révén a vételt legtisztábban halló Betty: ők hallhatták, hogyan telhettek az eltűnt pilóta és másodpilóta utolsó percei, és ezek repülőgép-szerencsétlenségre utalnak. Üzemanyaghiányra, zuhanásra a viharos időben. A gép roncsait soha nem találták meg. 

• rejtély
• üzenet
• Terasz