A tudósokat is meglepte, amit az űrszonda új fotóin láttak: 30 éve tévednek
Az új felfedezés alapjaiban változtat meg egy több évtizedes csillagászati elméletet.


- Segíti a zsírbontást és célzottan formálja az alakot: minden, amit az elektrolipolízisről tudni kell »
- A legfurább ruhák a Golden Globe-ról: Margot Robbie úgy gondolta, hogy egy szimpla tavaszi ruha is elég lesz »
- Az 56 éves Monica Bellucci nem csak gyönyörű nő, hanem észbontóan stílusos: így kell viselni a feketét »
- "Lehet, hogy szűk lesz egy kicsit, de a férje majd bejáratja" - Magyar nők megrázó vallomásai a férjöltésről
- Meghan új frizurája telitalálat: az állapotos hercegné gyönyörűen fest a friss felvételen
- Varga Feri után felesége is lefogyott - Balássy Betty ennyire karcsú lett
- Az 50 évvel ezelőtti Budapestről kerültek elő fotók: nagyon más volt akkor az élet a fővárosban
- Heti horoszkóp március 1-től 7-ig: a Szűz váratlan fordulatra, a Bika jó hírre számíthat
A Szaturnusz hét holdjának együttműködése révén maradhat együtt a bolygó legnagyobb gyűrűje. A csillagászok harminc éven át azt hitték, hogy ez egyedül a Janus nevű holdnak köszönhető.
A NASA szeptemberben megsemmisült Cassini űrszondája által küldött adatok elemzése alapján azonban sikerült megállapítani, hogy csapatmunkáról van szó - olvasható az eurekalert.org tudományos hírportálon. Ha nem tartanák egyben bizonyos erők, a gyűrű folyamatosan szétterjedne, végül eltűnne.
- A Cassini új részletekkel szolgált a Szaturnusz holdjainak tömegéről és a gyűrűk fizikai jellemzőiről, így matematikai alapon arra a következtetésre jutottunk, hogy a Janus hold egyedül nem képes megakadályozni a gyűrűk széthúzását - mondta Radwan Tajeddine, a kutatás vezetője.

A kutatók felfedezték, hogy az A-gyűrű, a Szaturnusz legnagyobb és legtávolabbi, látható gyűrűje összetartásának feladata a Pan, az Atlas, a Prometheus, a Pandora, az Epimetheus, a Mimas és a Janus holdak között oszlik meg. A missziója zárásaként szeptember 15-én a Szaturnusz légkörében megsemmisült Cassini értékes adatokat és részletes felvételeket közölt a bolygó gyűrűiről.
Az A-gyűrű leginkább egy bakelitlemezhez hasonlít: sűrűségi hullámai a felvételek barázdáira emlékeztetnek, ezeket a csillagászok szerint úgynevezett holdrezonanciák okozzák. A rezonanciamarkerek alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a holdak gravitációs hatása segít lelassítani és mérsékelni a szétterjedő gyűrűk lendületét. Az A-gyűrűn több száz sűrűségi hullám van, melyeket különböző holdrezonanciák okoztak.
Ezeknek a holdaknak a gravitációs hatása lelassítja a gyűrűt, és elveszi a lendületét. Mire a gyűrű elér a Janusig, olyan sok lendületet veszít, hogy a hold ereje kialakítja a gyűrű jól látható peremét. Tajeddine elmondta, hogy a tudósok még mindig nem teljesen biztosak abban, hogyan alakulhattak ki a gyűrűk, de az egyben maradásuk mechanizmusát sikerült megérteni. A szakértők eredményeiket az Astrophysical Journal című szaklap szerdai számában mutatták be.