Az 5 legjobb DVD estére, ha eleged van a karácsonyból

A sok karácsonyi vendégeskedés és rokonlátogatás bizony nem mindig könnyű - ha már nagyon unod, hogy mindenhez jó képet vágj, bújj el a világ elől egy kiváló filmmel.

Válassz az alábbi szórakoztató és egyben drámai alkotásokból, és garantáltan felüdülve töltöd majd a kötelező ünnepi szünetet.

Az elveszett jelentés

Ha érezted már magad elszigeteltnek és bizonytalannak egy idegen országban, közel érzed majd magadhoz Sophia Coppola második rendezésű filmjét is. Két magányos, elveszett amerikai találkozik egy lélektelen tokiói luxusszállóban: Bob - Bill Murray -, az ötven éves filmsztár, akinek félresiklott a karrierje, és Charlotte - Scarlett Johansson -, egy bájos, de elhanyagolt 22 éves nő, akit fotós férje hurcol magával az utazásaira.

A furcsa pár száraz öngúnnyal reflektál önmagára, emellett mélységes zavarral a hatalmas neonreklámokra, amiket nem tud elolvasni, az idegen szokásokra, amiket nem ért. Egy kevésbé érzékeny rendező elmehetett volna a könnyű megoldás irányába, de a film teljesen közhelymentes marad: Bob és Charlotte nem bújik ágyba, és a szabadidős románc sem oldja meg minden gondjukat.

Kerülőutak

Alexander Payne filmje a sikertelen regényíró és középkorú borbarát, Miles - Paul Glamatti - történetét mondja el, aki egyfajta legénybúcsúként kaliforniai bortúrára viszi legjobb cimboráját, Jacket - Thomas Hadén Church - az esküvője előtti héten. Útjukon Miles találkozik, és szerelembe esik egy Maya nevű helyi pincérnővel, Jack pedig Maya barátnőjét, Stephanie-t csábítja el. Ám Jack hamarosan lebukik a menyasszonya előtt, aki számára hamar világossá válik, hogy a túra során nem csak a borokat kóstolgatta a két jóbarát.

Maya szenvedélyes vonzalma a borhoz igazi filmes metaforát teremt, melyben az éltető nedű jelképezi magát az életet. A forgatókönyv mellett - melyért Payne és írótársa, Jim Taylor megkapta a legjobb adaptációért járó Oscart - a színészi teljesítmények emelkednek ki leginkább az alkotásban: mind a négy főszereplő átütő alakítást nyújt.

Az elszánt diplomata

Fernando Meirelles filmje az első világ előjogainak erkölcsi kétességéről szól. A John Le Carré regényéből készült mozi ugyanolyan stílusbravúr, mint a rendező ismertségét meghozó Isten városa. Az elszánt diplomata a harmadik világ ellen elkövetett bűnöket kutatva az élet értékére kérdez rá. Justin Quayle - Ralph Fiennes - széplelkű brit diplomata. Miután felolvas egy beszédet a főnöke, a bürokrata Sir Bernard Pellegrin - Bill Nighy - helyett, megismerkedik a lázadó Tessával - Rachel Weisz.

Azonnal egymásba szeretnek, összeházasodnak, és elköltöznek Justin új állomáshelyére, Kenyába, ahol mindkettő éli a maga életét. A férj követségi körökben mozog, a feleség a szerencsétlen afrikaiak ügyéért dolgozik, akiket feláldoznak a világ érdekében. A bonyodalmak csak ezután következnek. A lényeg, hogy a tragikus szerelmi történet egyértelmű vádiratként értékelhető az afrikai törzsi háborúk és a kasztrendszer ellen, úgy, hogy a film minden modern vívmányt kapcsolatba hoz a fejlődő országok szegénységével.

A család kicsi kincse

Jonathan Dayton és Valerie Feris új életet lehelt a családi melodráma műfajába, amikor egy kellőképpen feszült időszakban vette górcső alá az egyszerre öröktől adott és folyvást változó vérségi kapcsolatokat. Michael Arndt éppen csak túlzó forgatókönyvének leleménye mindig húsvér emberekké tudja változtatni az elsőre abszurd rajzfilmfiguráknak tetsző családtagokat.

A hattagú família élesen különböző személyiségű emberekből áll, akik el vannak foglalva a maguk kis problémáival. A család kicsi kincse szándékoltan különcködő kis történeteket fűz össze sikeresen és szívre hatóan, nem távolodva messze mindattól, amit a moziban megszokhattál.

A királynő

Stephen Frears filmjének ereje a közszereplés ábrázolásának összetettségében rejlik, melyről változó mértékű rokon- és ellenszenvvel beszél, és közben sohasem foglal állást, hogy miként is kéne éreznünk az uralkodók vagy választott vezetőink iránt. A főszereplő II. Erzsébet - Helen Mirren -, aki Lady Diana 1997 augusztusában bekövetkezett halála után sem értette meg a hercegnő népszerűségének jelentőségét, és ekkor sem volt hajlandó változtatni megrögzött szokásain. A film úgy mutatja be Erzsébetet, mint aki kötéltáncot jár a hagyományőrzés és az újítás között.

A régi és az új harcának mesteri történetében Frears a főszereplőkre bízza az érzelmek irányítását, te pedig ugyanúgy szoríthatsz Erzsébetnek, mint a filmben megtestesített Tony Blairnek, hiszen mindkettőjüket a nép érdeklődése befolyásolja.

• ünnep
• kultúra
• szórakozás
• film
• Terasz