3 sosem látott fotó az űrből

Az emberiség a kezdetek óta keresi a választ az olyan kérdésekre, minthogy hogyan keletkezett az élet, mekkora az univerzum, létezik-e a Földhöz hasonló bolygó, és van-e élet más égitesteken.

A technika fejlődésének köszönhetően a tudomány egyre közelebb jár az ehhez hasonló kérdések megválaszolásához.

Ma már tudjuk, hogy a Föld nem lapos, hogy nem a Nap kering bolygónk körül, hogy többek között galaxisok milliárdjai alkotják az univerzumot, valamint azt is, hogy nincs élet a Holdon, a Mars néhány szempontból hasonló a Földhöz, és az univerzumban éppúgy elmúlnak és keletkeznek dolgok, mint a Földön. Sőt, olyan technikai eszközökkel is rendelkezünk már, mint a Hubble űrteleszkóp, melynek segítségével az univerzumot úgy láthatjuk, ahogy eddig soha.

Az Indiai-óceán, ahogy az űrből látható

Az űrkutatás nagyléptékű fejlődésének köszönhetően ma már szinte mindennapos dolog, hogy emberek utaznak és tartózkodnak az űrben: elsőként 1961-ben jutott ember bolygónk légkörén túlra, azóta azonban több mint 260 űrrepülést hajtottak végre, aminek eredménye többek között számtalan olyan fotó, mely a hétköznapi emberhez is közelebb hozta az elérhetetlen világűrt.

A Földről az első, akkor még fekete-fehér kép 1960-ban készült, az űrkutatás történetének egyik leghíresebb fotóját pedig az Apollo 8 készítette, mely a földfelkeltét rögzíti, a Holdról nézve.

A látvány megunhatatlan, a NASA archívumába pedig időről időre lenyűgöző felvételek kerülnek. Ezek egyike az a fotó, melyet az STS-96 jelű küldetés keretében 1999-ben a Discovery űrrepülőgép asztronautái készítettek a Földről. A Nemzetközi Űrállomásra igyekvő legénység felvételén az Indiai-óceán feletti felhőréteg látható, valamint a Nap tükröződése a vízen.

A Macskaszem-köd, ahogy a Hubble látta

Az első, a világűrbe történt utazás, majd a Holdra szállás után a következő mérföldkövet az űrkorszak történetében a Hubble űrteleszkóp megalkotása, valamint 1990. április 24-én, a Discovery űrrepülőgép robotkarja általi, Föld körüli pályára állítása jelentette. Az űrkutatás eddigi legsikeresebb eszköze, a Hubble teleszkóp az asztrofizika számos területét helyezte új megvilágításba, és több kutatási terület köszönheti létét a teleszkópnak. Szerepe emellett kiemelkedő a csillagászati ismeretterjesztés terén is, hiszen a kamerái által rögzített felvételek korábban elképzelhetetlen részletességgel tárják az érdeklődők elé a világegyetem objektumait. Erre kitűnő példa a Hubble űrteleszkóp által a Sárkány-csillagképben található Macskaszem-ködről készült felvétel.

A William Herschel által 1786-ban felfedezett - egyébként az egyik legösszetettebb szerkezetű - planetáris köd volt az első, melyen színképelemzést végeztek, hogy megismerjék a ködöt alkotó anyagokat.

Új csillagok bölcsődéje az NGC 604-es planetáris ködben

A Hubble űrtávcső különlegessége, hogy az ultraviolától az infravörösig terjedő fénytartomány mellett a látható fénytartományt is képes érzékelni - ellentétben utódjával, a James Webb űrteleszkóppal. A közel 14 méter hosszú és csaknem öt méter átmérőjű Hubble csupán a Napról és a Merkúrról nem képes felvételt készíteni a túl erős napfény miatt, az univerzum más részeiről viszont hetente 120 Gb adatot állít elő.

A Hubble óvatos becslések szerint a Földtől akár 13 milliárd fényévnyire lévő égitesteket is képes érzékelni, így lehetséges, hogy az olyan ködökről, mint a Földtől 2,7 millió fényévre lévő NGC 604, egészen részletes felvételt képes rögzíteni. Az 1995. január 17-én készült kép a Triangulum csillagképben található ködnek egy olyan részét ábrázolja, melyben születő csillagokat karol át egy spirális galaxis karja.

Az ehhez hasonló ködök gyakoriak a világűrben, az NGC 604 azonban mérete miatt különleges: közel 1500 fényévnyi átmérőjével rendkívül nagynak számít.

Középpontjában több mint 200 forró csillag található, melyek tömege egyenként is jóval nagyobb, mint a Napé.

• fotózás
• világűr
• érdekességek a világból
• Terasz