30 ezer gyerek indult háborúba a vallás nevében

A katolikus egyház a 11. és a 13. század között számos nagy horderejű hadjáratot indított Jeruzsálem felé, hogy a szent várost, egyúttal a Szentföldet visszaszerezze a hitetlenektől.

Bár a történelemkönyvekbe keresztes hadjáratokként bevonuló háborúk sokáig szent célt jelentettek mind az üdvösségükért, mind a szebb jövőért fegyvert ragadók körében, idővel - köszönhetően a sorra elveszített csatáknak is - eszmeiségük jelentősen csökkent, a lovagok vezetése pedig egyre inkább kicsúszott a pápa kezéből.

A negyedik keresztes hadjárat kudarca után, miközben a pápa épp az ötödik előkészítésén dolgozott, e furcsa légkör szokatlan, egyúttal tragikus sorsú kezdeményezéshez vezetett.

A középkori krónikák szerint 1212-ben mintegy 30 ezer európai gyermek indult útnak, hogy véghezvigyék azt, amire a gyilkos fegyverek nem voltak képesek: a jóság, a tisztaság, az ártatlanság és a romlatlan hit segítségével felszabadítani Jeruzsálemet.

A gyermek, aki sereget toborzott

Bár sok történész vitatja, hogy valóban úgy történt minden - ha egyáltalán megtörtént -, ahogy azt néhány krónika említi, a legismertebb elbeszélés szerint 1212-ben egy István nevű francia pásztorfiú járult II. Fülöp Ágost király elé egy levéllel, melyet állítása szerint Krisztustól hozott.

A fiú elmondta az uralkodónak, hogy a Megváltó arra kérte, hirdessen hadjáratot, és toborozzon a gyermekekből sereget a szent város felszabadítására. Bár az udvarban nem vették komolyan a fiút, és hazaküldték, ő prédikálni kezdett, minek köszönhetően egyre többen álltak mellé.

30 ezren indultak el a tenger felé

Az egyház és a király is ellenezte a küldetést, ám a nép mellettük volt, minek révén hamarosan 30 ezres, a társadalom legkülönfélébb rétegeiből álló gyereksereg gyülekezett Vendome-ban, majd indult el Marseille felé, hogy átkeljen a tengeren. A gyerekek útját több, velük rokonszenvező pap is megáldotta.

Időközben, alig pár nappal István megjelenése után, Németországban egy Miklós nevű gyermek cselekedett hasonlóképp: prédikálni kezdett, és gyermekeket gyűjtött maga köré a Rajna vidékéről. Az Alpokon át vezette híveit egészen Genováig, amire azonban a sereg jelentős mértékben megfogyatkozott, a gyerekek gyenge szervezete ugyanis nem bírta az utat, éheztek, emellett különféle betegségek ütötték fel fejüket táboraikban.

Csoda helyett tragédia

A német gyerekek egy része Genovában maradt - családok fogadták be őket -, míg mások Miklós vezetésével Rómába mentek a pápához, aki azonban arra kérte őket, térjenek haza.

A keresztesek közül ennek ellenére sokan folytatták az utat egészen a tengerig, melytől azt remélték, Isten és Miklós segítségével kettéválik majd előttük, hogy szárazon kelhessenek át rajta. Ez nem történt meg, ellenben felvette őket egy Palesztinába tartó hajó, innentől kezdve azonban nem tudni, mi történt velük, de valószínűsíthetően soha nem érték el a Szentföldet.

Csakúgy, mint a francia gyerekekről - két hajót ajánlottak fel nekik Marseille partjainál -, német társaikról is azt feltételezik, hogy hajótörést szenvedtek, vagy rabszolgának adták el őket. Mivel alig volt olyan gyermek, aki épségben hazatért, a hátramaradottak bosszút kiáltottak, minek áldozata többek között Miklós édesapja lett - kivégezték -, őt okolták ugyanis fia tetteiért.

Valóban megtörtént?

Bár máig vitatkoznak az események valószerűségéről a történelemtudósok, a legújabb kutatások egyike szerint valójában nem is gyermekek keltek útra, hanem elszegényedett fiatalok, akik földjeik elvesztése után, a nyomor elől menekülve, csoportokba verődve járták az országutakat.

Igaz volt-e, vagy sem, a gyermekek keresztes hadjáratának története minden idők egyik leginkább szívszorító történelmi eseményeként számos képzőművészt, zeneszerzőt és írót megihletett - és teszi ezt mind a mai napig.

• halál
• vallás
• történelem
• franciaország
• németország
• Terasz