Óriási felháborodást okozott, hogy menekült meg a Titanicról: Lady Duff-Gordon sikereinek és botrányának története

Lady Duff-Gordon a 19-20. század meghatározó, nemzetközi elismertségre szert tevő divattervezője volt, aki nemcsak csinos, a korszellemhez tökéletesen alkalmazkodó ruhakölteményeivel és hangulatos divatbemutatóival, hanem a remek marketingstratégiájával is felhívta magára a figyelmet. 

A hölgy azonban más okból kifolyólag is hírnévre tett szert, méghozzá azért, mert a közvélemény szerint botrányos módon menekült meg a történelem legismertebb hajókatasztrófája során. Ugyanis Lady Duff-Gordon férjével és titkárnőjével együtt a Titanicon utazott.

Már gyermekként megszerette a divatot

A Lucile márkanév alatt alkotó Lucy Christiana Sutherland Londonban született 1863-ban, testvére a későbbi regényíró, Elinor Glyn volt. Édesapjuk fiatalon elhunyt tífuszban. Lucy a családi festményeket tanulmányozva tett szert a divat iránti rajongására, megfigyeléseit pedig a gyakorlatba is átültette, amikor előbb a babáinak, majd magának és a húgának varrt ruhákat. 

1884-ben feleségül ment James Stuart Wallace-hoz, akitől egy gyermeke is született, Esme. A férfiról hamar kiderült, hogy az alkohol rabja és hűtlen, így a nő is különböző afférokban keresett vigaszt, mígnem az 1890-es évek elején elváltak. Hogy bevételre tegyen szert, Lucy ruhakészítőként kezdett dolgozni otthonról. 1893-ban egy kis boltocskát is nyitott, a következő években pedig mind nagyobb üzlethelyiségekbe költözött. 1900-ban férjhez ment egy skót nemeshez, Sir Cosmo Duff-Gordonhoz.

Híres volt az innovációiról

A Lucile néven futó márka sikeres lett, vásárlói közé az arisztokrácia és a színház vagyonos tagjai tartoztak. A nő 1910 és 1915 között szalonokat nyitott New Yorkban, Párizsban és Chicagóban, ami ritkaságszámba ment a korban. A cég leginkább a fehérneműkről, az előkelő pongyolákról és estélyikről volt híres, de egyszerű, remek szabású hétköznapi viseletet is kínáltak. 

Lucy Duff-Gordon munkásságához kapcsolják az első professzionális modellek, manökenek megjelenését, valamint az első divatbemutatók rendezését is. Ezek alaposan megkomponált események voltak, kizárólag meghívott vendégek számára, színpaddal, függönyökkel, hangulatvilágítással és ajándékokkal, a zenéről zenekar gondoskodott.

A Lucile divatház ruháit az irodalmon, a történelmen és a mindennapi igényeken túl a megrendelők személyisége is inspirálta. Lucy el is nevezte a kreációkat, így született az „Add nekem a szíved” vagy a „Boldogság ruhája”. A színekhez hangulatokat, érzéseket társított. Színházi kosztümöket is készítettek. Ahogy nőtt az igény a termékeikre, egyre több tervezőt foglalkoztattak. Memoárjában Lucy be is ismeri, hogy a New York-i sikereit nagyrészt nekik köszönheti. 

A korban szintén szokatlan módon Lady Duff-Gordon divatmagazinokban is reklámozta a céget, rendszeres rovattal jelentkezett például a Harper’s Bazaarban, és írásait közölte a Vogue is. 

A Titanic-botrány

1912 áprilisában Lucy Duff-Gordon és a férje, Sir Cosmo Mr. és Mrs. Morgan álnéven, illetve a nő titkárnője, Laura Mabel Francatelli az RMS Titanic első osztályán utazott üzleti ügyben. Amikor április 14-én az elsüllyeszthetetlennek vélt óceánjáró jéghegynek ütközött, Duff-Gordonékat és a titkárnőt az 1-es számú mentőcsónak fogadta be, ami, bár 40 férőhelyes volt, összesen 12 főt szállított, és ebből heten a személyzethez tartoztak. 

Miközben a csónakban utaztak, Lucy állítólag megjegyezte Francatellinek, hogy a titkárnő gyönyörű hálóinge is elveszett, mire a legénység egyik tagja mérgesen szóvá tette, hogy míg ők pótolhatják az értékeiket, a személyzet nagy részének mindene odalett. Ezt hallva Sir Cosmo mindannyiuknak 5 fontot ajánlott fel. Az utasokat megmentő RMS Carpathia fedélzetén csekkeket is írt nekik. Ezt az akciót később sokan úgy értelmezték, hogy a férfi lefizette a legénységet, hogy minél előbb hagyják magára a süllyedő hajót, és ne menjenek vissza további emberek megmentéséért. A pletykákat a sajtó is megtámogatta, a mentőhajót következetesen pénzes csónakként emlegették a bulvárlapok.

A katasztrófa vizsgálatakor beidézték a házaspárt, a férjet a tárgyaláson megszorongatták a kérdésekkel, ám Lucy azzal vágta ki magát, hogy nem emlékszik pontosan az elhangzott párbeszédre, mivel tengeribeteg volt. Később előkerült a nő egy barátnőjéhez írt, dühös hangvételű levele, amiben az őket ért vádakról mesél. A vizsgálatok során egyébként felmentették őket, és megállapították, hogy a csónak több emberrel a fedélzetén valószínűleg felborult volna.

Érdekesség, hogy Lucy már a gyermekkorában is hajótörést szenvedett, a Titanic után pedig kis híján az RMS Lusitania utolsó utasai között volt, állítólag betegség miatt mondta vissza az utat. A hajót egy német torpedótalálat süllyesztette el 1915-ben. 

A Lucile az 1920-as években lényegében csődbe ment, de nem a botrány miatt, hanem azért, mert az amerikai sajtó felkapta a tényt, miszerint a ruhák nagy részét nem is Lucy tervezi, hiába az ő neve alatt futnak. Privát ügyfeleknek később is alkotott, illetve divatújságírói tevékenységét is folytatta. 1935-ben hunyt el, mellrákban, amit tüdőgyulladás súlyosbított. 

A divatvilág legbefolyásosabb női

A mai divat fellegvárainak Londont, Párizst, New Yorkot, Milánót és Tokiót tartják, így nem csoda, hogy az iparág meghatározó alakjai is ezekben a városokban tevékenykednek. A sikeres munkájuk pedig nemcsak az évente kétszer megrendezett nagyszabású divatheteken mutatkozik meg: rengeteg háttértudás, tehetség és szorgalom jellemző rájuk, ami egykor a legnagyobbá tette őket, és azóta sem hagyták el a trónt.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• szépség
• divat
• divattervező
• titanic
• lady duff-gordon
• botrány
• Szépség és divat