Érdekességek a középkori divatról: a feneket szabadon hagyó tunikát a parasztok nem viselhették

Történelmi szempontból nagyon fontos időszak volt a középkor, hiszen ezekben az évszázadokban számos olyan esemény vagy éppen innováció történt, aminek máig lehet érezni a hatását. Ez természetesen a divatra is igaz, hiszen számos szokás, minta vagy épp szabás hódított ebben az időszakban, amik a mai öltözködésre is hatással voltak.

A középkori divat egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a jó megjelenés nem a pénz kérdése, hiszen a jobbágyok és a nemesek is ugyanúgy odafigyeltek arra, mit vesznek fel. Az akkori öltözködésben természetesen így is voltak furcsaságok, amiket már abban az időben is próbáltak keretek közé szorítani.

Így öltöztek a középkor emberei

Csakúgy mint a történelem bármely más időszakában, a középkorban is a szükségszerűség, a kényelem és a megjelenés szempontjai döntöttek a ruhák kiválasztásánál. Az élénk színek és sűrű díszítettség nem csak a gazdagok kiváltsága volt, hiszen meglepő hasonlóság mutatkozott a különböző társadalmi osztályok és nemek öltözékében. A drágább ruhadarabokat általában nem a kialakításuk, hanem a kiváló anyagok és a szabás miatt különböztették meg.

A jobbágyok nem engedhették meg maguknak, hogy új ruhákat vásároljanak, így saját kezűleg készítették el azokat, és próbálták olyan hosszú ideig viselni, amíg csak lehetséges volt. Bár az előkelőségekkel ellentétben ők nem tudtak minden új divathullámhoz alkalmazkodni, így is próbálták lemásolni az apró részleteket a gazdagok öltözködéséről. A vásárokon vettek különféle csatokat, öveket és kiegészítőket, amikkel aztán feldobták ruháikat, hogy azok megfeleljenek a kor divatjának.

Ahogy a társadalmi rétegek, úgy a nemek öltözködése között sem volt nagyon nagy különbség a középkorban. A felsőruházatban annyi eltérés volt, hogy a férfiaké rövidebb volt, az ujjai pedig bővebbek. Mivel minden ruhát személyre szabtak, a jó illeszkedés garantált volt. Az alsóruházatot illetően a nők öltözködésére leginkább a hosszú, földig érő szoknya volt a jellemző, ami deréktájékon jól illeszkedett, az alatt pedig kibővült. A sírokban és illusztrációkon szinte mindig jelen lévő női övekről néha láncok lógtak le, amelyekhez apró dekorációs tárgyakat erősítettek. A dolgozó nők számára ezek a kis eszközök hasznosak voltak olyan feladatokhoz, mint a szövés és a hímzés.

A férfiaknál divat volt a harisnya, hosszú gyapjú vagy vászonból készült ruhadarabot viseltek, amelyek térdig vagy felette értek, és amelyek az övhöz voltak rögzítve. A férfiak által viselt harisnya még évszázadokkal később, a reneszánsz idején is nagy népszerűségnek örvendett, akkoriban a gazdagság jelképének tekintették.

Furcsa ruhák és trendek akkor is voltak

Az udvari divat sokszor szembement a praktikum és kényelem alapelvével, és egészen hajmeresztő trendekről is beszámolnak a feljegyzések és korabeli rajzok. Az egyik ilyen a hosszú orrú cipők divatja volt, amiben még állni is nagyon kényelmetlen volt, nemhogy sétálni benne. 1366-ban V. Károly francia király kísérletet tett a felesleges és káros irányzat megszüntetésére, és megtiltotta a cipők gyártását, ám a törekvései kevés sikert értek el, hiszen még hosszú évekig divatban volt a hosszú orrú lábbeli. Érdekesség, hogy később, az 1400-as évek Itáliájában cipőt szinte egyáltalán nem hordtak, bőrtalpú harisnyák helyettesítették.

A másik furcsa irányzat a különböző tunikák viselete volt, ami egyaránt jellemezte a nők és férfiak öltözködését is. A felsőrész hossza az évek múlásával változott, a késő középkorban például olyan rövid ruhákat készítettek, amikből kilógott az emberek feneke. A helyzeten az sem javított, hogy nem húztak alá semmit. Ám az igazi gond akkor kezdődött, amikor nemcsak a nemesek, hanem a jobbágyok körében is elterjedt a viselet, az úri körök pedig viszolyogtak attól, hogy a szegények alfelét kell nézniük. Angliában 1463-ban erre külön törvény is született, hogy csak jómódú és nemesi rangú emberek viselhetnek olyan tunikát, amiből kilóg a fenekük.

Az arisztokrácia számára nem volt gond a ruházatok karbantartása, mivel ezt szolgálóik végezték helyettük. A kamarás - mielőtt a tisztség kibővült, és fontosabbá vált -  felelős volt ura ruhásszekrényéért, amelyet ládákban vagy csapokon hajtva tartottak, amikor nem használták őket. A hölgyeknek sógornőik és szobalányok segítettek öltözni. A mosást olyan mosodák végezték, akik a ruhákat nátronlúggal és fahamuval kevert vizes kádakba áztatták, majd fából készült lapátok segítségével tisztára verték. A középkor végével megjelentek az új hullámok is, ami nemcsak a művészetekben, hanem az öltözködésben is meglátszottak. Az emberek egyre díszesebb, mégis praktikusabb ruhákba bújtak, a gazdag nőknél pedig megjelentek a fűzők és az alsószoknyák is.

Történelmi szépségkvíz: tudod, miben fürdőzött Kleopátra?

Teszteld kvízünkben, mennyire ismered a különböző korok asszonyainak szépségtrükkjeit.

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Pinterest)

• középkor
• divat
• megjelenés
• öltözködés
• Szépség és divat