Vakond a kertben: így távolítsd el állatbarát módon a kártékony vendéget a kertész szerint

Annak, aki a kert szerelmese, szörnyű pillanat felfedezni, hogy hívatlan vendég lakja a kertjét: egy vakond egykettőre felássa és tönkreteszi az ágyásokat. Nem kérdés, hogy kerítésen kívül a helye!

Az azonban fontos, hogy az állatot ne érje bántódás, sem fájdalom, ezért nem irtó, hanem űző módszer szükséges, mely minden kíntól mentesen csupán elveszi az állat kedvét attól, hogy a kertben maradjon. Megyeri Szabolcs kertészt hívtuk segítségül, milyen módszerek vannak a vakond elűzésére.

Vakond a kertben

A kertész szerint a vakond a kertek egyik legnagyobb ellensége. Az állat ugyanis nemcsak a veteményesben vagy a virágágyásban okoz gondot, hanem kárt tesz a szépen gondozott gyepben is. Ezeken a területeken szembetűnőek igazán a túrások és a hiányossá váló részek.

A kérdés tehát az, hogyan lehet megszabadulni a földet túró jövevénytől.

- A vakonddal szemben sokféle űző módszer létezik, melyek egy része a népi praktikák közé sorolható, más részük modernebb megoldás. Közös bennük azonban, hogy hatásfokuk változó, és ami az egyik kertben beválik, a másikban egyáltalán nem biztos, hogy eredményes lesz, de van százszázalékos módszer is. Lássuk azokat az eljárásokat, melyek könnyen, egyszerűen alkalmazhatóak, akár be is válhatnak, és nem mellesleg nem járnak az állat elpusztításával, csupán elűzik azt.

A legjobb eredményt többféle módszer kombinálásával, sőt inkább váltogatásával lehet elérni, a vakond ugyanis tanulékony, vagyis ha észleli, hogy nincs közvetlen veszélyben, idővel nem fogja már elriasztani az adott módszer - mondja a kertész.

Egyszerű módszerek

A kertész szerint az egyik legegyszerűbb eljárás a vakond elfogása, mégpedig egy ásó segítségével. Az áldozattól mentes vadászat kis összpontosítást és jó reflexeket igényel.

- Csendben kell figyelni a kertet, és ha meglátjuk, hogy egy halom épp kiemelkedik, vagy mozgás van benne, akkor ásóval megpróbálhatjuk kiemelni, kifordítani a vakondot a talajból. Ez persze időigényes és gyors mozdulatokat igénylő eljárás, a siker pedig nem biztos, ráadásul az ásással éppen hogy nagyobbítjuk a gyepen esett foltot. Nem mellesleg a vakond a felszínen meglepően gyors tud lenni, gyakorlat kell a fülön csípéséhez. Az elfogott kis gaztevőt aztán egy közeli réten, mezőn szabadon lehet engedni.

A kertész egy másik gyakran alkalmazott metódust is említ, a kiöntést, melyet azonban nem ajánl. Ilyenkor a kerti slagot az egyik járatba dugják, megnyitják a vizet, majd figyelik a valahol felszínre bukkanó állatot. Csakhogy a talaj hatalmas mennyiségű vizet képes felvenni, így méretes vízszámlát generálhat az ember, miközben a vakond a szerteágazó járatrendszerében képes úgy elmenekülni, hogy észre sem veszi az ember, hogy hol bukkan fel. Ráadásul a vízzel találkozó vakond akár fulladozhat is a beeresztett vízben.

Népi módszerek

Megyeri Szabolcs népi módszereket is sorolt, melyek közül az egyik a növényekkel való védekezés. A vakondűző fűnek (Euphorbia lathyris) már a nevében is benne van, mire jó: távol tarthatja a vakondot, mivel a fű gyökere kissé irritálja a kisállatot, mikor karmaival az ásás közben felsérti. Ez alapos indok lesz számára, hogy továbbálljon.

- Hasonló hatást lehet elérni a császárkorona (Fritillaria imperialis) telepítésével, mely szintén kellemetlen élményt szerez a vakondnak. Orra érzékeny, ezért szokás a járataiba kellemetlen szagú anyagokat dugni, melyek közül bevethető például a dohánylevél, a fokhagyma, a kávézacc, az őrölt bors vagy az erőspaprika.

Érdekesebb és elterjedt ötlet a kétharmadig leásott sörösüveg, melynek a száját ha szél éri, búgó hangot ad ki, mely zavarja a vakondot. Egy próbát megér, veszélytelen, amennyiben az üvegre nem lépünk rá. A járat szelessé tétele is beválhat, bár ez megint csak a gyep további sérülésével jár. Ilyenkor a járatok nyílását ásóval tegyük nagyobbá, szélesebbé, hogy a levegő könnyen átáramoljon az egész föld alatti rendszeren, ezt a vakond nem fogja szeretni.

Nem ajánlatos viszont, ám közszájon forgó megoldás a terpentines, benzines, olajos rongy, melyek szintén irritáló szagúak, ám ezek az anyagok nem igazán valók a talajba, még kis koncentrációban sem.  Szintén régi eljárás a járatokba tömött téglatörmelék vagy üvegcserép, melyek azonban nem sokat érnek, az állatot esetleg megsebzik, de aztán könnyen kikerüli őket, a kerti talajt pedig szennyezik - figyelmeztet a kertész.

Modern módszerek

A kertész szerint az említett sörösüveg modern párja az utrahangos riasztó, ami egy egyszerű, a talajba szúrható szerkezet, mely az emberi fül számára nem hallható, de a vakondot nagymértékben zavaró hangot bocsájt ki. Szerencsés esetben több készülék átgondolt kihelyezésével a kisállat kikergethető a birtokról. Szintén modern dolog a gázkapszula, de nem a mérgező gázt kibocsájtó, az állatot elpusztító - és egyébként minden szempontból veszélyes - típus, hanem az egyszerű, ammóniát használó változat, mely a járatba helyezve éktelen büdössel próbálja kiűzni a vakondot. Lehet vásárolni olyan műtrágyákat, melyekbe adalékanyagként a vakondot irritáló szaganyag került bekeverésre, ennek kiszórásával egy lépésben az állat elűzését is meg lehet próbálni. 

Beválhat a csapda is: ez egy egészen olcsó, pár centi átmérőjű trükkös henger, amiben egy csapóajtó biztosítja, hogy a bemászó vakond ki már ne tudjon jönni. A csapdát a járatba kell behelyezni, és figyelni, hogy lépre ment-e az állat - sorolja Megyeri Szabolcs.

A végső megoldás

A kertész szerint az egyetlen teljesen biztos megoldás a vakondháló, ez azonban nem kíméli a kertet, mert jelentős földmunka árán telepíthető csak, és a gyepfelület teljes újraalkotásával jár.

- A vakondháló egy erős, sűrű szövésű műanyag háló, melyet a talajszint alá kell lefektetni, így az alulról felbukkanni kívánó vakond olyan fizikai akadályba ütközik, melyen nem tud áthatolni. A pázsit biztonságban lesz, és az állat sem sérül vagy pusztul el. A megnyugtató megoldásnak azonban ára van, hiszen az érintett területen a talaj felső, nagyjából arasznyi részét el kell távolítani, a hálót szakszerűen le kell fektetni, a földet vissza kell termelni (praktikusan új, friss termőföldet), majd ezután indulhat az újrafüvesítés. Jó hír, hogy mindezt csak egyszer kell megtenni, utána akár évtizedes távlatokban is vakondmentes lesz a füvesített kertrész. A háló lefektetésére az ősz dereka vagy a tavasz első szakasza a legalkalmasabb, hiszen ilyenkor a fűfelület már vagy még nem áll aktív használat alatt, és mind az őszi, mind a tavasz eleji hetek egyébként is ideálisak a gyep újragondolására, a teljes újrafüvesítésre.

A vakondháló elsősorban a gyep védelmére alkalmas, a mélyebbre hatoló gyökerű dísznövények vagy zöldségek esetében nem jelent megoldást, hiszen ilyen növények alá nem telepíthető. Az értékesebb dísznövények vagy kisebb díszágyások esetében hasznos lehet, ha az ültetőgödröt vakondhálóval vagy hasonló sűrű szövésű műanyag hálóval béleljük ki, így az állat nem fog tudni behatolni - javasolja a kertész.

Egy másik kártevő, a lótetű

Korábbi cikkünkben arról kérdeztük Megyeri Szabolcsot, mit lehet tenni, ha lótetű rágcsálja a kerti növényeket.

• állat
• kert
• kártevő
• kertész
• vakond
• Otthon