Kipróbáltuk! Ilyen érzés lehet sztárnak lenni

Ki ne szeretné tudni, milyen érzés sztárnak lenni? Hogy milyen lehet, amikor számodra idegenek tudják, te ki vagy, és jelentőségteljes pillantásokat vetnek rád, miközben elhaladsz előttük?

Tavaly év végén alkalmam nyílt rá, hogy egyetlen napra kipróbáljam, milyen az, amikor még a mosdóba is tekintetek kereszttüzében megy az ember. Erre a napra az egész család és néhány barát is ismertté vált.

Az egyik öcsém kiskora óta dobol, és a zenekarával indultak egy tehetségkutatón. Ne a tévés versenyekre gondolj, ez csak egy kisebb, kétnapos megmérettetés volt a környékbeli városok zenészi ambíciókkal megáldott fiataljainak. Az első napon egy hosszú meghallgatás, majd eredményhirdetés volt, a másodikon pedig a díjátadó.

Öt neves zenész foglalt helyet a zsűriben, és amikor az öcsémék zenekara állt színpadra utolsó előtti fellépőként, filmbe illő pillanatok következtek. A kissé megfáradt közönség és az ítészek saját bevallásuk szerint már nem számítottak érdemleges produkcióra, amikor a négy tehetséges srác, köztük a testvérem - egy zsűritag szavaival élve - a székbe préselt mindenkit. Nem volt kérdés, ők nyertek.

Amikor elérkezett a díjátadó napja, egész máshogy fogadtak minket, a zenekarral érkezőket, mint először. Már a regisztrációnál tudták, kik vagyunk, és kihez tartozunk. Ekkor lépett működésbe az álmodozásra hajlamos gyermeki fantáziám, és figyelni kezdtem a jelenlévőket. Sokan minket néztek, és még a mosdóba menet is összesúgtak a hátunk mögött.

Bejárásunk volt a zenészeknek fenntartott öltözőbe, amelytől pár méterre lányok gyülekeztek, és várták, hátha kinyílik az ajtó, és vethetnek egy pillantást a bent lévőkre. Ezen a ponton már borzasztó menőnek éreztem magunkat, és küldtem egy mosolyt a bámészkodók felé. Összenézés és zavart nevetgélés volt a viszonzás.

A díjátadót követően a fiúk még egyszer eljátszották a győztes dalt, amit tapsvihar fogadott, majd ahogy lejöttek a színpadról, sorban jöttek gratulálni a zsűritagok. A rendezvény végén segítettünk bepakolni a kocsiba a hangszereket, és ahogyan a közönség sorfala közt elhaladtunk középen, úgy éreztem, mintha vörös szőnyegen lépkednék, és sohasem vittem még ilyen büszkén egy cintányér állványát.

Itthon spontán győzelmi buli alakult ki a zenekartagok családjával és a barátokkal, pezsgőt bontottuk, és bár már senki nem látott minket, átfutott a gondolat az agyamon, hogy ilyesmi lehet egy sztáregyüttes teltházas koncertjének afterpartija.

Furcsa, valójában leírhatatlan hangulatú volt ez a nap, és bár csak egy mikroszkopikus falat erejéig kóstolhattunk bele az ismertségbe, azt hiszem, valami ilyesmi lehet sztárnak lenni.

• zene
• sztár
• buli
• magyar zenekar
• könnyűzene
• tehetségkutató
• Lélekprojekt