Így szerezd vissza a nyarat - van még rá 21 napod

Ellopták a nyarat. Valahogy nem az igazi. Hányszor hallani ezt mostanság, és valóban, kétség sem fér hozzá, hogy ez a hihetetlenül szeszélyes, hol esős, viharos, hol tikkasztóan meleg időjárás nem a legideálisabb ebben az évszakban.

Augusztus van. Lassacskán nyakunkon az ősz. Zsebünkben pedig ott a rengeteg megvalósulatlan terv, amit egy őszön, egy télen és egy tavaszon át gyűjtögettünk össze, el-elbambulva a munkahelyen a számítógép képernyője előtt, a szürke mindennapok tengerében, hogy ha majd nyár lesz, ha majd jó idő lesz, még 3 hónap, még 2, még 1, és... Ezek a gondolatok jó kapaszkodóként szolgáltak egy-egy fáradt pillanatban. Csak most úgy vagyunk, mint a kisgyerek, akinek fagyit ígértek, de végül sárgaborsó-főzeléket kap.

Számos hétvégi kirándulást, strandolást hiúsíthatott meg a beboruló ég, és, pláne annak, aki belföldre utazott, az ezerszer megálmodott nyaralását is beárnyékolhatta a rossz idő. Pedig hogy vártuk a szép, nyári napsugarakat, a nyári életérzést! Bosszantó.

Nap mint nap nagy reményekkel lestük egész nyáron, amint vasalt ingben, barátságos mosollyal magyaráz a meteorológus a tévé képernyőjén, végül a legtöbb esetben csak legyintettünk, hogy most sem fordul jobbra az idő, vagy reménykedtünk az időjósok tévedésében, hátha nem jól mondják.

Aztán, ahogy a júniusból július, a júliusból augusztus lett, több tucat, tévéképernyő előtti legyintéssel a hátunk mögött, egyre csak leolvad az arcunkról a mosoly. Még mindig nem jön az igazi nyár, és fogytán az idő, hiszen épp csak elkezdődött, mindjárt vége is, itt az utolsó hónap, bőven benne vagyunk már az augusztusban. Iszonyú gyorsan elszaladt a nyár, régen valahogy hosszabbnak tűnt.

De vajon tényleg igaz lenne, hogy hamar elment a három hónap? Hiszen most is ugyanúgy 92 napig tartott, mint régen, gyerekkorunkban. Csakhogy egész másképp töltjük most, mint akkoriban töltöttük. Nem játékkal telnek a napok, nem kedvünk szerint, spontán tesszük, amihez és amikor kedvünk van. Hacsak nem tanárként dolgozik valaki, nyáron is nap mint nap várja a munka - a felnőtteknek nincs nyári szünet. Reggel bemegyünk, eltelik nyolc óra, illetve, kinek mennyi, majd hazamegyünk, amikor már csak egy-két óra van hátra, míg este nem lesz. Röpülnek a napok, egyre csak a hétvégéket várjuk, öt napot gyűrünk a két nap pihenőért. A mindennapok mókuskerekében persze, hogy rövidebbnek tűnik a nyár. Pedig egy másodperccel sem rövidebb, mint akkor, mikor hatévesek voltunk. Tenni kell azért, hogy minél tartalmasabb legyen a nyár, máris hosszabbnak tűnhet, legalábbis, ami hátra van belőle.

Egyetlen utolsó feladat áll tehát előttünk 2014 nyarán: nem lógatni az orrunkat. Nem szomorkodni, hogy máris itt az augusztus, nem bosszankodni, ha épp nem süt a nap. 21 nap van hátra a nyárból, töltsük azt vidáman. Mindig meg kell próbálni a legjobbat kihozni az adott helyzetből. Esik az eső? Jöhet egy jó mozi, egy társasjátékozós délután a családdal, egy beszélgetős este a barátokkal, egy romantikus vacsora kettesben, egy jó film egy doboz fagyival a kézben. Nem szabad elpocsékolni a maradék időt csalódottságunkban, csak, mert nincs mindig kánikula, hiszen azzal nem teszünk azért, hogy jól teljen a hátralévő nyár, sőt, tovább rontjuk a helyzetet.

Ha pedig itt lesz a szeptember, az október, jön az ősz és a hosszú tél, akkor sem kell elszomorodni. Minden évszaknak megvan a szépsége. Az aranyba boruló falombok gyönyörűek, és, ha szerencsénk lesz, decemberben fehérbe öltözik a táj. Meg aztán, lesz még nyár jövőre is - addig pedig, lehet gyűjtögetni a terveket a nehezebb napokon, el-elmélázgatva a munkahelyen az íróasztalnál, a képernyőt bámulva.

• nyár
• eső
• Lélekprojekt