Egyetlen dolog, ami tetszett a riói olimpiában

Sokak szemében bizonyára eretnekségnek tűnik, de a riói olimpia nem az év egyik fénypontja volt, hanem egy kevéssé dicséretes, sőt, egyenesen bojkottálandó esemény. Hogy miért? A választ legjobban Paul Watson kapitány, a tengeri élővilág megmentésért és óceánjaink ökológiai egyensúlyának megőrzéséért alakult Sea Shepherd Conservation Society alapítója fogalmazta meg.

"Ezt a rendkívül költséges sportjátékot egy olyan szegény nemzet rendezi meg, melyben gyilkolják az őslakosokat, elpusztítják az esőerdőket, gigantikus gátakat építenek. Továbbá intenzív bányászati tevékenységet folytatnak, mellyel megmérgezik a folyókat és megsemmisítik hatalmas területek növény- és állatvilágát. (…) Brazília az a nemzet, ahol az elmúlt évben több mint ötven környezetvédő aktivistát - többen közülük őslakosok voltak - gyilkoltak meg az esőerdők védelmezése közben. Így vált Brazília a világ legveszélyesebb országává a környezetvédőkre nézve! Mindezen körülmények után 'érthető', hogy az olimpiát azzal indították, hogy meggyilkolták az esőerdők emblematikus állatát, egy jaguárt" - írta a játékok kezdete előtt néhány héttel.

Mi, akik nem értünk egyet mindazzal, ami a rendező országban zajlott és zajlik, egyetlen közvetítést sem néztünk, lemaradva arról, amint "nyolcszor megvertük a világot". (A fenti logikát követve pedig a világ vagy százszor megvert bennünket, de ez valószínűleg már nem tartozik szorosan a tárgyhoz.)

A facebookos hírfolyamban azonban rendre felbukkantak az olimpiával kapcsolatos posztok - köztük a Melegedő blog bejegyzése, ami az olimpiák történetének egy valóban örvendetes fejleményéről ad hírt: az idei volt a legmelegebb olimpia, mivel 45 olyan, az LMBTQI-emberek - leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszexuális - közé tartozó sportoló, illetve edző vett részt rajta, aki nyíltan vállalja másságát, a szám pedig időközben nőtt is. Például Kate és Helen Richardson-Walsh a brit gyeplabdacsapat tagjaiként, egyszersmind házastársakként együtt mérettették meg magukat. Isabella Cerullóhoz, a brazil rögbicsapat tagjához a selejtező után lépett oda barátnője, Marjorie Enya, majd barátai és játékostársai gyűrűjében tette fel neki a nagy kérdést. Tom Bosworth, a 20 kilométeres gyaloglás angol bajnoka szintén az olimpián kérte meg párja, Harry Dineley kezét.

Mindez persze nem is annyira örvendetes, sokkal inkább természetes kellene, hogy legyen. LMBTQI-emberek mindig is voltak, ahogyan nyilván lesznek is. Egyszerűen azért, mert ez a dolgok rendje. Nem véletlen, hogy az egyház térhódításáig a legkülönfélébb kultúrák általában minden további nélkül elfogadták és tiszteletben tartották, ha valaki nem a papírforma szerinti szereposztásban kívánta élni az életét. A legnyitottabb pedig e téren a római mellett a görög kultúra volt - ahol az olimpiai játékok is gyökereznek.

Fotó:
Kate és Helen Richardson-Walsh - www.skysports.com

• olimpia
• olimpia 2016
• meleg
• leszbikus
• elfogadás
• Lélekprojekt