Nincs még egy olyan csodás évszak, mint a nyár

Irigykedő pillantásokkal figyeltem az iskolásokat a tanítás utolsó hetében, arra gondolva, mennyire jó lenne, ha én is kiélvezhetném ismét a nyári szünetet. Strandolhatnék kedvemre, bármikor kiruccanhatnék a barátokkal egy fagyival egybekötött sétára, vagy ha úgy hozná kedvem, egyszerűen csak leheveredhetnék a Duna-parton, egy jó könyvvel a kezemben, a fák árnyékában.

Meg merem kockáztatni, hogy még egy kötelező olvasmányt is bevállalnék, ha még egyszer átélhetném a felhőtlen nyári szünetet a maga szépségeivel. Mert a nyár szép, még akkor is, ha olykor kénytelenek vagyunk a fülledt kánikulától terhes napokat is átvészelni.

Igen, nekem is melegem van. Sokszor nekem is nehezemre esik 40 fokban aludni, dolgozni vagy egyszerűen csak létezni. De akkor mindig figyelmeztetem magamat: erre vágytam egész évben! És valóban, rögtön eszembe jut, mennyire szeretem, hogy reggelente nem kell az összes meleg ruhámat magamra öltenem annak érdekében, hogy ne fázzak egész nap. Elég csupán egy vékonyka ruha, szandállal és szalmakalappal, és már indulhatok is a munkába.

Nincs szükség arra, hogy a hajam szárazra fújjam a hajszárítóval, mert esélytelen, hogy megfázzak. Szeretem, ahogyan reggelente a madarak az ablakom alatt álló fán énekelnek, üdvözölve a napfelkeltét, és az éles szemű macskámat is, aki izgatottan, a párkányon fel-alá sétálva válaszolgat nekik. Szeretem a citromfagyit, az epres jégkását, szeretem a vonatozást a Velencei-tóra vagy a Balatonra, szeretem az elsöprő nyári románcok emlékét, sőt, még izzadni is szeretek. Mert ezek egyszerre jelentik azt a szabadságot és életérzést, melyet semmilyen más évszak nem tud nekünk megadni.

Nem bánom, ha melegem van, mert maga az évszak kárpótol mindenért. Igen, lehet siránkozni a forróság miatt, de ha csak egy pillanatra lehunyná mindenki a szemét, és felidézne egy szép emléket az elmúlt nyarak csodáiból, máris sokkal könnyebben ki lehetne bírni a hőséget. Például azt az egy hétig tartó, milliónyi felejthetetlen emlékkel tűzdelt utazást, amire már olyan régen vágytunk, és amire az első keresetünkből kuporgattuk össze a pénzt. Vagy akár egy olyan semmiséget, mint az első falat dinnye a szezonban, amitől mindig úgy érezzük: igen, itt a nyár! De akár azt is mondhatnám, hogy azt a nyarat idézzük fel, amikor először töltöttük a nyarat a barátainkkal, szülői felügyelet nélkül. Ugye, milyen jó volt szabadon élvezni a függetlenséget?

Szóval azt kívánom, legyen még nyár nagyon sokáig, azt sem bánnám, hogy ha az év 365 napját kánikulában kellene töltenem, mert bár az ősznek, a tavasznak és a télnek is megvannak a maga szépségei, mégis a nyár az, ami a legközelebb áll a szívemhez. A következő kihagyhatatlan nyárindulóval kívánok mindenkinek hasonlóan felhőtlen napokat és csodás nyaralást!

• nyár
• pihenés
• nyaralás
• Lélekprojekt