Az én szupererőm: illatokkal nosztalgiázok
Ha szuperhős lennék sem vágynék más képességre, minthogy újraélhessem a múlt meghatározó pillanatait illatok segítségével.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Amikor reggelente felkelve megérzem a nyár közelgő illatát, mindig a balatoni nyaralások emléke jut eszembe, ahogyan a víz és a fűzfák illatát befújja a szél a szobába. Ha becsukom a szememet, látom is magam előtt, ahogyan a napfelkeltére várva az ágyban fekszem és csak arra várok, hogy végre mindenki felébredjen körülöttem és indulhasson a nap fürdőzéssel, lángosozással, kártyázással és minden egyébbel, amit csak egy családi nyaralás ígérhet.

Nyugodtan lehet szentimentálisnak nevezni, egyáltalán nem sért ez a jelző, sőt, bóknak fogom fel. Emlékezni ugyanis jó. Szeretek a szép emlékekre visszagondolni, nosztalgiázni. És nem, nem a múltban élek. Egyszerűen csak jól esik a mindennapok gázpedálját kicsit felengedni és nem folyton azon görcsölni, mit hoz a jövő.

A minap például gondolataimba mélyedve baktattam fel a metróállomás lepusztult lépcsősorán. Valahol a tudatalattim mélyén érzékeltem, hogy vannak körülöttem emberek, de csak akkor tűnt fel az előttem álló hölgy, amikor megcsapott az illatfelhő, amibe beleburkolózott. Az édeskés, de mégis fanyar illat, amit éreztem, pont ugyanaz volt, mint amit én használtam 14 évesen. Onnan tudom ennyire pontosan, hogy ez volt életem első parfümje, amit a saját pénzemből vettem és hihetetlenül büszke voltam rá. Talán kissé túlzásba is estem, amikor magamra fújtam, de ettől nőnek éreztem magamat. És az illattal rögtön megrohantak az emlékek is. Amikor a barátaimmal bandába verődve róttuk az utcákat és felfedeztük a tinédzser lét szépségeit. Amikor palotásozni tanultunk az iskolai farsangra. Vagy amikor életemben először tetszett egy fiú. Jóformán egész nap ezeknek az emlékekek a hatása alatt voltam.

De aztán ott vannak azok az illatok is, melyek nem egy emléket adnak át, hanem egy érzést. Például a narancs és fahéj illata mindig meleg, karácsonyi érzésekkel tölt el. Vagy a frissen nyírt fű aromája, ami a kedvenc évszakomra, a nyárra emlékeztet. De ide sorolhatnám a kávé és szappanszag keverékét, ami mindig apukámat lengte körbe, amikor hazaért a munkából. Ez is azt juttatja eszembe, mennyire szerettem őt. Érzelmek és emlékek, melyek megfoghatatlanok, mégis fontos szerepet játszanak az életemben.

Az illatok nagyon sokszor spontán visszatekintésre késztetnek. Abban a pillanatban, amikor egy-egy illat megérinti az orrom, máris úgy érzem magam, mint egy látnok, akit beszippant az időzónák örvénye és egyre csak zuhan a múltba az emlékeken keresztül. Talán az is vagyok, egy szuperhős, akinek az a különleges képesség jutott, hogy az illatokat emlékekhez párosítja. Lehetnék akár jövőbelátó, gondolatolvasó vagy éppen lehetnének szárnyaim, hogy repülni tudjak. Jó lenne. De én mégis elégedett vagyok azzal, amit kaptam.

Ezt is szeretjük