Magyar nők, fel a fejjel! Előbb vagy utóbb, de Izland felé indulunk

Nem sok pozitív hír érkezett nőnap hetén a magyarországi nőkkel kapcsolatban. Első lépésként a hét elején a parlament nem bólintott rá a nők elleni erőszak visszaszorítását célzó Isztambuli Egyezmény ratifikálására, aztán pedig az Eurostat adataiból derült ki, hogy nálunk a nők EU-átlag felett maradnak le fizetésben a férfi kollégáktól.

Na, de azért ne legyünk igazságtalanok, Hoppál Péter államtitkár ugyanis bejelentette, hogy vasárnap országszerte fél áron látogathatják a hölgyek a múzeumokat.

Magyarországon sajnos viszonylag nagyok a nemek közti különbségek, de vannak olyan országok, amiket érdemes lenne követni. Jellemzően a skandináv országokban, leginkább pedig Izlandon ez a probléma elenyésző mértékű. De vajon hogy csinálják, és van remény nálunk is?

Izland ötödik éve folyamatosan vezeti a nemek közti egyenlőség listáját. Először is szembeötlő, hogy mennyire erős a női jelenlét a politikában. Egy hölgy az ország miniszterelnöke, de a parlamentben is majdnem a székek felét foglalják el nők. Johanna Sigurðardottir kormányfőként komolyan vette a nők elleni erőszak kérdését, és azóta is komoly energiát öl abba, hogy eredményeket érjenek el e téren.

Izlandon betiltották azokat a bárokat, ahol félmeztelen lányok táncoltak, és szolgálták fel az italt a vendégeknek. Ezzel a lépéssel kihúzták a talajt az országba irányuló emberkereskedelem lába alól is, hiszen az ilyen helyeken dolgozó lányok zömét valamilyen módon kényszerítették a prostitúció előszobájaként számon tartott munkára.

Izlandon a prostitúció ellen is hatékonyan léptek fel. Ahelyett, hogy a lányokat - akik szinte mindig akaratuk ellenére állnak ki az utcára - kergetnék és büntetnék a rendőrök, azokra csapnak le, akik a szolgáltatást igénybe veszik. És mit ad isten, ezen döntések mögött áll a társadalom többsége is, akik a fent említett törvényeket nagy többséggel támogatták.

A munka terén sem szenvednek a nők komoly hátrányt a férfiakhoz képest. Törvényben szabályozott ugyanis, hogy minden vállalat döntéshozó szervében legalább 40%-nak kell lennie a nők arányának. Közben az izlandi nők nem különböznek például a magyar nőktől. Ugyanúgy megvannak a "női szakmák" ott is, mint például a tanári, de főként a nők törődnek a gyerekekkel, inkább ők készítik a vacsorát, és a háztartást is a kezükben tartják.

Egyetlen, de óriási különbség, hogy nemcsak a társadalom többségének szintjén, de a politikai elitek körében is megbecsülik őket, és nem vitatják el tőlük, hogy képesek mondjuk elvezetni egy egész országot.

Azt gondolom, hogy a magyar társadalom sem tekint másodrangú állampolgárként a nőkre, csak ez valahogy nem tükröződik például a politika szintjén. Miközben sok sikeres nő él Magyarországon, a kormányban csak államtitkári szinten vannak nők, amit nem sok fejlett ország mondhat el magáról. De bizakodásra adhat okot, hogy az Eurostat szerint a magyarok több mint fele tudja, hogy a nők bizonyos helyzetekben hátrányt szenvednek.

Hogy mi segíthetne abban, hogy megszűnjenek azok a tényezők, amelyek miatt ma még az élet több területén sem valósult meg a nemek közti egyenlőség, nem tudom. De hogy előbb vagy utóbb a társadalom ki fogja kényszeríteni a pozitív változásokat, ahogy tette azt Izlandon, abban biztos vagyok.

Fotó: kormány - kormany.hu.

• Lélekprojekt