Mondj egyetlen dolgot, amit szeretsz magadon! Neked sikerül?

Elfogadni önmagunkat nem is annyira egyszerű, mint azt legelőször hisszük.

Kérlek, válaszolj egy egyszerű kérdésemre: mikor mosolyogtál utoljára a tükörképedre? Mikor találkoztál magaddal utoljára úgy, hogy nem a hibáidat vetted számba?

Lehet, hogy nem is olyan egyszerű erre válaszolni, hiszen hibából annyira sok van, míg a szép olyan elenyésző. Igen, ha belenézünk a tükörbe, hamarabb látjuk meg a szerintünk nagy, görbe és egyszerűen undorító orrunkat, mintsem azt, mennyire huncutul is csillog a szemünk. Az a szeplő is pont ott tud éktelenkedni az orcán, és nincs az a szer, amivel el lehet tüntetni. A hajam? Ááá, az katasztrófa, mintha megrázott volna a 220-as váltóáram. Szívem szerint csak kalapban lépnék utcára, csak azzal meg az a bajom, hogy mindenki engem nézne. Ne, ne is menjünk tovább, mert a tartásom csapnivaló, az alakom meg csak éjsötétben tűrhető. A willendorfi vénusz valahol itt sír a sarokban a receptért. Na jó. Igaz. Botticellinél még labdába rúghattam volna. De ma már maximum légifelvételről férek bele egy képre.

Ismerős érzés, hogy nincs semmi, ami szép lenne?

Ma van a nemzetközi diétamentes nap, és hiába próbálja pár magyar celeb bemagyarázni, ez nem arról szól, hogy büntetlenül zabáljunk, majd másnap folytassuk az ezerkalóriás étrendünket. Mindez sokkal mélyebb dologról szól, vagy legalábbis kellene, hogy szóljon. Ez a nap arra hívja fel a figyelmet, hogy ne sanyargassuk a testünket, hanem fogadjuk el. Arról szól, hogy a túlsúly miatt nem lesz egy ember megvetendő, és igenis, a testképzavar betegség.

A Facebookon mindenki orrvérzésig osztja az olyan idézeteket, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy ne ítéljünk el senkit, amíg nem sétáltunk a cipőjében. Valahogy ezt akkor elfelejtjük, amikor az egyik gyorsétteremből kijövő lányt egy pillantás alatt lehordjuk magunkban a sárga földig, csak mert túlsúllyal minek ilyenekkel tömi magát? Azt hisszük, mindenki azért hízik el, mert nem mozog eleget, és éjjel-nappal süteményt zabál.

De tudjátok, az éremnek mindig két oldala van. Nem mindenki azért küzd a plusz kilókkal, mert falánk vagy mert lusta. Számos betegség miatt is elhízik az ember, nekünk mégis könnyebb rásütni a bélyeget, hogy zsírdisznó. Egy igen felkapott fővárosi edzőteremben maga a tréner alázta meg az aerobikcsoport előtt az egyik teltebb lányt. Nem bátorította, nem segítette: pellengérre állította és kinevette. Pedig fogalma sem volt arról, hogy a lány két hónappal korábban rákkal küzdött, ami miatt felborult a hormonháztartása, ezért hízott tíz kilót.

Valóban az lenne a követendő példa, amit ez a tréner mutatott? Valóban a magazinokból ránk köszönő, Photoshoppal tökéletessé varázsolt Barbie-babák az etalonok? Azokért a férfiakért kellene fényen élni, akik úgy nyilatkoznak, egy nő csak akkor vonzó, ha jól áll rajta a miniszoknya, az - idézem - "kevésbé karbantartott egyedek" meg jobban tennék, ha bő inget és bő gatyát hordanának? Nem egy ilyen felfogásnak kell eleget tenni. Egyetlen kis zsarnok van, akinek a szavára adni kell: az az apró hang, ami odabenn beszél, a lelkiismeret. Elfogadni magunkat nem valaki miatt kell. Nem konvenciók és elvárások miatt. Nem kell semmit elrejteni vagy mutogatni. Nem másoknak kell megfelelni. Önmagunk másik fele mi magunk vagyunk.

Játsszunk egy kicsit, kérlek. Fogj egy tükröt. Nézz bele. És most mondj el legalább három dolgot, ami szerinted szép magadon. Ferde az orrom? Na és. Legalább eszembe jut, hogy a bátyám miatt olyan, és mennyire szerencsés is vagyok, hogy volt, akivel játszhattam. Kicsi a szemem? De legalább az édesanyám huncut szemeit örököltem, amik akkor is nevetnek, ha a szám néma marad. Igen, a hajam sem áll sohasem úgy, ahogy kellene, de göndörségében édesapám köszön vissza minden reggel. Ráncok ülnek a szemem körül? Mindegyiket egy-egy barátomnak köszönhetem, akik megnevettettek a legsötétebb időkben is.

A mai világnap mottója ez: be beautiful, be yourself, azaz légy csodálatos, légy önmagad. Mert valóban így van. Mindenki csodálatos a maga nemében. Mindenkit Isten teremtett, és ő sohasem hibázik. Erre gondolj. Hiszem, hogy mindenki megérdemli, hogy legalább egyszer azt mondják neki, semmin sem változtatnának rajta, mert úgy tökéletes, ahogy csak van. Nos, most én leszek az. Te. Egyszerűen. Csodálatos vagy. Úgy, ahogy vagy. Minden hibád imádnivaló. 

Ezt is szeretjük