Így menthetsz meg te is egy lelket - Szinte semmi nem kell hozzá

Idegi - hallottad már ezt a szót? Állatmentő körökben így hívják az ideiglenes befogadókat. Szellemi atyja vagy anyja nem ismert, és szűkebb körben bár, de vélhetően hasonló fejlődési folyamaton ment keresztül, mint az "idegállapotba vótam" és a "závárbá gyüttem". Csak éppen valami, vagy inkább valaki sokkal fontosabbat fed.

Nem tudni, hány állat él Magyarországon gazdátlanul vagy rossz körülmények között, csak annyi biztos, hogy sajnos milliós nagyságrendről beszélhetünk. Az állam egyelőre nem érzi feladatának, hogy gondoskodjon róluk, ennél fogva menhelyeket nem, csak gyepmesteri telepeket üzemeltet - a kettő közötti különbséget valószínűleg nem kell ecsetelni, legyen elég annyi, hogy az utóbbiba kerülőkre gyakran altatás vár.

Jobb híján az önkéntes állatmentők igyekeznek minél több nehéz sorsú jószágot felkarolni, majd szerető gazdihoz juttatni. Ám az ő lehetőségeik is végesek, hiszen ha rendelkeznek is valamilyen, nagy nehézségek árán fenntartott menhellyel, szinte biztosra vehető, hogy az állandóan fullon van. Haza pedig nem vihetnek naponta újabb és újabb kis delikvenst, már csak azért sem, mert a legtöbbjüknek már rég tele van a lakása - jellemzően mentett - állatokkal.

Áthidaló megoldást az ideiglenes befogadók jelentenek, akik addig adnak otthont egy-egy utcáról vagy rossz helyről menekített szőrös - tollas, esetleg csupasz - léleknek, amíg azért el nem jön a végleges gazdi. Ők azonban kevesen vannak.

Aki felelősen akar és tud állatot befogadni, általában hosszabb távra gondolkodik, szállóvendéget nem szívesen lát, mondván, hogy az majd túlságosan hozzánő, és fájdalmas lesz búcsút venni tőle. Ezzel persze nehéz lenne vitatkozni, de az is tény, hogy sok állat azért végzi tragikusan, mert nem jut neki néhány nap, hét vagy hónap erejéig egy használaton kívüli szoba, egy garázs vagy csak egy sarok. No meg egy ember, aki képes túllépni azon, hogy miként éli majd meg az elválást, hiszen azzal egy újabb állatnak ad lehetőséget a révbe érésre. Ez is egyfajta felelősségvállalás, amiért egyébként valamiféle "fizetség" is jár: minél többeknek tud segíteni valaki, annál tartalmasabbá és gazdagabbá válik az élete.

Ha esetleg elgondolkodtál az ideiglenes befogadáson, számos állatmentő szervezet vár tárt karokkal. Figyelmedbe ajánlanám a Zárjuk be a kóborgyárat! Facebook-csoportot, akik a kóbormacska-állomány csökkentését tűzték ki célul. Bő féléves fennállásuk alatt több mint száz cicát ivartalaníttattak, megelőzve, hogy ismét több száz vagy akár több ezer olyan kicsi szülessen, akit senki sem akart, és akinek úgyis csak szenvedésben, éhezésben, betegségben lenne része. Ám sokszor azért feneklik meg átmenetileg egy-egy projektjük, mert nincs olyan hely, ahol a befogott és "kiélesített" cicák a műtét után rövid ideig lábadozhatnának.

Természetesen ugyanígy befogadhatsz kutyát is, de nyuszik és rágcsálók szintén "sorban állnak" - ha például neked a kisebb helyigényű tengerimalac lenne testre szabott, ide fordulhatsz. A lehetőségek tehát, mondhatni, korlátlanok.

Levezetésképpen pedig hadd mutassam be legújabb ideiglenesen befogadott cicámat, Csupikát, akit nagyon megszeretettem az alatt a rövid idő alatt, amióta nálam van, de ha eljön érte az álomgazdi, el fogom engedni, mert tudom, mennyien várnak még segítségre.

• állat
• állatvédelem
• felelős állattartás
• kutya
• macska
• Lélekprojekt