Miért végződik a házasságok 60%-a válással?

Február második vasárnapja minden évben a házasság világnapja. A kezdeményezés célja a házasság intézményének népszerűsítése, hogy megmutassa, nem egy idejét múlt szerződésről van szó, és csökkentse a válások számát.

A jelenlegi statisztikák sajnos elég szomorúak. A házasságkötések száma 2010-ben - leszámítva az első világháborús éveket - elérte a történelmi mélypontot: mindössze 35 500 pár állt anyakönyvvezető elé. A kétezres években pedig a házasságkötések mintegy 60%-a végződik válással. Miért ilyen nehéz a két gyűrűt az ujjakon tartani?

Kétségtelen, hogy még nem látom át a problémát teljesen, de becsületemre legyen mondva: fél éve, hogy vadházasságunkat megszelídítettük. Azóta próbálok felelgetni magamban a fenti kérdésre.

István atya a templomban azt mondta: a házasság nem szól másról, mint hogy én lemondok magamról érted, te lemondasz magadról értem, és mindketten boldogok leszünk. Ez az egyetlen recept. Töredelmesen bevallom, kicsit meglepődtem: miféle súlyos szavak ezek a mi esküvőnkön? A magam részéről én csupa szívmelengető dolgot szerettem volna hallani.

Csak később jöttem rá, mennyivel szebben cseng a fenti mondat, mint az unásig ismételt kompromisszum szó, amely nagyjából annyit tesz: te is engedsz kicsit, én is engedek kicsit, és végül senki sem azt kapja, amit szeretett volna.

Tény, hogy nem könnyű a saját vágyakat felülvizsgálni, esetleg háttérbe szorítani egy másik ember kedvéért. Még akkor sem, ha azért teszem, akit egy életre választottam társként magam mellé. Az emberben ilyenkor mindig ott motoszkál az önzés gonosz manója, és belülről kopogtat: jó, most megteszem, de vajon legközelebb ő is képes lesz áldozatot hozni értem?

Azt mondják, nem szabad strigulázni. De nem is igen lehet egy életen át számolni, ki hányszor mondott le önmagáról a másik kedvéért, a közös boldogság érdekében. Inkább az lehet a dolog nyitja, hogy érezzük át a törékeny egyensúly jelentőségét, és mindennél jobban akarjuk azt megőrizni. És talán fájó lesz, de ehhez az évek során jó pár áldozathozatal is szükség lehet - mindkét oldalról.

Persze nem éppen ezek a gondolatok jártak a fejünkben, amikor úgy döntöttünk, összeházasodunk. Sokkal inkább a lelkesedés hajtott, a vágy, hogy a kettőnk évek óta tartó köteléke még erősebb legyen. És kapálózhat az ellenoldal, hogy ezek az érzések nem a papíron múlnak, mégis azt gondolom, hogy sokat számítanak a szavak, amiket a barátok és a rokonok előtt mondunk ki, amikkel vállaljuk, hogy a múló idővel dacolva fogjuk egymás kezét, amíg csak lehet. És közben mindketten boldogok leszünk.

• boldogság
• házasság
• esküvő
• világnap
• Lélekprojekt