Bor, csokis süti és Ian Somerhalder - Így éld túl a szakítást 10 év után!
A szinglilét kezdetben egyáltalán nem olyan, mint a Szex és New Yorkban, de azért túlélhető.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Azok közé a szerencsések közé tartoztam, akikre korán rátalált a szerelem. Csak 16 éves voltam, amikor a középiskolában megismerkedtem egy gesztenyebarna szemű sráccal, aki teljesen levett a lábamról. Azt hittem, ez a nagy szerelem majd örökké tart, de korán lelövöm a csattanót: tíz év után úgy döntöttünk, hogy ideje kimondani, legyen vége.
A legszörnyűbb, hogy nem volt tányérdobálás, sem ajtócsapkodás. Nem volt botrány, megcsalás, nem voltak pénzügyi gondok, egyszerűen elmúlt a szerelem, és hosszú ideje észrevétlenül úgy éltük az életünket egymás mellett, mint két barát. Ami 60 fölött egy tökéletes kapcsolat lenne, huszonévesen viszont kevésbé szerencsés.
Úgyhogy egy szürke augusztusi napon szétköltöztünk. Az elhatározás megvolt, az elképzelés megvolt, de végül úgy álltam ott a félig teli lakásban, mint egy kislány, akit először hagyott az anyukája egyedül az óvodában: akkor most hogyan tovább? Az első hetek pokoliak voltak. Sírás, ágyban kucorgás, kiabálás Ian Somerhalderrel a tévében, hogy miért ilyen undorítóan jóképű és házas, a kutyám lelki szemetesládának használása, aztán jött valami még rosszabb: a kétségbeesés.
16 éves korom óta nem randiztam senkivel, évek óta nem ettem vagy aludtam egyedül, azt se tudom, hol vagy hogyan lehet ismerkedni - mi lesz így velem? Mi van, ha nem találok senkit? Ha Bridget Jones-i magasságokba emelkedve engem is hetek múlva találnak meg, mikor már félig megettek a farkaskutyák? Az internetes ismerkedés nem nekem való, a bizalmatlanságom pedig azt a szintet veri, hogy előbb hiszem azt, hogy egy darabolós gyilkos áldozata leszek, mintsem hogy eltöltök egy kellemes estét egy jóképű idegennel. A diszkó szintén nem az én világom: sem a betonkeverős zenét, sem a nyomulós, részeg tesztoszteronbombákat nem kedvelem.
Aztán egy mély levegővétel és egy pohár bor után rájöttem, hogy ez egyelőre nem is aktuális. Nem egyik napról a másikra kell megváltanom a világot. Most gyógyulok. Finomakat eszem, szórakozom a barátnőimmel, csokis sütit falva ronggyá nézem a kosztümös sorozataimat, sétálok a kutyámmal az őszi erdőben. Élek egy kicsit. Most először egyedül, és kíváncsian várom, milyen kalandokat tartogat számomra az élet ezután.
