Egy hely az országban, ahol nem ketyegnek az órák
Budapesttől 200 kilométerre
Ismerek egy varázslatos helyet, ami kívül esik az időn.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Április van. Még több mint egy hónap nyárig, de a hétvégén már megyek a Balatonra. Megcsodálom a rég látott zöldeskék hullámokat, leveszem a cipőmet, és a nagylábujjam hegyét belemártom a magyar tengerbe.

Aztán felszisszenek, megállapítom, hogy még hiányzik legalább 10°C, majd beleszagolok a zalai levegőbe, és talán eszem egy fagyit. Ha pedig mindezzel megvagyok, egész napos nyaralótakarításnak nézek elébe. Amit őszintén szólva nagyon várok már.

Nem mintha rajonganék a dohos ágyneműk szellőztetéséért, különösebb vonzalmat éreznék a több hónapos pókhálók vagy a padlón heverő bogártetemek iránt - nem is értem, mit keresnek ott, amikor tele van ház pókkal.

Azért lesz jó ez a tavaszi hétvége, mert előszele mindannak a nyaranta visszatérő, időn kívüli varázslatnak, ami után kicsit egész évben epekedem.

Gyerekkorom óta járok Balatongyörökre, a házat még a nagyapám építette - ami ennek megfelelően kicsit romos, részben felújított. A zuhanytálcában minden tavasszal találkozom egy kágyillóval - a nem zalaiaknak csak meztelencsiga -, akivel régi ismerősként üdvözöljük egymást, majd kissé viszolyogva feltessékelem egy szemeteslapátra, és kiszállítom a kertbe.

A fürdő nélküle is a ház egyik gyenge pontja: a WC-papírt például minden zuhanyzás alkalmával le kell venni a tartóról, mert a ház küszöbét még nem lépte át olyan óvatosan tusoló ember, aki ne áztatta volna el tisztálkodás közben a közvetlen és távolabbi környezetét.

Mindenesetre alig várom már, hogy mezítláb, pizsamában üljünk majd a délelőtti napfényben gyorsan felmelegedő teraszon, és egy órán át reggelizzünk. Mondjuk kilenctől tízig, hiszen nem sietünk sehová.

A percek itt gyorsan jelentőségüket vesztik, a Balatonon nem is igazán létezik az idő - valami olyasmivé változik, mint a mumus meg a szellemek.

A strandon majd röhögve isszuk a gyümölcsös söröket, és versenyt úszunk a bójákig meg vissza. A parton szárítkozva pedig várjuk a fonott kosaras, bajuszos, fehér köpenyes férfit - zsebében félliteres, lyuggatott kupakos, zöld üdítős palack, tele sóval. És ahogy a szél a távolból felénk sodorja a 15 éve változatlan szlogent - Friss főtt kukorica! Mais! -, a pénztárcánk után kotorászva kamaszosan összekacsintunk.

Délután áttekerünk majd Szigligetre, hogy szürkebarátot, muskotályt szerezzünk az esti szalonnasütéshez. Éjféltájt pedig a Szépkilátóról - ahonnan tiszta időben belátható a Tapolcai-medence, sőt, az egész Balaton - áhítattal bámuljuk a csillaghullást.

Persze könnyen meglehet, hogy mint már olyan sokszor, idén is minden napsütötte tervünket keresztülhúzza az időjárás, és a szobában dinnyét majszolva morgunk majd, valami szörnyű amerikai vígjátékot nézve. És miközben hallgatjuk az eső locsogását, persze boldogok leszünk. Ha a meteorológiától nem is, a múló óráktól függetlenítjük magunkat. Balatongyörök az időn kívül esik.

Facebook és leadkép: www.orszagalbum.hu/Rafeee

Ezt is szeretjük