Erre gondolj, ha aggaszt valami: minden félelmet feloldhat

Néha leülnék idősebb önmagam mellé beszélgetni egy kicsit. Megkérdezném, hogy van, hogy mennek a dolgai. Mi történt vele, amíg eltelt a köztünk lévő idő, minek örült, és volt-e, amit megbánt.

Megkérdezném, mit tanácsol, merre menjek, hogyan döntsek, és volna-e, amit szeretne, ha inkább elkerülnék, vagy éppen, hogy megtennék, mert ő elszalasztotta. Kár, hogy nem lehet.

Érdekes, hogy megszületett bennem ez a gondolat, de biztos vagyok abban, hogy nem vagyok vele egyedül, mert nagyon sokan mások is szívesen elbeszélgetnének idősebb önmagukkal. Kiváltképp azok, akik hajlamosak túlaggódni a jövőjüket érintő kérdéseket. Furcsán hangozhat ez így, hogy túlaggódni, hisz a jövőt érintő kérdések meghatározók, de valóban ez történik, túlaggódják.

Túlaggódják, és ezzel maguknak ártanak. Sok-sok kellemetlen pillanat, felesleges feszültség, félelem, görcsök. Meg kellene próbálniuk elengedni ezt. Úgy még nem volt, hogy nem lett sehogy sem. Akármennyit is aggódik az ember, hogy merre visz az útja, az élet végül úgyis mindent elintéz. Vagy így lesz, vagy úgy, de akkor, abban a helyzetben képes lesz boldogulni, és a végén mindenképpen jó lesz.

• Lélekprojekt