A legendás Szőke Tisza hajóról, mely az enyészeté lett

Méltatlan véget ért az egykor gyönyörű és elegáns hajó, a Szőke Tisza. Egy fiatal képzőművész, Árnyas Koppány Ákos a maga eszközeivel, festék és ecset segítségével állított neki örök emléket - a hajó története annak ellenére érintette meg, hogy soha nem járt a fedélzetén, csak kikötve, immár diszkóhajóvá "lefokozva" látta gyerekként. Neki köszönhetően a Szőke Tisza tovább él - sőt, talán fizikai valójában sem múlt el teljesen.

A Szőke Tisza hajó 1917-ben készült el, az akkori uralkodó után még IV. Károly néven.

Főként reprezentációs szerepet töltött be, mind a monarchia idején, mind a későbbiek során. Ez volt az egyik legnagyobb oldalkerekes, személyszállító gőzhajó. Nem csupán látványként volt különleges - belső megmunkálása előkelőséggel és eleganciával ruházta fel.

Kalandos pályafutása során számos névcserén ment keresztül - volt Sas, Felszabadulás és Szent Imre. Végső nevét Szegedre kerülésekor kapta, ahol 1976-ban állóhajóvá minősítették, és a továbbiakban főként diszkóhajóként alkalmazták - mígnem egyszer bezárták.

Ezzel kezdetét vette a fokozatos leépülés, majd 2012-ben a Tisza végképp alámosta. Megmentésére több kezdeményezés is volt, melyek azonban mind kudarcba fulladtak.

A szebb napokat látott hajó pusztulását egy fiatal szegedi képzőművész, Árnyas Koppány Ákos Szőke-Tisza-virág sorozatában mutatja be.

A festő saját bevallása szerint nem nosztalgiából ragadott ecsetet, hiszen sohasem járt a hajón, csak kívülről látta gyerekkorában. Inkább a mulandóság fogta meg - az, hogy az ember által manifesztált értékek miként veszítik el jelentőségüket a tárgyiasult világban, és válnak kérész-, azaz tiszavirág-életűvé.

Mint mondta, sokakkal találkozott képei kapcsán, akik valamiféle relikviaként kimentettek egy-egy darabot a roncsból. Így a hajó talán nem múlt el teljes fizikai valójában, hanem tovább él Szegeden, egy konyhaajtó részeként, esetleg egy tápéi tyúkól falában, vagy talán néhányak emlékezetében.

• kép
• emlék
• Lélekprojekt