Így alakult át a Mikulás a szocializmusban: a Szovjetunióból érkezett Télapó nem csak dicsért, büntetett is

December közeledtével világszerte sok gyerek izgatottan várja a Mikulás megérkezését. Hogy pontosan ki mikor és milyen ajándékokra számíthat tőle, az földrajzi eltéréseket mutat. Itthon néhány napon belül tisztára suvickolt kiscsizmák telnek meg finomságokkal és apróságokkal az éjszaka leple alatt, december 6-án reggel pedig a gyerkőcök első útja a lábbelikhez vezet.

A Mikulás alakja számos változáson ment keresztül a történelem során, amíg a jótékonykodásáról ismert Szent Miklós püspökből a rénszarvasok által vontatott szánon utazó, pirospozsgás, szakállas és pocakos apó lett. Az ’50-es években is alakítottak rajta egyet. 

Mikulás és Télapó

Mikulás vagy Télapó? A két elnevezést ma egymás szinonimájaként használjuk, ám az eltérő megfogalmazás hátterében fontos különbségek húzódnak meg. A Mikulással kapcsolatos ajándékozás hagyománya a 19. század közepén, második felében terjedt el Magyarországon, eleinte a városi polgárság körében, később a falvakban. A Télapó elnevezést az 1950-es években kezdték el széleskörűen használni, bár különírt formája már Arany János 1850-es, Téli vers című költeményében is felbukkan, 1895-ben pedig Komjáthy Jenő versének címe már Télapó. 

Ugyanakkor az 1950-es években a Télapó tudatos használata szovjet hatásnak is köszönhető volt. Az egész ünnep vallásos vonatkozásait tompítani kívánták, a karácsonyból fenyőünnep lett, az ajándékozó, fahozó Jézuskából pedig Télapó. Ebben fontos szerepet játszhatott az, hogy a Szovjetunióban a Szilveszter éjjel érkező Gyed Maróz, azaz a Fagy apó hozta Hópelyhecske segítségével a meglepetéseket. A vallástalanított, büntető-jutalmazó Télapó a derék gyerekeket megdicsérte, a rosszcsontokat megfeddte - ez egyébként az elődjére is jellemző volt. Az oktatási intézményekben a legjobb úttörőket, a munkahelyeken a legjobb dolgozókat a Télapó jutalmazta meg. Az iskolákban ünnepi műsorral, dalokkal fogadták őt.  

A karácsonyi ünneplésnek a Rákosi-korszakban úgy is elejét vették, hogy december 26-át a termelés visszaesésére hivatkozva munkanappá nyilvánították, így még nagyobb jelentőségű lett Sztálin december 18-i születésnapja. A Kádár-korszakban az iskolában ugyan még Télapóra hivatkoztak és a fenyőünnep is tovább élt, azonban már szemet hunytak afölött, ha a családok éjféli misére mentek, vagy a Jézuskát tartották az ajándékhozónak. 

Miklósolás, lánccsörgetés

A Mikulás-napi ajándékozás elterjedését megelőzően is élt itthon egy népszokás, a Mikulás-járás, ami főleg a Dunántúlon örvendett nagy népszerűségnek. Szent Miklósnak és ijesztő, ördögi kíséretének beöltözött férfiak tértek be az olyan házakba, ahol gyermekek is laktak, imádkoztatták és vizsgáztatták őket, majd ki-ki viselkedése és tudása szerint számíthatott jutalomra vagy épp virgácsos fenyegetésre. Az sem volt ritka, hogy a beöltözöttek kaptak ajándékot a házbeliektől.

Az alakoskodók lánccsörgetéssel is ijesztgették a népeket, bizonyos helyeken pedig Szent Miklós az ördögi lényeket verte láncra, hol megvédve tőlük a kicsiket, hol példát statuálva. 

A Mikulás személye körül ma is nagy az összevisszaság, a róla alkotott képünket a reklámok és a filmek erőteljesen befolyásolják, ott pedig leginkább mint karácsonyi ajándékosztóval találkozhatunk vele.

Retró mikuláscsomagok - Így nézett ki a mikulásozás még a rendszerváltás előtt

Hajdanán a mikuláscsomagokban olyan különlegességek lapultak, amiket nem lehetett csak úgy beszerezni akármikor a boltban. A hagyományos mikuláscsomag egyik fő eleme a mandarin vagy a narancs, illetve a banán volt. A szocializmus alatt nem volt akkora termékkínálat, mint manapság, szaloncukrot is csak kétfélét lehetett kapni, a klasszikus konzumot és a zseléset.

(Borító- és ajánlókép forrása: Fortepan/Hámori Gyula.)

• mikulás
• télapó
• kommunizmus
• szocializmus
• Karácsony