Honnan ered a hiedelem, hogy a Mikulás a kéményen csúszik le? - Egy 15. századi tudósnak is köze van hozzá

A ma ismert Mikulás csak a 19. század óta létezik. Washington Irving 1809-ben született alkotásában először ábrázolta érkezését a kéményen át, a folklórban viszont már jóval a Télapó előtt a kémény volt a varázslatos látogatók átjárója.

Így Irving nem tett mást, mint egy már ismert archetipikus helyszínhez nyúlt, mikor beemelte a téli jótevőt írott történetébe. A kép pedig gond nélkül és autentikusan szövődött bele a Mikulás körüli legendákba, és tovább élt.

Honnan ered a hiedelem, hogy a Mikulás a kéményen csúszik le?

A 15. században Petrus Mamoris francia tudós aggódni kezdett azon, hogy egyre szélesebb körben terjedt a hiedelem, miszerint a boszorkányok képesek szilárd tárgyakon, mint falakon vagy zárt ajtókon átkúszni annak érdekében, hogy behatoljanak az emberek otthonába.

Úgy tartotta, hogy a keresztények túl nagy teret engednek az okkultizmus számára, így felkínált egy praktikusabb magyarázatot, miszerint a boszorkányok, manók és egyéb varázslények egyszerűen a kéményen keresztül közlekednek.

Ez az ötlet széles körben elfogadott lett. A reneszánsz kor meséiben a tündérek kéményeken keresztül jelentek meg, és ugyanebben az időszakban azt mesélték, hogy a boszorkányok a kéményeiken szállnak fel seprűnyeleiken, hogy részt vegyenek a boszorkányszombaton.

Az európai folklórban a kandalló és a kémény átjáró, mely összeköti a földi és a természetfeletti világot. A legendák szerint számos természetfeletti lény kihasználja ezt a különleges közbülső teret, hogy belépjenek az emberek otthonaiba: jó vagy rossz tettre készülve.

A skót és angol legendákban létezik egy brownie nevezetű varázslény, segít a háztartási munkákban, de csak éjszaka serénykedik, és a kéményen keresztül érkezik és távozik.

Szlovéniában egy Skrat nevű alakváltó tündér gazdagságot hoz azoknak, akik a kegyeiben vannak, égő formát öltve repül le a kéményen, mikor pénzt hoz. A kelta hagyományban egy varázslény, amit bodachnak hívnak, lecsúszik a kéményeken, és elrabolja a gyerekeket.

Amerikában pedig a Mikulás előtt a Pelznichol nevű lényről szóltak a mesék, melyet a 19. században a német bevándorlók hoztak magukkal Pennsylvaniába. Eszerint Pelznichol megijeszti a szemtelen gyerekeket, és megjutalmazza a jókat. Egy kicsit félelmetesebb volt, mint a vidám, öreg Mikulás, de hasonló célt szolgált.

A Philadelphia Gazette 1827. december 19-i száma így írt róla:
"Ő a vidám, öreg Mikulás előfutára. Bőrökbe vagy régi ruhákba öltözve jelenik meg, az arca fekete, egyik kezében harang, másikban ostor, és a zsebe tele van süteménnyel vagy dióval. Alig sötétedik, amikor a Bellschniggle harangja házról házra száll...

Lecsúszik a kéményen, éjfél tündéri órában, és csendesen lerakja ajándékait az előkészített harisnyákba. A Pelznichol a német pelz szóból származik, ami bőrt vagy bundát jelent, és a Nichol szóból, ami Miklóst jelent."

A Szent Miklósról szóló első legendák változataiban a férfi az ablakon szórta be a kincseket, ami logikus, hiszen ezek a mesék még a kémény előtti korszakig nyúlnak vissza. Ebből fejlődött ki az a verzió, hogy kéményen át dobja be ajándékait.

Washington Irving volt az, aki először írásos formában úgy írta le a Mikulást, mint aki maga csúszik le a kéményen ahelyett, hogy bedobná ajándékait. A szóban forgó alkotás címe Knickerbocker's History of New York.

Ezután A Visit from St. Nicholas avagy más néven a Twas The Night Before Christmas című híres költemény népszerűsítette a kéményen lecsúszó Mikulás gondolatát.

Az eredetileg névtelenül publikált vers 1823-ban jelent meg először nyomtatásban, és csak 1844-ben, Clement Clark Moore, a bibliai főiskola héber és keleti nyelvek professzora támasztott igényt a műre mint szerző, bár a mai napig vitatott, hogy tényleg ő írta-e a verset.

A műben a Mikulás leereszkedik a kéményen, majd az ajándékok átadása után visszamászik rajta. A verset elkezdték évente publikálni újságokban és folyóiratokban, Thomas Nast illusztrátor és politikai karikaturista pedig egy gömbölyű, vidám, szakállas férfit ábrázoló rajzaival tette még erősebbé a Mikulásról szóló elképzeléseket.

Amerikai gyerekek milliói hitték el, hogy a Mikulás a kéményen csúszik le, mikor átadja ajándékait. De mit csinál akkor, ha nincs kémény? Sok amerikai otthonban a szén- és fakályhák vették át a nyitott kandalló helyét, ezzel párhuzamosan kialakult a hagyomány, miszerint a Mikulás a kályha csövén préseli ki magát. 1857-re ez a kép már annyira elterjedt volt, hogy a The New York Times is magától értetődően hivatkozott rá.

Nevetségesnek tűnhet az elképzelés, miszerint az ajándékhozó valahogy beletuszkolja magát egy pici kályhacsőbe, de a 19. század közepén a Mikulásról való elképzelések egy dologban merőben különböztek: miniatűrnek ábrázolták.

Versében Moore öreg, vidám manónak nevezi a Mikulást, ami arra utal, hogy mérete kicsi. Leírása lefordítva arról szól, hogy egy öreg kicsi sofőr egy miniatűr szánon nyolc apró rénszarvassal közlekedik. Kicsiny szájat, kis kerek hasat fest le, ami remegett, amikor nevetett, mint egy tál kocsonya.

A korabeli illusztrációkon, köztük Nast számos rajzán, egy apró méretű Mikulás látható, akinek egy székre kell állnia, hogy elérje a kandallópárkányon lévő harisnyát. Bár ez a manó Mikulás könnyen lecsúszhatott a kéményen, még neki is nehezére esett volna átpréselnie magát egy kályhacsövön.

A Mikulásnak írt, közzétett levelekben néhány gyerek érdeklődött arról, hogyan közlekedik: "Lemászik a kályhacsöveken?" - kérdezték sokan.
Természetesen a Mikulás varázslatos, így bár a gyerekek kíváncsiak voltak az ezzel kapcsolatos gyakorlati dolgokra, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy elhiggyék a történeteket. Egy fiú magabiztosan azt írta a Mikulásnak 1903-ban: "Minden este vigyázok rád a kályha mellett."

Hány rénszarvas húzza a Mikulás szánját? 

Teszteld le, mennyire széles a tudásod a Mikulásról, ezekre a kérdésekre csak igen kevesen tudják a jó választ.

Képek forrása: Getty Images

• kémény
• mikulás
• hiedelem
• hagyomány
• érdekességek a világból
• történelem
• varázslat
• Karácsony