Le szabad vetetni a cipőt a vendégekkel? Kiderül, mit illik, és mit nem karácsonykor

A társas kapcsolódás illemszabályai, legyen szó akár egy egyszerű vendégségről, nem csak világszerte lehetnek különbözőek, de ahogy mondani szokták, ahány ház, annyi szokás, így családonként is lényeges mértékben eltérhetnek. 

Illik levenni vagy levetetni a cipőt?

Az egyes tanult minták ütközése komoly kellemetlenségeket okozhat, azonban nem is feltétlenül jelenti mindez azt, hogy az egyik fél illetlen lenne, hisz nem könnyű kiigazodni az íratlan és írott szabályok között, különösen, ha olykor azok még ellent is mondanak egymásnak. Utóbbira tökéletes példát jelenthet a vendégpapucs kérdése, vagyis az, szabad-e arra kérni a vendégeket, hogy vegyék le a kinti cipőt.

Az, hogy az adott lakásban vagy házban élők odabent cipőt, papucsot vagy épp csak zoknit hordanak, a kinti világ piszkát pedig szabad-e bármilyen mértékben otthonukba vinni, kultúrkörnyezettől is függhet, az ázsiai és kelet-európai országokra például sokkal jellemzőbb a cipő kint hagyása, mint ahogy bizonyos szent helyeken, templomokban és mecsetekben is kötelező levenni a lábbelit.

Nyugat-Európában vagy épp Észak-Amerikában sokkal változatosabb lehet a hozzáállás, nem véletlenül látható amerikai filmekben, hogy akár a kanapén is cipőben pihennek a szereplők, vagy épp központi elemmé teszik, ha a főhősnek egy kisgyerekes családba érkezve le kell vennie a cipőjét, melyet egyébként gondosan választott ki, hogy passzoljon a teljes öltözékhez. 

Míg sokan úgy vélik, az említett, Szex és New York-beli epizód - bár tény, hogy a cipő ebben az esetben el is veszett - némiképp túlzásnak hatott, a hivatalos protokoll- és illemszabályok szerint valóban illetlenség a vendéggel levetetni a cipőjét.

Persze sok múlik azon is, kihez és hova megy az ember, mennyire ismeri a vendéglátót, mennyire mozog ott otthonosan, milyen mértékben öltözött az ünnepi, akár karácsonyi alkalomhoz, ugyanakkor, ahogy a téma hazai szaktekintélye, Görög Ibolya is említi Protokoll az életem című könyvében, mindig a vendéglátó van a vendégért, ennek jegyében pedig a lakás az emberért, és soha nem fordítva, még ha ez manapság sokszor megcserélődni látszik is.

A vendégek részéről illik rendeltetésszerűen használni a lábtörlőt, ha pedig valaki kinti cipőben szeretne maradni, azt célszerű megtisztítania, különösen sáros, esős, havas időben, piszkot bevinni a lakásba ugyanis szintén udvariatlanság.

Ha a vendéglátó félti a lakás tisztaságát, elvben nem illik szóvá tennie, és levetetnie a cipőt, ugyanakkor talán mindenki a kölcsönös figyelmességgel jár a legjobban, szerencsés esetben pedig a vendégek szó nélkül leveszik a lábbelit, esetleg váltócipővel is készülnek, ha nem érzik komfortosan magukat zokniban vagy épp harisnyában. Bár a legtöbben a legjobb szándékkal teszik, a használt vendégpapucs felajánlása higiéniai szempontokból nem túl szerencsés, új vagy tiszta darabok esetében azonban nem lehet gond, ha a vendégnek sem az.

Nem szabad zavarba hozni a vendéget

Görög Ibolya szerint a lényeg mindig a vendég, a vendéglátás eredeti célja szerint ő mindig fölérendelődik, a jóérzése nagyon fontos, és nem szabad zavarba hozni. A protokollszakértő további illemszabályokat is megemlít könyvében az ünnepi vendéglátással kapcsolatban, például az egyik legfontosabbként azt, hogy illik 10 perccel a vendégek érkezése előtt készen lenni mindennel, mint ahogy nekik sem szabad késniük.

Jó, ha rend van a szobában, egy gyors szellőztetés sem árt, a tévét ki kell kapcsolni, a cipőknek és kabátoknak pedig előre érdemes helyet csinálni. Az érkezőknek illik megmutatni a mosdót - a lakás többi részét azonban nem feltétlenül kell, a hálószoba ajtaját pedig becsukva kell hagyni -, majd megkínálni, utána pedig leültetni őket. 

Fotók: Getty Images

• cipő
• vendégség
• illemszabály
• protokoll
• karácsonyi illem
• Karácsony