Milyen volt a középkori mézeskalács, és milyen babonák fűződtek a sütihez? Érdekességek a 10. századtól

A méz a legősibb édesítőszer, már az ókorban is használtak mézes, fűszeres lepényeket szertartásokhoz. A görögök például a halottak szájába mézes süteményt tettek, azt remélve, hogy az édességgel kiengesztelhetik az alvilág szigorú őrét, Cerberust. 

A mézeskalács csak nagyjából a 10-11. századtól kezdett el Európában terjedni, és történetéhez számos érdekesség fűződik.

Mézmesterségek és kalácsművészet a középkorban

Ahol méhészkedés volt, ott virágzott minden mézzel kapcsolatos mesterség, például a méhviasz gyertya, a mézsör vagy a mézeskalács készítése. A mézeskalácsos céhekben úgynevezett ütőformákkal dolgoztak, amelyek részletgazdag mintákat tudtak létrehozni: a legtöbb kalács valamilyen király, császár, lovag vagy kard képét formázta. Mivel az ütőformák fából készültek, és kifaragásuk nagy munka volt, ezért Európa-szerte elismert munkának és műalkotásnak tekintették őket. Manapság az ütőformát az írókázás helyettesíti, hiszen így tudunk egyedi mintákat rajzolni a kalácsra.

A mézeskalács Magyarországon

Hazánkban a kora középkorban elsősorban a kolostorok közelében voltak méhészetek, így főleg az ahhoz közel eső területeken tudtak mézzel édesített ételeket fogyasztani. A mézeskalács népszerűvé válása Mátyás király idejére tehető, mert ekkor nagyon sok új, keleti fűszer érkezett az országba, amiket aztán a mézeskalácssütők fokozatosan beépítettek a receptjeikbe.

Magyarországon több helyen is remek méhészetek működtek, így a 17. századra neves mézeskalácscéhek alakultak Debrecenben, Kassán, Pozsonyban vagy Kolozsváron. A mézeskalácsot előszeretettel árulták és fogyasztották vásárokban és búcsúkban, tehát ekkor még nem csak a karácsonnyal kapcsolták össze.

Milyen babona fűződött a sütihez a középkori Angliában?

Angliában inkább gyömbéres kenyérnek hívják a mézeskalácsot, de nagyjából ugyanarról van szó, mert mézet ők is adnak hozzá - ahogy azt egy 15. századi angol receptkönyv is mutatja.

I. Erzsébetről úgy tartják, hogy a királyi udvarba látogató méltóságoknak emberforma mézeskalácsokat ajándékozott, és ő maga is szívesen fogyasztotta az édességet. Ekkoriban terjedt el az a népi hiedelem is, hogy az a férfi, aki elfogyasztja a hölgytől kapott - és direkt a számára készített - mézeskalács emberkét, az beleszeret majd az ajándékozóba.

Az igazi Jancsi és Juliska története

Míg az ember formájú mézeskalács hagyománya főleg Angliában hódított, addig Németországnak köszönhetjük a mézeskalács házakat. A Grimm testvérek által lejegyzett Jancsi és Juliska meséje egy 17. századi történetet mutat be, amelyről egy időben úgy gondolták, a valóságon alapul. A történet szerint élt egy Katharina Schraderin nevű mézeskalács-készítő, akit egy korábbi udvarlója, bizonyos Hansel nevű pék boszorkánysággal vádolt. Az asszonyt bebörtönözték, és megkínozták, majd amikor kiszabadult, Hansel és a húga megölték, hogy ellophassák a mézeskalácsreceptjét.

Érdekes módon ebben a történetben a testvérpár a gonosz, és a boszorkány a jó, akit kapzsiságból és féltékenységből gyilkoltak meg. Habár ez csak legenda, a meseverziót ma már mindenki ismeri, és ennek köszönhetően manapság mézeskalács ház nélkül nem is karácsony a karácsony.

10 gyönyörű mézeskalács ház

A mézeskalács ház nemcsak desszertnek kiváló, hanem dekorációnak is. Nézzetek meg pár csoda szép alkotást!

  (Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipedia)

• mézeskalács
• történelem
• hagyomány
• sütemény
• legenda
• Karácsony