Milyen volt a honfoglaló magyarok „karácsonya”? A karacsunra számos mulatsággal készültek a pogányok
A honfoglaló magyarok karácsony tájékán karacsunt ünnepeltek.

hétvezér nyitó
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A honfoglaló magyarok idején karácsony tájékán tartották az ősi karacsunt, mely a téli napfordulót hivatott megünnepelni.

Egészen 325-ig a téli napfordulót december 24-25-ére datálták, ám később ezt az időpontot megváltoztatták, és a 20. század kezdetéig december 21-én (néha 22-én) tartották meg az ünnepélyt. A honfoglaló magyarok, mivel 895-896 környékén érkeztek a Kárpát-medencébe, szintén ekkor emlékeztek meg a karacsunról.

A karacsun

Ezen a napon egykor úgy mulatoztak, vigadtak az emberek, akár csak a kelták Yule idején, de az ószlávból eredeztethető rítusokhoz is nagyon hasonlítottak a hagyományaik. Feltehetően az ősmagyarok még kara csunként, esetleg kerecsenyként emlegették, ami egyfajta „sötétségből való átfordulást" jelentett, hiszen az év legrövidebb napja után már egyre hosszabbodtak a nappalok, következett a tavasz és a nyár.

Körösfői-Kriesch Aladár: Sámánok körtánca. 1911. Marosvásárhely, Kultúrpalota.
Körösfői-Kriesch Aladár: Sámánok körtánca. 1911. Marosvásárhely, Kultúrpalota.

A sztyeppei nomád népek között elterjedt hagyomány olyan mélyen beleívódott a pogány magyarságba, hogy a kereszténység térhódításának idején ezt a karacsun szót egyszerűen kicsit átalakították, és az áttérés után karácsonyként kezdték emlegetni Jézus Krisztus születésének napját. 

Rituálék a téli napforduló idején

Az ősi rituálék közé tartozott a természetbe vonulás, virrasztás, a körtánc, a máglyarakás és tűzgyújtás. Mindenféle földi jót ettek-ittak az emberek, különböző varázsigéket mondtak, és jósoltak egymásnak. A hiedelem szerint ekkor gyengült meg a Sötétség Ura, és erősödött meg a Világosság Ura. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Róheim Géza magyar néprajzkutató szerint regöltek, olyan énekek hangoztak el, mint a „Haj, regő rejtem”, ami valamit olyasmit jelenthet, hogy „varázsba varázsolom”. Ez a ma is ismert népdal hajdanán legény-, férfivá avatás lehetett. Ekkoriban különböző áldozási, avatási szertartásokat tartottak, termékenység- és bőségvarázslatokat mondtak, és állatmaszkokban táncoltak. A nemi kapcsolatok megkötésének az időpontja is volt.

A rítusok közben a sámánok vagy táltosok közvetítettek a szellemvilág és az embervilág között. Hajdanán bagolytollakkal díszített fejfedőt vagy szarvasagancsokat viseltek, ám később a török ráhatás miatt marhaszarvakra tértek át. Sajnos a kereszténység még az írmagját is irtotta az egykori ősmagyar hiedelemvilágnak, így nehezen, csak lappangva tudott fennmaradni, és számos szokás a feledés homályába merült. 

Regölés próbája 1973-ban, Budapesten.
Regölés próbája 1973-ban, Budapesten.
Fotó: Urbán Tamás / Fortepan, 88188

De még az új vallás térhódítása után is tartottak évkezdő, varázsló népi játékokat, aminek egyik énekében István királynak egy szarvas jelenik meg, ami a keresztény monda mellett a magyar pogány hagyomány csodaszarvasát jelképezi - regölni a mai napig bizonyos helyeken azóta is szokás maradt.

Régi karácsonyi népszokások kvíze

A régiek ünnepét sok-sok hagyomány kísérte: ismered őket?

(Cikken belüli képek forrása: Marosvásárhely Kulturpalota / Wikipedia CC BY-SA 3.0,  Fortepan, borító-,és ajánlóképek forrása: Anonymus / Wikipedia)

Ezt is szeretjük