A '70-es években születtél?
Ismerős, mire vágyott minden gyerek karácsonykor?
Eszedbe jut néha, hogy a mai gyerekek örülnének-e ezeknek?
- Marity Mira
- 2016.12.15.
-
- címkék
Dia

Búgócsiga. Az a régi, eredeti, horpadt falú alumínium. Testvérek vérre menő harcot vívtak, azt fülelve, hogy kinek a pörgetésére jön ki erősebb hang a csigából.
Dia

Diavetítő. A falra felapplikált fehér lepedő volt a vászon. A karton-, majd később műanyag hengerekben olyan kincses filmek voltak, mint a Csizmás kandúr, az Ali baba és a negyven rabló vagy Az öreg néne őzikéje. Még azt az enyhén égett celluloidszagot is imádtuk, ami finoman belengte a besötétített szobát, amikor már fél napon keresztül csak a diafilmeket néztük.
Dia

Fából készült, kézi mesenyomda. Még a falra is került a pecsétjéből. Külön füzetet nyitottunk neki, pecsételtünk, és kiszíneztük a mintákat. Később bejöttek a tematizált, vagyis virágos, autós vagy gyümölcsös verziók.
Dia

Műanyag, vagyis tilitolis kirakó. Azoknak, akiknek valamilyen hatalmas privilégium folytán külföldön dolgoztak a szülei, az amerikai rajzfilmek főhősei voltak az elcsúsztatható kockákon. A nyugati határt meg nem járt családoknál a Ну, погоди! - ejtsd: Nu, págágyí! - című, igen szórakoztató szovjet rajzfilm flegma farkasa és karakán nyuszija adta ki a mintát.
Dia

Aki jobb módú családból származott, reménykedett, hogy egy állítható, bőr görkorit is hoz a Jézuska idén. A korcsolya a lábunkkal együtt nőtt, csak a ronggyá tépett cipőfűzőt kellett kicserélni belőle. Minden nyáron ebben száguldoztunk az paneldzsungelben az aszfalton.
Dia

Kaleidoszkóp. Vastag papírból készült a fala, és az igazán régi fajtákban még üvegdarabok adták ki a varázslatos pszichedelikus világot, amikor belekukkantottunk.
Dia

Alumíniumpersely, a kilógó nyelvű kutyával. Sok jót sejtetett, ha ezt láttuk a fa alatt, mert az azt jelentette, hogy szüleinknek szándékukban áll rendszeresen zsebpénzt adni nekünk. A pénzből iskolai takarékbélyeget vettünk, amit a bélyeggyűjtő füzetbe ragasztottunk. Vakáció elején be lehetett váltani, és mi boldogan vettük meg az első fagyinkat belőle.
Dia

Fújós szintetizátornak hívtuk, és évekkel később derült ki, hogy a becsületes neve melodika. Akkor volt jó, ha minél színesebb billentyűi voltak, és ráfért két oktáv is. Panelszomszédokat őrületbe kergettünk a hangjával.
Dia
