A történelem 3 legszomorúbb karácsonya

Őseink számára a karácsony a fény eljövetelét jelentette, ami egyfajta szellemi-lelki megtisztulással járt. Ám a történelem folyamán a szeretet ünnepe nemegyszer veszteséget és fájdalmat hozott - hol háború által, hol a természet csapásaként.

Első világháború - karácsony a frontvonalban

Az első világháborúban részt vevő országok több millió katonája töltötte a karácsonyt távol szeretteitől. Számukra a hadi vezetőség - részben a demoralizálódáshoz vezető elégedetlenségtől tartva - igyekezett megteremteni a lehetőséget arra, hogy méltó módon várhassák a fény eljövetelét.

A tábori lelkészeket utasították, hogy a szokásosnál több misét tartsanak, és mindenkinek adják meg a lehetőséget a gyónásra, ily módon segítve elő a közelgő ünnepre való ráhangolódást.

A katonák betlehemes játékkal készültek, az otthon maradottaknak a rendelkezésükre álló alapanyagokból, például gránátrepeszből ajándékot - főként dísztárgyakat, ékszereket - farigcsáltak.

Dohányt, cigarettát ajándékba

Szenteste, ahol csak lehetett, karácsonyfát állítottak, ha a díszítést általában csak néhány szál gyertya jelentette is.

A hadvezetőség Jézuskája minden szolgálatot teljesítőnek hozott valamilyen szerény ajándékot. Hogy mit, azt alapvetően a rendfokozat határozta meg: jellemzően a bakák dohányt, a tisztek bort vagy pezsgőt kaptak. Hagyományos karácsonyi menüről természetesen szó sem lehetett, a fényűzést plusz hús- vagy sajtadag, esetleg némi alkohol, cigaretta jelentette. A fronton lévők többségének teljes pihenést engedélyeztek december 24-étől 26-áig.

A magyar bakák feldíszítettek egy magaslat tetején álló, különösen szép fenyőfát, majd felkapcsolták az égősort. Az olaszok tagjai a felvillanó fények láttán tüzet nyitottak, ám miután felismerték azok forrását, abbahagyták a lövöldözést. Azon az estén béke és csend honolt a fronton.

1989, Románia - véres rendszerváltás

1989-re - a keleti blokk más tagállamaihoz hasonlóan - a romániai népesség előtt is világossá vált, hogy a szocialista rendszer működésképtelen. Ám Románia államfője, Nicolai Ceauşescu, aki néhány éven belül kívánta rendezni az állam tartozásait, továbbra is drákói szigorúságú gazdaságpolitikát folytatott, miközben a lakosságot a titkos rendőrség, a Securitate révén igyekezett kordában tartani.

Dacára a diktátor minden óvintézkedésének, a felgyülemlett feszültség utat tört magának, amikor is a rendszerellenes nézetei miatt állásából felfüggesztett Tőkés László temesvári református lelkészt bírósági végzés értelmében 1989. december 16-án ki akarták lakoltatni a parókiából. A lelkész több híve a helyszínre sietett, majd a csoportosulás rövid időn belül hatalmas tömeggé duzzadt. Az emberek antikommunista szlogeneket kezdtek kiabálni, a tiltakozás átalakult tüntetéssé, mely hamarosan az egész országra kiterjedt. Mindezt természetesen a hatalom képviselői sem nézték tétlenül - advent idején mindennapossá váltak a véres összetűzések.

Mindeközben Ceauşescu pozíciója megingott. A nagypolitika színfalai mögött megkezdődött a hatalomátvétel, és hamarosan a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa - CFSN - elnevezésű politikai erő irányította az országot. A diktátor és felesége menekülni próbált, ám elfogták őket. Ion Iliescu, a CFSN elnöke december 24-én rögtönítélő katonai bíróság felállítását rendelte el. A testület a Ceauşescu-házaspárt bűnösnek találta, és golyó általi halálra ítélte, amit egy laktanya udvarán azonnal végre is hajtottak.

A kivégzésről készült vágatlan felvételt világszerte számos csatorna sugározta, és az 1989-es karácsony egyik legnézettebb műsorává vált. A forradalom halálos áldozatainak száma 1104, a sebesültek száma 3352 volt.

2004, az Indiai-óceán térsége - több százezer áldozat

2004. december 26-án negyven éve nem mért erősségű földrengés ezer kilométeren repesztette meg az Indiai-óceán fenekét. Az ennek nyomán kialakuló szökőár első hulláma egy órán belül elérte Indonéziát és Thaiföldet. Négy óra múlva megérkezett India és Srí Lanka partjaihoz, de érintette Afrika keleti partvidékét is. Lényegében mindent és mindenkit elsodort, ami az útjába került.

Több százezer emberéletet követelt, az utánuk maradt árvák, özvegyek számát több millióra becsülték, míg a cunami által okozott gazdasági kár euróban kifejezve milliárdos nagyságrendű volt. A helyzetek súlyosbította, hogy a szökőár következtében mélypontra került a térség idegenforgalma, mely az elsődleges bevételi forrást jelentette számos indiai-óceáni ország számára.

Bár az elpusztult üdülőlétesítmények nagy részét rekordgyorsasággal újjáépítették, a turisták - újabb természeti katasztrófától tartva - még sokáig elkerülték egykor kedvelt úti céljukat.

A katasztrófában a természet pusztítása is szerepet játszott: ha korábban nem irtották volna ki a korallzátonyokat, és az erdőket nem áldozzák fel a gazdaság oltárán - szállodákat építettek, illetve ráktenyészeteket hoztak létre a helyükön -, a szökőárnak lényegesen kevesebb áldozata lett volna.

• történelem
• Karácsony