Miért szippant be minket annyira a mesterséges intelligencia? A nárcizmusnak is van köze hozzá Tari Annamária szerint

Algoritmusok gondoskodnak az érzelmi állapotunkról: társalognak velünk, szeretnek bennünket, és azonnal válaszolnak bármely kérdésünkre. A Chat GPT képes érzelmi köteléket alkotni, miközben semmilyen érzelem nincs benne. Mégis százmilliók bombázzák olyan kérdésekkel, amelyekre emberektől kellene választ kapni.

De miért hiszünk inkább egy alkalmazásnak, mint a szeretteinknek vagy önmagunknak? Miért szippant be minket annyira a mesterséges intelligencia? Többek közt ezekre is keresi és adja meg a választ Tari Annamária: Üresre töltve című könyve.

Miért szippant be minket a mesterséges intelligencia?

A klinikai pszichológus és pszichoterapeuta szerint nyilván azért, mert élvezetet kínál és izgalmas. Az már egy másik kérdés, hogy miért gondoljuk ezt. A tények nem ezt mutatják, és mégis mintha átrajzolnánk a realitást, szépen menetelünk előre. Megvesszük a legújabb okoseszközöket, letöltjük a még gyorsabb applikációkat, előfizetünk valamely modellre, és aztán nem kötjük össze az érzelmi és értelmi állapotunk változásait ezekkel a cselekedeteinkkel.

A sebesség

A sebességnek nagy ára van, és a legrosszabb tulajdonsága, hogy addiktív. Ami tegnap elég gyors volt, az mára már lassabbnak hat. A gyorsulás, mint az egyik legerősebb trend, meghatározza a döntéseink folyamatát, és gyakran keresztülhúzza a megfontoltságot.

A virtuális valósággal egy párhuzamos valóság jött létre, az offline élet mellé odasimult az online tér, aminek viszont nagy a veszélye: hogy nemcsak az élethez szükséges természeti kincsek és a létezés alapeleme, a víz kezd kiapadni. A legnagyobb probléma az, hogy az ember kimerülése megjelenik abban az új típusú gyarmatosításban, amit a technológia urai elindítottak, és amelynek sebessége katasztrofális következményekkel járhat.

Azonnali érzelmiszükséglet-kielégítés

Az applikációk, a készülékek egyre gyorsabbra tervezése nem mást tesz lehetővé, mint azt, hogy amit akarunk, azt egyre gyorsabban megkaphassuk. A gyors algoritmusok segítik az azonnali érzelmiszükséglet-kielégítés lehetőségét, és mi - legalábbis úgy tűnik - boldogan vetjük bele magunkat abba az infantilis érzelmi munkamódba, ami kisgyerekként teljesen rendben van, mert a személyiségfejlődés része. Ennek egyik fontos vonása volt, hogy a felnövés során az ember megtanulta kitolni a reakcióideje határait.

Most, a mesterséges intelligencia térnyerésekor fokozottan kellene ügyelnünk arra, hogy felismerjük és tudatosan kezeljük az online tér és a közösségi média infantilizáló hatását, amit a gyorsaság, az azonnali szükségletkielégítés biztosítása, a hiperkonnektivitás és a transzparencia kiválóan felerősít.

Érzelmi inkontinencia

A személyiség tudattalan érzelmi mechanizmusai védelmet jelentenek az énnek, és szinte azonnal működésbe lépnek, ahogy valamilyen érzelmi feszültség kialakul. Ez sok esetben segít, azonban nem jelent feltétlenül jó perspektívájú és prognózisú megoldást, hanem csak aktuális "túlélést". A konstruktív megoldások megjelenéséhez szükség van arra, hogy átgondoljuk a történteket, tisztában legyünk érzelmeinkkel, saját személyiségünk képességeivel. 

Az információtechnológiai eszköz valójában segít elkerülni azt az érzelmi fejlődési szakaszt, amelyben a nehézségek, a bánat, a veszteségek, a kudarcok feldolgozását lehetne megtanulni. A nehéz érzelmek kezelése nagyon fontos képessége a személyiségnek. Ettől függ majd a terhelhetősége, és a saját céljai megalkotásához szükséges akaratereje.

Az okoseszközök korában azonban mindez sokkal nehezebben elsajátítható készség, mert ott a lehetőség az elkerülésre. Ahogy az azonnali érzelmiszükséglet-kielégítés lehetősége befolyásolja a késleltetés és az önfegyelem kialakulásának esélyét, úgy az érzelmi inkontinencia pedig az énerő alakulását.

A nárcisztikus vonások rakott palacsintája

A gyorsaság, az azonnali érzelmiszükséglet-kielégítés, az érzelmi inkontinencia mind visszaröpít minket egy infantilis érzelmi munkamódba. Ha ebben az érzelmi állapotban vagyunk, mi sem tűnik természetesebbnek, mint a közösségi médiát, a mesterséges intelligencia fejlesztéseit, az okos tanuló algoritmusokat olyan dolgoknak tekinteni, mint amik értünk vannak.

Az a nárcisztikus nézőpont, amit tudattalanul felveszünk pusztán attól, hogy gátlásoldott állapotban nyomkodjuk az okoseszközeinken a platformok valamelyikét, még inkább eltávolít minket a valóságról. 

Az információs kor abból a szempontból elég veszélyes, hogy a kamaszok a közösségi médiában a nárcisztikus vonások túlreprezentáltságát látják, és ezt fogadják el természetesnek. Ennek a következménye, hogy a természetes - korosztályos - agresszió mértéke nőhet, egymással is keményebbek lehetnek. Az internet mint konvenciók nélküli felület befogadja ezt a tartalmat, tehát a folyamatban nincs jelen olyan felnőtt tekintélyszemély, aki befolyásolná, esetleg megakadályozná ezt.

A mindenhatóság átélése

Ha az életben egyre kevesebb olyan terület van, amit kontroll alatt tartanánk, ahol hatalmunkban áll bármin is változtatni, akkor nagyon is jól jön egy olyan lehetőség, ami megadja ezt, vagy legalább az illúzióját. A trollkodás lehetővé teszi, hogy úgy legyünk agresszívak, hogy a valóságban nem is gondolnák rólunk.

Az okoseszközünk "örömmágnes" mivolta lehetővé teszi, hogy hangulatunkon bármikor változtassunk. Amikor chatbotot alakítunk magunknak, mint Pygmalion, akkor végképp mindenhatónak tűnhetünk, akik legalább az "itt és most"-ban azt csinálnak, amit akarnak. 

Nagy kár, hogy mindezt elhisszük. És az még nagyobb kár, hogy nincs annyi önreflexiónk, hogy rájöjjünk, hogy egy nekünk szőtt, rólunk szóló mese szereplői lettünk, akiknek két feladatuk van: mindent elhinni, és a lehető legtöbb adatot átadni.

A könyvben még részletesebben olvashatsz többek közt erről a témáról is.

Képek: Getty Images Hungary.

• ai
• mesterséges intelligencia
• tari annamária
• nárcizmus
• könyv
• chatgpt
• könyvajánló
• Lélek&Test