A kis perui sziget, ahol az a férfi a legkelendőbb, aki a legszebben köt: apáról fiúra száll a mesterség

Ha az ember a hagyományosan a férfiak által végzett tevékenységekre gondol, valószínűleg a nagy fizikai erőt, esetleg gyorsaságot igénylő munkák jutnak az eszébe. A kötés minden bizonnyal nem az első asszociációk között szerepel, de szerencsére a világ kellőképpen sokszínű, így időről időre rávilágít, hogy a (nemi) sztereotípiáink nem minden esetben állják meg a helyüket.

Az apró perui Taquile-szigeten a férfiasságot például nem a halászati vagy a vadászati tehetség jelenti, hanem a kötés. Ez az, amivel a helyiek felhívják magukra a nők figyelmét. A chullo nevű kalapot készítik el, ehhez az apák tanítják meg fiaiknak a mesterség csínját-bínját. 

Sokáig a világtól elzártan éltek

Taquile-sziget a Titicaca-tó perui oldalán található, kecsua indián származású lakói őrzik nagy múltú hagyományaikat. Körülbelül kétezren vannak, és minden évben számtalan turista keresi fel őket, de ez nem mindig volt így, az 1950-es évekig meglehetősen elszigetelten éltek. Az izoláltság segített gazdag tradícióik megóvásában is. Leginkább textilművészetükről ismertek, amelyet 2008-ban az UNESCO felvett a szellemi kulturális örökségek listájára.

Színpompás és míves alkotásaikat életkortól és nemtől függetlenül készítik és viselik, a kézművesség a mindennapijaik szerves részét jelenti. A szövési és kötési technikák az ókori andoki civilizációk kultúráiban gyökereznek. 

Több mint pusztán fejfedő

A szigetlakók legikonikusabb termékei a szőtt öv, ami egyfajta naptárként a mezőgazdaság feladataira és a különböző ünnepekre utaló ábrákkal az év ciklikusságát jeleníti meg, valamint a kötött, fülvédővel ellátott sapka, a chullo. Mindkét ruhadarab számot tart a kutatók érdeklődésére, előbbi a rajta megjelenített kulturális szimbólumok sokszínűsége miatt, utóbbi pedig a társadalomban, a nemek közötti kapcsolatban betöltött fontos szerepe okán.

Bár a szigeten iskola is működik, amelynek feladata kifejezetten a kézműves tradíciók átadása és így megőrzése, a családok is kiveszik részüket a hagyományok életben tartásából. A helyi fiúk 5-6 éves koruktól tanulnak kötni, jellemzően az édesapjuktól. Az első chullo, amit egy fiatal elkészít, még fehér, később egyre színesedik és bonyolódik a minta, a gyapjúfonalat növényekkel és ásványi anyagokkal színezik. Ahogy egyre gyakorlottabbá válnak, egyre ügyesednek, finomodik a technikájuk. A sapka kötése lassú, időigényes folyamat, nemcsak a motívumok sokféleségéből, összetettségéből kifolyólag, hanem azért is, mert az a cél, hogy minél feszesebb legyen, olyannyira, hogy akár még vízhordáshoz is be lehessen vetni. 

A chullo a párválasztásban is segít: minél szorosabban kötött fejfedő kerül ki egy férfi kezei közül, annál több esélye van, hogy felkeltse a kiválasztottja figyelmét. Gyakran a leendő após is ellenőrzi a sapkát, megnézi, hogy mennyi ideig képes tárolni a vizet. A férfiak életük során újabb és újabb chullókat készítenek, minden jelentősebb esemény után más fejfedő dukál, legyen szó házasságkötésről, válásról, előmenetelről. A színek és a szimbólumok gyakran ismétlődnek annak ellenére, hogy mindegyik sapka egyedi, a készítőjére jellemző alkotás, amelyben kiélheti a kreativitását, megmutathatja a hangulatát, az álmait és az érzéseit. 

A nők a hajtincsüket is beleszövik az övbe

A nők színes övet, chumpit szőnek jövendőbelijüknek, amit az esküvő napján adnak át neki. A becses, személyes kiegészítőbe a hajukat is beleszövik. Amíg a férfi még nem nős, övében az édesanyja fürtjét hordja. Ha a lány ügyes, a naptárszerűen felépülő övön minták sokasága jelenik meg.

A mesterségbeli tudás itt is a családban öröklődik, anyáról leányra száll. Az öv nem pusztán esztétikai funkciót tölt be, a fizikai munkák ideje alatt valamelyest megtámasztja, stabilizálja a derekat. Taquile szigetén a férfiak és a nők egyenrangú felek, a házastársak szövetségeseik egymásnak, együtt hozzák meg a fontosabb döntéseket - és ez, bár kifejezetten haladó gondolatnak tűnik, valójában már évszázadok óta így van. 

Milyen az élet a lányok országában?

Van egy hely a világon, ahol jóformán minden döntés a nők kezében van, minden felelősség az ő vállukat nyomja, ők végzik a legfontosabb munkákat, és ők irányítják az igen kiterjedt családokat. A házasság intézménye szinte semmit nem jelent számukra, a szerelmet viszont annál többre tartják. 

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• peru
• taquile-sziget
• hagyomány
• házasság
• kézműves
• kapcsolat
• Lélek&Test