Ilyen érzés bebetonozva lenni egy bántalmazó kapcsolatban: Sóti Juli dala sok magyar nőnek nyújt támaszt

Kiállt a színpadra, csupán egy fürdőköntös volt rajta, a haja törülközőbe csavarva. Az arcán kék-zöld foltok éktelenkedtek, a szája is véresen felrepedt. Így énekelte el Sóti Juli az X-Faktorban az "Elmegyek én" számot a Sóti Juli & Sin Seekastól. Előadás közben kisminkelte magát, eltüntette a zúzódások nyomait, ledobta magáról a köntösét, és alatta egy pompás ruha lapult - és pont így tesznek azok is, akiket bántalmaznak. Elmaszkírozzák a problémát, elrejtik mások elől, és már csak olyannak láttatják magukat, ami befogadható az embereknek. 

Sóti Juli Elmegyek én dala a bántalmazó kapcsolatokról

Félelmetes adat, de egy EU-felmérés szerint a 18-74 éves magyar nők 54,6 %-a élt már át valamilyen párkapcsolati erőszakot: fizikai erőszakot, fenyegetést, szexuális erőszakot és/vagy lelki erőszakot. És akkor ebbe a statisztikába még nincsenek beleszámolva a férfiak, az idős emberek és a gyermekek. Ez a dal elképesztően sokaknak szól Magyarországon, és égetően fontos problémára hívja fel a figyelmet. Elég csak Orosz Bernadettre gondolni, akinek az arca felismerhetetlenné vált az agresszív párja miatt.

A zene nem csak az előadás miatt szippant magába, hanem a szövegezése is húsba vágó. Több állapotot jelenít meg - amikor a meggyötört ember elhatározza magát, hogy kilép, amikor elbizonytalanodik a döntésében, és amikor végül feladja a harcot, és beleolvad a toxikus élethelyzetbe, mintegy bebetonozva magát. És ez valójában egy ördögi kör, ami újra és újra lejátszódik. 

Ilyen érzés bebetonozva lenni egy bántalmazó kapcsolatban

A szégyen, amit azok éreznek, akiket bántanak, átitatja a sorokat. Ilyenkor mit szégyell az ember valójában? Többek között azt, hogy hagyja, hogy valaki így bánjon vele. Hiszen kívülállóként jogosan merül fel a kérdés: miért is ne tudna kiállni magáért? Miért hagyja, hogy valaki így bánjon vele? De egy összetört, kívül-belül megtépázott lélekben ezek teljesen másképp csapódnak le. Nem véletlenül, hiszen a fájdalmakkal teli évek alatt szépen lassan el lehet érni a teljes identitásvesztést, egyúttal megszerezni a teljes kontrollt is a másik felett.

Ennek az egyik része az elértéktelenedés. Egy idő után az ember elhiszi, hogy ez az, amit megérdemel, vagy hogy pontosan ennyit ér.

A másik része a disszociáció. Mintegy önvédelmi mechanizmus révén a bántalmazott testileg ugyan jelen van a szituációban, de a lelke és az elméje kikapcsol. Sokszor nem is tudják feleleveníteni, hogy pontosan mi és hogyan történt velük - nem csoda. A bántalmazó fél ezt a teljesen természetes emberi reakciót is fel tudja arra használni, hogy kétségbe vonja a másik saját emlékezőképességét, józan ítélőképességét. 

A harmadik része pedig, hogy sokszor ebben a torz világban fel sem tűnik már, hogy valójában nem normális az, ami az emberrel történik. Ez a normális, a mindennapos, ezek a szerepek. Kívülállóként megnézve pedig maga a földi pokol tárul az ember szeme elé. 

És ahogy az ember egyre kevésbé tudja kommunikálni a problémáit (netán jóformán észre sem veszi csak szépen-lassan elhatalmasodik felette) a többi szerettei, vagy családja felé, úgy válik egyre láthatatlanabbá. Nem csak a környezete, hanem önmaga számára is. 

Innentől kezdve pedig a probléma, ami gyakorlatilag felemésztette, paradox módon olyan mintha nem is létezne. A dalban ezt nagyon találóan írták le: létrejön az a bizonyos infantilis lélek. Aki úgy érzi, nem tud egyedül dönteni, függ másoktól és rettentően fél és menekül a konfliktusok elől.

Olyan is előfordulhat, hogy maga a bántalmazó kényszeríti ki a titkolózást, valami súlyosabb, veszélyes következménnyel fenyegetőzve, ami bekövetkezik, hogyha felfedi, hogy mik zajlanak közöttük, amikor senki más nem látja. A bántalmazókra az is jellemző, hogy a másikat hibáztatják: ez kicsit olyan, mint az Apu azért iszik, mert te sírsz. Azért ütlek meg, szégyenítelek meg, alázlak meg vagy bántalak szavakkal, mert te ezt hozod ki belőlem. 

Ha esetleg el is mondja valakinek az ember, és tényleg értő fülekre talál, sem jelent biztos megoldást a problémájára, maximum lelkileg hozhat megkönnyebbülést egy ideig-óráig - ez az a bizonyos passzív közönség, akiket szintén megemlít a dal. Akik együtt éreznek, de segíteni nem tudnak. Sosem tudod, mit mondj, ha valaki a problémáiról beszél? Ezt javasolják a pszichológusok!

Utána még mindig ott van az erőszaktevő kezében a "bocsánatkérés" kártyája. Bocsánat, nem így akartam. Megváltozok. Többet nem fordul elő. És mivel olyan ritkán hangoznak el tőle kedves szavak, ezért amikor olykor-olykor szelídebben beszél, vagy netán egyenrangú félként kezeli a másikat, az olyan mámorító érzés, amivel semmi más nem ér fel. Mint egy mennyei manna, igazi lélekbalzsam. És ezzel mintegy varázsütésre sokszor sajnos tényleg minden meg van neki bocsájtva. 

Közben az állandó stressztől - mert az agy felejthet, vagy mélyre temetheti az emlékeket, de a test emlékezik - nem mennek le a falatok már az ember torkán se. Állandó félelem hálózza be az életüket, mintha mindig lenne valami, amit biztos, hogy rosszul csinálnak, vagy mondanak - netán gondolnak. Vagy egyszerűen már csak az a baj, ha nem csinálnak semmit - amikor már semmi se jó.

És visszatérve a bántalmazó kapcsolatokból való kilépéshez: igen, az a bizonyos "miért nem lépek ki ebből" kérdés mindig ott visszhangzik az ember fejében. Néha halkan, néha hangosan. Amikor ezt a kérdést valaki egy ilyen embernek szegezi, az olyan, mintha a szívébe fúródó szomorúság szögére ráverne egy nagy kalapáccsal. Hát te tényleg ilyen bolond vagy? Már mások is látják, hogy mekkora szerencsétlenség vagy, hogy hagyod, hogy ezt tegyék veled! És ezzel csak fúródik egyre mélyebbre a szög, és záródnak össze az ajkak - már nem akar beszélni inkább senkivel se a problémáiról.

Sokan (túl sokan) sajnos pontosan tudják, hogy milyen mentálisan belebetonozva lenni egy mérgező kapcsolatba. Annyira jól leírja ezt az állapotot ez a szóösszetétel: belebetonozott mentálisan. Nincs önbizalom. Nincs önszeretet. Nincs motiváció. Nincs identitás. Te már nem létezel, csak ti léteztek. Vagy igazából csak ő létezik, és te teljesen mellékes vagy - nem vagy fontos.

És ez a gyűrűző sötét folyam mint egy mentális örvény szippant be, és az utolsó előtti ponton (még a holtpont előtt) jön el szerintem a dal katartikus része:

"Nem megyek el, nem megyek el, maradok!

Mivé lennék nélküled?

Senki vagyok.

Nem is fáj már.

Hova lennék hontalan...

félelmeim nagyobbak, mint jómagam."

Ekkor már eljut a szenvedő alany addig, hogy ténylegesen elhiszi, hogy ő egyedül nem ér semmit. Egyedül egy senki. Az ő lényét csak a párja, a barátja, a családtagja (legyen az bárki) teszi egésszé. És valóban: amikor az ember hosszú-hosszú éveken át él úgy, hogy csak a másik életét éli mint egy árnyék, csak az ő igényeit veszi figyelembe, és a sajátjait a háttérbe szorítja, akkor az évek elhomályosítják a személyiségének a magját: hogy ő kicsoda, mik a vágyai, mik a céljai. Csak a másikét látja - a sajátja pedig mintha már nem is létezne.

Mindeközben a marcangoló félelem, a szorongás mindig ott van. Ha egyedül marad kiderül, hogy semmit nem ér tényleg. Hogy valóban ez az igazság. Úgyhogy inkább marad a biztos rosszban. Már elhitte magáról, hogy egy szerethetetlen szörnyeteg - legalább van egy ember a Földön, aki így is el tudja őt viselni. Nagy nehezen. 

Ezek a gondolatok béklyóként tartják fogva az embert. De bármennyire is lehetetlennek, veszélyesnek, vagy ebben a mentális állapotban egyenesen őrültségnek hangzik - mindig van kiút. Ma már nagyon sok támogató közösség működik, ahol ugyan nem egy csapásra, de idővel feloldják az emberben a gátakat és egyre könnyebbé válik szembe nézni a gyötrő démonokkal. Megtanulhatja az ember újra szeretni és tisztelni önmagát - olyannyira, hogy tényleg ki tudjon lépni egy ilyen kapcsolatból.

"Köszönöm, hogy megszólaltál azokért, akiknek még nincs hangjuk." Írta egy kommentelő a Youtubra feltöltött videó alá. Nem vagy egyedül, nem vagy értéktelen. Erősebb vagy, mint azt gondolod, és nem mások határoznak meg, hanem te határozod meg önmagadat - ezt soha ne felejtsd el. 

Fotók: Getty Images

• sóti juli
• x-faktor
• párkapcsolati erőszak
• családon belüli erőszak
• bántalmazó kapcsolat
• bántalmazás
• Lélek&Test