Egy vak nő, aki bejárja az Országos Kéktúrát – Pici Tücsök inspiráló útja

A fák lombjai között átszűrődő szél susogását hallgatja, érzi a talpa alatt a puha avart, és megjegyzi, hol vált a talaj kövesebb, keményebb ösvénnyé. Pici Tücsök néven osztja meg a "ciripeléseit", és bejárja az Országos Kéktúrát: látás nélkül, de minden más érzékével figyelve.

Koraszülöttként jött világra.

- Az inkubátorban lélegeztetőgépre kerültem, a nagy oxigénkoncentráció miatt levált a retinám – meséli. A vakság tehát születésétől része az életének. Nem próbálja elrejteni vagy megkerülni a beszélgetést róla.

- A vakság a személyiségem része. Nem váltam eggyé a vakságommal, de mindenhol megemlítem, mert hozzám tartozik – fogalmaz. A férjével együtt járják a kék jelzés útvonalát, az OKT Facebook-csoportban is így mutatkozott be: „Csukott szemmel élvezem az erdőt.”

Pici Tücsök története

Sokan hiszik, hogy a látás hiánya miatt a többi érzék felerősödik, az ő esetében viszont a hallása is romlásnak indult.

- 12 éves koromban elkezdett romlani a fülem, jelenleg hallókészüléket viselek. Mégis, a lehető legjobban ki tudom használni a hallásom – mondja. A jó technikai háttér és egy kiváló hallásgondozó szakember segítsége nélkülözhetetlen ebben.

- Az irányhallásom, a zajkezelés, a mikrofonok szabályozása segít abban, hogy jól tudjak kommunikálni – teszi hozzá. Mindennapjaiban rezgő karkötő ébreszti, és gyakran támaszkodik tapintására, valamint a memóriájára.

Az írás, mint lelki támasz és közösségi tér

Az írás mindig is fontos része volt az életének. Először naplót vezetett, majd középiskolásként, egy nehéz időszakban, amikor elveszítette legjobb barátnőjét és nem tudott beilleszkedni az osztályába, alkotói válságba került. Később, cserediákként az Egyesült Államokban blogot írt, de egy idő után csak a frusztráció érződött a sorain.

A változás Szegeden, a jogi egyetemen jött el.

- Elkezdtem elfogadni, hogy az emberek segítsége nem ellenem van – meséli. Ezután döntött úgy, hogy Facebook-oldalán újra megosztja élményeit másokkal. Az olvasók között látássérültek és látók is vannak, és sokszor alakul ki tartalmas párbeszéd a bejegyzések alatt.

- Sok látássérült olvasóm például egyetért vagy továbbfűzi a gondolatokat. A látók hozzáteszik saját nézőpontjukat. A kulturált vitát is szeretem a kommentszekcióban – mondja. - Leginkább azok az esetek hatnak meg, amikor valaki megosztja, és úgy fűz hozzá saját véleményt. Ez a cikk is hatalmas megtiszteltetés számomra.

A bejegyzések megszületése komoly munka.

- A saját magam által felállított színvonalhoz ragaszkodom. Nem lehet benne szóismétlés, helyesírási- és gépelési hiba. Addig csiszolom, többszöri visszahallgatással, amíg nem érzem tökéletesnek – magyarázza. A kivitelezés telefonon történik, egy olyan alkalmazással, ahol a Braille-írás szerint lehet gépelni az érintőkijelzőn. Utána képernyőolvasó szoftverrel ellenőrzi a munkáját, ami felolvassa a szöveges tartalmat.

Mindig új célokat keres

Pici Tücsök nem szeret sokáig egy helyben maradni.

- Mindig az aktuális kihívás a legnagyobb, de ha elfogynak, tudatosan keresem őket. Kissé adrenalinfüggő vagyok – vallja be. Az önálló élet első lépéseit Szegeden tette meg, majd Budapestre költözve megtanult közlekedni a forgalmas nagyvárosban is. A metrózás teljesen új élmény volt számára, és a konyhában is legyőzte néhány félelmét, például a tojáselválasztást. Képeit úgy osztja meg, hogy egy AI által generált leírást is csatol hozzájuk, így el tudja képzelni, hogy mi szerepel rajtuk. 

Most egy új fejezet kezdődik az életében: szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanul pszichológiát levelezőn.

- Egyelőre a célom, hogy olyasmit tanuljak, ami szívből érdekel – mondja, és a karrierterveit az egyetemi évek alatt alakítja majd.

Nyíltan a vakságról

Pici Tücsök fontosnak tartja, hogy a látó emberek bátran használják a „vak” szót.

- Többen rákérdeznek, amikor lazán használom magamra, hogy "ez tényleg nem sértő?" Számomra abszolút nem. Ennél egyértelműbben nem tudnám kifejezni, ami velem történt  – fogalmaz.

- Nem szükséges a látásom hiánya körül lábujjhegyen járni. Ha ezt a félelmet eloszlattam, akkor már lehet egy jót beszélgetni. Az első lépést, úgy hiszem, nekem kellett megtennem azáltal, hogy elfogadtam a korlátaimat. Az emberek érdeklődőek, de nem szabad elfelejteni, hogy a látás elvesztése zsigeri félelmet hordoz. Minden kérdésre igyekszem türelmesen válaszolni, mert hiába triviális nekem, a kérdező számára elképzelhetetlen. A közöny sokkal rosszabb lenne, a kíváncsiság viszont hidakat épít. Remélem, a kinézetemmel, mosolyommal, ironikus humorommal azt közvetítem, hogy rendben vagyok a világgal és az állapotommal.

(Képek forrása: Pici Tücsök.)

• igaz történet
• magyar nők
• sors
• vakság
• kirándulás
• inspiráló nők
• inspiráció
• exkluzív
• interjú
• Lélek&Test