Tiziano Urbinói Vénusz című képe a reneszánsz korból jól illusztrálja, hogy a 16. században a kerekded idomok, a hófehér bőr a nőideál két fő jellemzője.

A porcelánbőr nem ment ki a divatból még a 18-19. században sem. Ekkor a darázsderekú, törékeny nő volt az ideál. A képen Erzsébet királyné, Franz Xaver Winterhalter alkotása.

A 20. század hajnalán az óriási ruhákat felváltották a praktikus, könnyed darabok. A nőideál a fiús, sportos, magas nő, jellemzően bubifrizurával. A harmincas években a ragyogó, naiv nő volt a favorit. A képeken Flapper Louise és Sally O'Neil amerikai színésznő.

Az ötvenes években a nőies, csinos, klasszikus nő az ideál, aki bár törékeny és szexi, mégis talpraesett háziasszony. Hazánkban ekkor a dolgozó nő volt az ideál, aki inkább férfias, mint nőies: izmos, erős, egészséges. Jobb oldalon Marylin Monroe portéja.

A hatvanas években még mindig a nőies, de karcsú idomok voltak az ideálisak, valamint a magasra tupírozott frizura. A hetvenes években ismét a vékony, fiús alkatú nő az ideál. Jobbra láthatod Twiggyt, ennek az időszaknak a kedvelt modelljét.

A nyolcvanas években az erős smink, a vastagabb szemöldök és a kócos, jellemzően göndör vagy dauerolt hajú nő volt az ideál megtestesítője. Alkatra az ízlés nem változott a korábbiakhoz képest. A kilencvenes évek a művi, hibátlan szépség korszaka volt.

Ma az ideális nő arcformája ovális, szemei nagyok, orra kicsi és kecses, szája pedig formás. Most a babaszépség az ideális, illetve a vékony testalkat. Sajnos a sovány modellek sokak számára önértékelési gondokat okoznak, de szerencsére vannak, akik az egészséges karcsúság mellett teszik le a voksukat. A képen Palvin Barbara.