Nem szereted önmagad?

Olyan, mintha valaki elvarázsolta volna a belső tükrödet? Sokszor épp az ellenkezőjét mutatja annak, amit a külvilág jelez vissza?

Önértékelési zavarral sokan küzdenek. Ha te is közéjük tartozol, olvasd el cikkünket, és tudd meg, miért nem vagy képes annak látni magad, akinek a többiek tartanak!

Miért könnyebb szenvedni, mint boldognak lenni?

Kati mindig zavarba jött, ha megdicsérték. Mindegy, miről esett szó, a frizurájáról, az új cipőjéről vagy a munkájáról, köszönet helyett inkább mentegetőzni kezdett. Kétségbeesetten beletúrt például a hajába: - Sajnos, sehogy sem áll, hiszen nagyon vékony szálú. Szégyenlősen pillantott le a lábára: - Ó, ez már egy tavalyi, kitaposott darab. És persze mindig volt néhány érve talonban arra is, miért nem tökéletes, amit a munkahelyén letesz az asztalra.

A barátai, ismerősei szép lassan feladták. Inkább elkerülték őt, nem kockáztatták meg, hogy egy-egy kedveskedő, udvarias mondatuk miatt keserű szóáradat zúduljon rájuk. Sőt, a legtöbben határozottan visszautasították a meghívásait is, ódzkodtak attól, hogy megkóstolják Kati főztjét, hiszen ennek is nagy ára volt: hosszasan hallgathatták önostorozását, hogy milyen ügyetlen, és mi mindent elrontott sütés-főzés közben.

- Csinos vagy, tehetséges, ügyes háziasszony, boldogan élhetnél. Helyette folyton magadon keseregsz, meg panaszkodsz, már attól világvége-hangulata lesz az embernek, ha csak rád néz - korholta az egyik végsőkig kitartó barátnője a huszonéves lányt.

Családi szálak szövevénye

- De hát miért nem tudom elfogadni magam? Miért keresem a rosszat minden tettemben, miért nem élvezem inkább az életemet? - tette fel a kérdést aztán egy családállítási csoportban Kati.

A csoportvezető elmagyarázta neki, hogy ha valamilyen furcsa érzés, szokatlan,és érthetetlen viselkedés nem kapcsolható az illető saját életének eseményeihez, azaz semmi olyan nem történt vele, ami az előbbieket indokolná, érdemes a visszanyúlni a családi rendszerébe.

Olykor ezek a megmagyarázhatatlan érzések, minták, megnyilvánulások a szüleihez fűződő viszonyában gyökereznek, gyerekkori történetekhez kapcsolódnak, illetve a felmenői életével függenek össze.

Katit nagyon megérintette, amikor az édesapját és édesanyját képviselő csoporttagok egymás mellett ácsorogtak, majd az apja átkarolta az anyját, aki nagyot sóhajtva ráhajtotta a férfi vállára a fejét. - Mindig arra vágytam - mondta aztán hüppögve a lány -, hogy így lássam őket, ám a valóságban minden sokkal szomorúbban alakult.

A tudattalanban elrejtett fogadalmak

Kati elmesélte, hogy az apja külföldön vállalt állást, ahol nagyon sikeres, megbecsült lett. Úgy döntött, hogy hosszú távon ott marad, és hívta ki magához a feleségét, Kati anyját is. A lányuk akkor volt egyéves, ezért az apa úgy vélekedett, jobb helyen lenne a nagymamáknál. Egyszerűbb ez a megoldás nekik, a szüleinek is. Majd ha berendezkedtek, végleg letelepedtek és gyökeret vertek, azaz néhány év múlva, hazajönnek Katiért, biztatta a feleségét.

Ő azonban nem tudta elhagyni a lányát. Itthon maradt vele olyan áron is, hogy vége lett a házasságának. Sosem látta viszont Kati apját, akit a korai haláláig nagyon szeretett. A lány pedig magát okolta a lelke mélyén anyja boldogtalanságáért, és meg volt győződve arról is, hogy ha ő szebb, jobb, azaz valahogy más lett volna, akkor az apja jobban szerette volna, és nem utazik el a világ másik végére.

Rajtad múlik, milyen életet élsz

A családállítás módszere felismerte, hogy nagyon gyakori jelenség az ilyen tudattalan tévedés, amikor egy gyerek olyan dolgokat vállal magára, melyekhez valójában nincs semmi köze. Ha valamelyik szülője nagyon el van foglalva a saját lelkével, ha túl korán meghal, illetve végleg elköltözik a családi otthonból, akkor a kisgyerek magára haragszik ezért. Azt hiszi ugyanis, hogy ő követett el valami rosszat, avagy ő nem volt eléggé jó a szülei egyben tartásához.

Ismerd meg a családállítást!

A családfelállítás ezt a tévedést tudja helyre tenni, és megértetni, hogy ami a szülők között történt, ahhoz a gyereknek semmi köze nincs. Van úgy, hogy egy anya vagy apa rövidebb ideig tud maradni vagy kevesebb szeretetet ad, mint amire a gyereknek szüksége lenne, ám ezen nem lehet - a gyerek biztosan nem tud - változtatni. Pláne nem utólag, amikor már felnőtt.

A módszer azt tanítja, hogy a legfontosabbat, az életét megkapta a szüleitől, a sorsával pedig mindenki maga gazdálkodik, fordíthatja például jóra, élhet akár boldogan is. Kati a felállítás után megértette, hogy bármi történt is a múltjában, nem érdemes olyan bűnökért vezekelnie, amiket el sem követett.

Hiszen minden adottsága és lehetősége megvan ahhoz, hogy élvezze az életét. Másnap csinosan felöltözve, kisminkelve állított be a munkahelyére. Amikor pedig a kolléganői megjegyezték, hogy milyen jól néz ki, mosolyogva, magabiztosan bólintott rá.

• önbizalom
• önbecsülés
• családállítás
• féderer ágnes
• Lélek&Test