Az ember nyilván a szénportól, a piszokmaszattól olyan morózus, mikor végre hazaengedik a bányából, ez a kormos morc pedig alighanem az Y kromoszómát is betámadja. És akkor jöhet már az intelligens mosópor, támadhat a bifidus essensis, a hirig szinte bizonyos!

Mint azt Hrabal mester óta tudjuk: egyes foltok nem távolíthatóak el az anyag megsértése nélkül - a férfiúi nyakasság könnyedén plezúrosra marhatja ám azt az ártatlan galambszívét a lánynak. De semmi vész: ímhol, figyelmeztetőleg égbe emelt mutatóujjal elregéljük, hogy mit ne tessenek mondani, amikor a lukas frottírzokni az asztalra csapódik föl, és sörszisszenés tölti be a mindeneket.

-A tányérok nem lesznek tiszták maguktól!

A kapcsolatok frissiben kiújult aranyere: a házimunka. A gálya végén a legkevésbé a zsíros tányér, a citromillatú mosószer hiányzik. Ez ilyen kromoszómába kódolt dolog. Hallottunk mi már vita hevében kocsiba pattant manusról, aki a számonkérésre adott frappáns válaszként egy akkora mosogatógépet vásárolt, hogy alig fért a konyhában el.

Csakhogy többségünknek nem vastag pénztárca, hanem önfejűség lapul a farzsebében. Meg zsebpiszok, meg lustaság. Házimunkára kényszeríteni a pasit olyan, mintha Dévényi Tibi bácsi egy suta mozdulat eredményeképp saját magát dobná szájba a pöttyös labdával, majd nagy zavarában kívánna egy örökzöldet a C.C. Catchtől - értelmetlen, zagyva dolog.

Csak rossz vége lehet, mert Márió fogja magát, elindul, megszerzi a gombát, hopp, jön a tekikatona, jól a fejére ugrik, összevesznek, ordibálás, lekopog a szomszéd, repked a sok bezzeg meg a sose csinálsz semmit, tekikatona sírva hazaköltözik az édesanyjához. Kell ez? Nem kell. A kényszerítés, a régmúlt idők elfeledett dolgainak felemlegetése, az eszeveszett muszáj az, ami lecsapja itt a biztosítékot. Tessék megjegyezni: egy sör után valahogy minden olajozottabbá válik. Két pohár belenyugvás, aztán neki lehet látni együtt is a poros parkettának.

-A szüleim hatra érnek ide. Vagy elfelejtettem mondani?

Mert kérem, a férfi - akárcsak a nő - az úgynevezett láblógatás okából szeret hazaérkezni. Ezt jelenti a Nehéz nap éjszakája - azt, hogy azt teszek, ami nekem tetszik. A dolog alatt értjük az értelmetlen sorozatok fölötti csámcsogást, kaland- és indiánregények olvasását, etetését a halaknak. A kötelesség ezekben a percekben egy jó szoros nyakkendő, amit leoldunk, szépen beteszünk a szennyes közé, és elfeledkezünk róla.

A váratlan vendég a tökvakarás halálos ellensége. A csúcsragadozó. Olyan, mint mikor hajnal háromkor a kedves a haverokkal együtt látogat haza - a szájából előbukó pára még a kaputelefonon keresztül is bántóan alkoholszagú -, és a már jócskán szendergő nejét korai Edda-slágereket süvöltve igyekszik jókedvre deríteni. Kell ez? Dehogy kell, mentsen az Isten. A váratlan helyzetek egyrészt az emberünk szoros gyeplőn tartásával, másrészt egy naptár beszerzésével könnyedén orvosolhatóak.

Különben miért van az, hogy a sandán kedélyes kedves anyuka általában akkor húzódik elő az örök predátorral, mikor az ember a válaszra még csak föl sem készülhetett? - Sanyika, te - na nem azért, nem azért, hogy sürgesselek -, aztán mikor lesz gyerek?

- Már megint hol voltál ilyen sokáig, mi?

A hangsúly a mondat végén: az a mi?, az a tétel üveg- és dobhártyarepesztő része. Mint mikor egy NDK Pop Hits lemez közepén, valahol a Modern Talking táján egy pajkos kisgyermek jól berántja a tűt, olyan érzés. Anyukánk szólt így ránk, mikor késve jöttünk haza a fociból, ráadásul fűzöld lett az alaphelyzetben fehér tornagatyánk is. A női féltékenységet tűrni lehet, elviselni kevésbé. A férfi a zöldszemű szörnyet szolid hétköznapokon is egy rózsaszín angyalbőrbe kötött Romána-összessel csapkodná agyon.

Ám mikor az a robot után settenkedik bele büdös lábbal a jól megérdemelt nyugovásba, az már valóban vért kíván. És ilyenkor a férfi jó élesre feni a cinizmust, és hetyke lesz. Vagy nem szólal meg éppen.

Bámul. Asszony pedig a plafonra mászik, nesze pihenés, puff az arcodba. Jól semmiképp sem jövünk ki. Kell ez nekünk? Nem kell. Különben meg csajnál voltunk, haha.