Mit gondolnak titkon a pasik a társkeresős csajokról?
Most kiderül!
Számtalan ember használja a netes társkeresőket. De vajon mindenki a szerelmet keresi, és büszkén vállalja?

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Mindenki úgy keresi a boldogságot, ahogy akarja. A hapsik többsége, mely többség egyénként körömszakadtáig tagadná ezt a tényt, cinikus, elfajzott figura, ebből kifolyólag a borúból boldogságba olykor a röhögés hátán menekül. Ez a cinizmus az, ami az úgynevezett társkeresők, illetve a benne hirdetést feladó, dupla X-kromoszómás egyedek kapcsán a férfiból kacaj formájában kibukik, és ámokfutásba kezd.

Figyelem: eme cinizmus híres arról, hogy megmukkan, ha nem figyelnek rá. Amikor juszt is háttal állnak neki, elkomorodik, és hirtelen hamuvá lesz. Magyarán attól, hogy társkeresős csajok gyakran válnak céltáblájává, még nem feltétlenül kell törődni vele.

Alapgondolatok

Gyorsfelmérésünk három sör után a következőképpen fest: jelenlevő kettő asszonyka közül egy sem talál semmi kivetnivalót a társkeresők használatában. Sőt, mi több: ha egyszer ráfanyalodnak, nem tesznek rá lakatot: nem verik nagy dobra, de nem is titkolják el.

Ezzel szemben a három hapsi a fejét rázza, csúnya grimaszokat vág. Ők ugyan nem. Még a szaga is büdös. Megalázó, mondják. Ha olyan rondák lennének, hogy fölmerészkednek valamelyikre csajt horgászni, biztos, hogy rejtenék, tán a trippernél is jobban. Figyelembe véve a tényt, hogy egyikük sem egy matyó hímzés, nyilván mind a három levadászható valamely kapcsolathalász-fórumon. Nem a keresésükbe rokkannánk bele, az is hétszentség.

Mi az ördögharapása van a társkeresők körül? Miért ódzkodik a manus ennyire? És - bár nem állítjuk, hogy falatnyi felmérésünk reprezentatív -, ha utálják, miért tülekednek a bakok a párkapcsolat-szatócsnál annyian mégis? Tán csak nem a szex miatt?

Gubancok

Önök most kettő, társkereső előtt való, tipikusan pasasos megnyilvánulást olvashatnak. Kész? Tessék.

A.) ez de csúnya, keressük meg az Iwiwen, és röhögjünk.
B.) Ez de jó nő: biztosan nyolcéves kép, azóta szült egy szekérderék gyereket.
Eme két, fennkölt gondolat általában röhögés előtt, illetve nagyobb társaságban - baráti sörözés, munkahely, egyetem - hangzik el: a legtöbb manus nem beszél magában ugyanis.

A beszélt társaságot a tesztoszteron különbözteti meg a többi bölcsészhadaktól. Nem vitás: ovis ösztönök ezek. A kettő tárgyalt megnyilvánulás a kisiskolás nagyotmondások közeli rokona - a különbség csupán annyi, hogy a közösségi portál akkoriban a suli gangját és a 20 perces nagyszünetet jelentette volt. Akit be akartam jelölni, annak megcibáltam a haját. A pasas tehát valamiért ódzkodik a társkeresőtől - legalábbis a többiek előtt a rambóságból bizton nem enged.

Ellenben, ha már közösségi portál: mire használja az Iwiwet? Naná, hogy arra. Fürkész. Régi kedvest kutat. Az esti házibuli felhozatalát szűri a ki kinek a barátja opcióval. Mecsoda csibész! Mecsoda pernahajder!

De negatív!

A csajozás kőbe vésett ideológiája szerint a társkereső az alja: a piásüvegben még éppen lötyögő, zavaros cucc. A társkeresős csaj gyanús. Amíg női szemmel a jó pasi tuti, hogy csak kufircra vadászik legott, addig a társkeresős jó csajjal biztos, hogy egyéb bibi van. Netalántán őrült. Vagy kukija nőtt, csak takarja. A férfi nem szívesen fanyalodik rá - vagy legalábbis nem mások előtt. Azért nem, mert félti a renoméját a szemenszedett szívügyektől. Aztán hazamennek a legények, a törzs elteszi magát, ő meg egyedül marad, a sarokban pöcög a pók, a kurzor pedig, lassan ugyan, de cammogni kezd afelé, ami azt írja, hogy re-giszt-rá-ci-ó.

Társaságban az összes pasi az alfahími posztra tör. Abba holmi társkeresők nem férnek bele. Ellenben, ha magába marad, a hapsi hajlamos elhinni a csodát. Hallottunk már olyanról, hogy ott tényleg egymásra találtak emberek. Próba szerencse. A hapsi, ha hagyják, szerencselovag. Meg egyébként is, milyen jó poén.

Ezt is szeretjük