- Miért nem tudok teherbe esni?

Gyereket szeretnél, mégsem jön össze? Vajon a terhességtől félsz a lelked legmélyén, avagy a szülés következményeitől tartasz? Tudd meg a családállítás segítségével, milyen érzések, kötődések, minták akadályoznak meg abban, hogy anyává válj.

A biológia óra ketyegni kezd

Judit évek óta húzta, halasztotta a családalapítást. Eleinte lekötötték a tanulmányai, aztán meg a munkája, a sok elfoglaltságára és a pörgős élettempójára fogta, hogy nehezen talált társat maga mellé. Már épp betöltötte a 30-at, amikor összetalálkozott Áronnal. Gyerekvállalásról azonban sokáig nem esett szó közöttük.

A fiú mondta ki először, hogy nem lenne ellenére a családbővítés. Judit beleegyezett ebbe, noha korainak tartotta a szülést. Óvatosan azzal érvelt a férjének, hogy talán ráérnek, jó lenne kicsit még kettesben élvezni a boldogságot. Áron kérdő tekintetére aztán annyit tett hozzá, ha mégis összejön a gyerek, szívesen megszüli. Ennek épp két éve. Időközben Judit is vágyakozni kezdett az anyaságra, ki is vizsgáltatták magukat, az orvosok pedig mindkettőjüknél mindent rendben találtak. Testi, szervi akadálya tehát nincs a gyerekvállalásuknak. - De akkor miért nem esem teherbe? - ezt a kérdést tette fel a lány egy családállítási csoportban.

A múlt árnyai

Vannak olyan rejtett, a tudattalanban ható összefüggések, amelyek olykor meddőséget okoznak. Ilyen, ha édesanyád, nagymamád, dédnagymamád sok gyereket elvesztett, társadalmi, gazdasági kényszerből ment férjhez, netán épp azért, mert teherbe esett, vagy például megerőszakolták valamelyiküket. Az is lehet elrettentő családi minta, ha édesanyádat mondjuk épp akkor hagyta el az édesapád, amikor kiderült, hogy te megfogantál. Előfordulhat az is, hogy magától a szüléstől félsz, amibe generációkon át sok asszony halt bele a családodban, te pedig nem akarsz a következő áldozat lenni a sorban.

Mivel ez a félelem és védekezés nem tudatos benned, nehéz egyedül változtatnod rajta. A családállítás az a módszer, amelynek segítségével olyan kötődésekhez, hatásokhoz férhetsz hozzá, amelyek tudatosan nem fejthetők meg.
Ezek közé tartozik például a túlzott ragaszkodás a szülőkhöz.

Testileg felnőtt, lélekben gyerek

Judit esetében például azt mutatta meg a családfelállítás - az elnevezésben a módszer lényege is benne van: az adott kérdéssel kapcsolatos legfontosabb folyamatokat képviselők segítségével térben jelenítjük meg -, hogy nem tudott leválni időben a szüleiről. Miért baj ez? Aki lélekben megmarad gyereknek, sajnos nem képes továbbadni az életet. Túlságosan lefoglalja őt az a szolgálat, amit önként magára vállalt. A gyerekek bármit megtennének ugyanis a szüleikért, így, ha azt érzékelik, hogy valami bánat nyomasztja őket, megpróbálnak átvállalni belőle. Olykor azt a szeretet akarják pótolni, amit az anyjuk vagy apjuk a saját gyerekkorából hiányol. Valamilyen ok miatt  - betegség, kényszerű távollét, válás, háború - nem kaphatták meg az általuk elvárt odafigyelést és érzelmeket a szüleiktől, azaz a nagyszülőktől.

Családállítás és a múlt

Nem is hinnéd, de felmenőid sorsa befolyásolja a te életedet is. Hogy miként, azt videónkból megtudhatod.

A "majd én szeretlek téged helyette is" szép áldozat a gyerek részéről, ám túlságosan szoros kötelékkel fűzi magát ilyenkor az anyjához vagy apjához. Ez az oka annak is, hogy nem mer elszakadni onnan: - Nem hagyhatom magára, még visszaesne a bánatába. A szolgálatkész gyereknek így azonban képtelen a saját felnőtt dolgait megélni.

Mindezek lélekszinten, azaz a tudattalanban hatnak. Judit például az édesapját akarta kisegíteni azzal, hogy megpróbálta pótolni annak korán meghalt testvérét. Az apa nem tudta túltenni magát húga tragikus elvesztésén, a lány ezért ajánlotta fel a szeretetét az apjának, ezért kötötte le magát nála: - Én itt vagyok inkább neked helyette, nehogy utánahalj bánatodban, és elveszítselek.

Tévedések helyreigazítása

Mit tud tenni ilyenkor a családállítás? Felderíti az ilyen téves kötődéseket, hitmondatokat, fogadalmakat. Megmutatja például a lánynak, hogy ami a női felmenőivel - az édesanyjával, nagymamájával - történt, az az ő dolguk, neki nem kell ismételnie a sorsukat. Sőt, azzal tesz jót, ha boldogabban éli az életét, mint ők, ha neki minden jól sikerül - így a többiek szenvedésének, áldozatvállalásának legalább lesz értelme, a családi rendszer fejlődése pedig nem törik meg.

Judit is megértette a módszer segítségével, hogy apja bánatában nem osztozhat. Bíznia kell abban, hogy az apja elboldogul az érzéseivel egyedül is. Az az ő sorsa, Judit pedig immár a sajátjáért felelős. Nem segíthet a szüleinek azzal, hogy szolidaritásból feláldozza a saját boldogságát. Épp ellenkezőleg. Ha ő révbe ér, a szüleinek is könnyebb lesz.

Fél évvel a családállítás után Judit egy apró cipőcskét tett le a szépen megterített vacsoraasztalra. Áron először meglepődve nézte, aztán elmosolyodott, és szorosan átölelte a feleségét.

• kismama
• családállítás
• féderer ágnes
• Lélek&Test